A szeptember 26-ai németországi parlamenti választások eredménye a közvélemény-kutatások alapján elég jól megjósolható. Egy 40 éves nő, két kicsi gyerekkel és ugróasztalbajnoki múlttal, ám kormányzati tapasztalok nélkül vagy az ország kancellárja, vagy alkancellárja lesz – kezdi a választási kampány jelenlegi szakaszának elemzését Andreas Kluth, a Bloomberg publicistája. Annalena Baerbockról van szó, a Zöldek társelnökéről, akiről néhány napja tudjuk, hogy a párt kancellárjelöltjeként vesz részt a választáson.

A környezetvédő pártot akkor alapították, amikor született. Éveken át inkább egy hippigyülekezetre emlékeztetett sem mint egy komolyan vehető politikai erőre, ám az elmúlt évtizedekben elfoglalta helyét a német politikai mező közepén. A 2017-es választásokon a szavazatok kevesebb mint kilenc százalékát szerezték meg, ám a közvélemény-kutatások szerint jelenleg 20 százalék feletti a támogatottságuk, amivel néhány százalékpontra megközelítették az ország vezető pártját, a konzervatív CDU-t.

Ezért nagyon valószínű, hogy a Zöldeket nem lehet kihagyni a következő kormánykoalícióból. Vagy megnyerik a választást, és Baerbock lesz a kancellár, vagy másodikak lesznek és alkancellár lesz. Az esélyeit javítja, hogy a német politika az elmúlt hónapokban a szokásossal éppen ellenkező képet mutatott. Miközben a Zöldek, akik korábban a belső harcaikról és rendetlenségükről voltak ismertek, nyugodtan és határozottan kampányolnak, békésen megegyezve a társelnökök között, melyikük lesz a kancellárjelölt, a máskor méltóságteljes, céltudatos konzervatívoknál áll a bál.

Több mint ötven év

A német konzervatívok az NSZK 1949-es megalakulása után eltelt 72 évből 52-ben kormányozták Németországot – a magyar jobboldal nem alaptalan irigységétől kísérve -, és általában rendezett módon oldották meg vezető politikusaik cseréjét. A CDU, amely a 16 német tartományból 15-ben vezeti a helyi kormányt, januárban Armin Laschetet, Észak-Rajna-Vesztfália miniszterelnökét választotta elnökéül, ám nem ő a legnépszerűbb konzervatív politikus, hanem Markus Söder, CDU testvérpártja, a bajor CSU elnöke, Bajorország miniszterelnöke.

Ez összekuszálta a szálakat. Normál esetben automatikusan a jóval nagyobb CDU elnöke a pártpáros kancellárjelöltje, ám számok, amelyek, mint tudjuk, makacs dolgok közbeszóltak. A Forsa közvélemény-kutató intézet például azt méri, hogy Baerbockkal szemben Söder 40-23 százalékra nyerne, Laschet viszont 19-23 százalékra veszítene. A CDU vezető testületei ennek ellenére megmakacsolták magukat, és a választmány végül sokórás tanácskozás után kiállt Laschet kancellárjelöltsége mellett. Söder előzőleg azt mondta, hogy ha így döntenek, azt tiszteletben fogja tartani.

Mi jöhet most?

A Bloomberg publicistája szerint a konzervatív CDU/CSU pártszövetség nem tehet mást, mint hogy mélyen hallgat Laschet gyenge népszerűségéről, felsorakozik a közös kancellárjelölt mellett, és abban bízik, hogy szeptemberre megváltozik a közhangulat, és a németek régi jó szokásukhoz híven megválasztják az általuk ajánlott jelöltet az ország vezetőjének.

A Zöldek óriási lehetőség előtt állnak függetlenül attól, hogy az új kormánykoalíció vezető ereje lesznek-e vagy sem. Lehetőségük nyílik arra, hogy Európa legnagyobb gazdaságát új irányba kormányozzák, egy olyan irányba, amely azt ígéri, hogy ki lehet békíteni a gazdasági haladás és a környezet védelme eltérő igényeit.

A sikerhez a Bloomberg cikkírója szerint nyitottnak kell lenniük bármelyik mérsékelt párttal, így a tőlük távol álló, piaci liberális FDP-vel is a koalíciókötésre. Ellent kell állniuk a baloldali alternatívának, amelyben a szociáldemokratákkal és a keletnémet utódpárttal, a radikális Baloldallal állnának össze, ha lehetővé tenné ezt a parlamenti matek. Ugyanúgy vissza kell utasítaniuk a kísértést erre, mint a konzervatívoknak azt, hogy az euroszkeptikus, radikális jobboldali Alternatíva Németországnak párttal alkossanak koalíciót.