Szűk egy hónap van hátra Törökországban az előrehozott elnök- és parlamenti választásokig, mely során a lakosság arról szavazhat június 24-én, támogatja-e Recep Tayyip Erdogant abban, hogy végrehajtó elnöki rendszert vezessen be. Azaz gyakorlatilag a saját kezébe összpontosítson nagyjából minden hatalmat.

A kérdés most azért is különösen aktuális, mert bár a gazdaság 2017-ben 7,4 százalékkal bővült, ami a G20 országok között a legmagasabb és kétszerese az előző évi adatnak, a török líra jelenleg sosem látott mélységekben tartózkodik, az infláció pedig az egekben. Így hiába a szép GDP-szám, minden szakértő amiatt aggódik, hogy most vajon mi lesz Törökországgal.

Kapcsolódó

A probléma kezdete

A török gazdaság 2002 óta csaknem a négyszeresére nőtt. Ebben az időszakban igen jelentősen gyarapodott a lakossági fogyasztás és szárnyalt az építőipar, szinte a semmiből nőttek ki a felhőkarcolók, bevásárlóközpontok és a számtalan ambiciózus infrastrukturális projekt. Ezek segítségével a 2009-es gazdasági válságot is különösebb pofon nélkül úszta meg a török gazdaság.

Arra azonban senki sem figyelt, hogy hasonló buborék kezdett itt is kialakulni, mint amely kiütötte a nyugati gazdaságokat, csak vélhetően később üt majd be - írta a Forbes még 2014-ben. A gond itt is 2009-ben kezdődött, amikor Kína eldöntötte, hogy folytatja a hitellel finanszírozott infrastruktúra-központú gazdaságpolitikáját, hogy ezzel is támogatni tudja a saját gazdaságát, miközben a világ éppen összeomlott körülötte.

Shutterstock

Emiatt az építőanyagok ára az egekbe emelkedett, ami jót tett az ezeket exportáló országoknak. Ezek a növekvő vagyonok pedig felkeltették a nyugati piacokból kiábrándult befektetők figyelmét, akik így az olyan fejlődő országokat is megtalálták, amelyek nem a legjelentősebb áruszállítók voltak. Ilyen volt Törökország is, ahova - mondhatni - lapátolni kezdték a pénzt.

Az így beáramló tőke miatt - melynek egy része államkötvényekbe ment - az állam képes volt rendkívül alacsony kamatú kölcsönöket adni, magyarán alacsonyan tartani az alapkamatot, amivel sikerült felpörgetni az infrastrukturális projekteket. Az alapkamat azonban csak a beáramló külföldi tőke miatt tudott ennyire alacsony maradni, hanem mert ez megfelelt Erdogan politikai akaratának is, aki szerint saria, azaz az iszlám erkölcsi, morális vezérelve is azt diktálja, hogy 0 százalékos legyen az alapkamat. Az alacsony hitelek pedig jelentősen növelték a vállalkozások és a lakosság éhségét, akik nem féltek ezeket felvenni, így pedig jelentősen felpörgetve a fogyasztásokat és ezáltal a gazdaságot.

A fordulópontot az jelentette, amikor az amerikai Fed 2015 végén - 9 év után először - emelte az irányadó kamatsávot, az azóta eltelt időszakban pedig többször is hasonlóan cselekedett. Ennek két hatása volt: egyrészt erősödött a dollár, másrészt az elmúlt időszakban az irányadónak tekintett 10 éves amerikai államkötvények hozama már átlépte a kritikusnak tekintett 3 százalékos szintet is.

Mindez azért fontos, mert az addig magasabb kamatot biztosító feltörekvő piaci eszközökből - például török államkötvényekből, török lírából - a befektetők elkezdték kivonni a pénzüket, hogy a biztonságosabbnak számító amerikai piacon fektessék be azt.

A meghúzott nadrágszíj

A folyamat főleg két devizát érintett érzékenyen: az argentin és török fizetőeszközt, mivel a piac jellemzően ezeket tartotta a leggyengébb láncszemeknek. Márpedig amikor a török gazdaságot vizsgáljuk, fontos kiemelni, hogy annak importéhsége jóval nagyobb, mint amennyi árut exportálni tud, ezért az elmúlt időszakban jelentősen gyengülő líra a magasabb beszerzési árak miatt növekvő inflációhoz vezetett. Itt számtalan termékről beszélhetünk, nemcsak autókról, hanem például ruházkodási termékekről és háztartási gépekről is. És hogy egy konkrét példát is mondjunk, a dohányáruk és a szeszes italok majdnem 22 százalékkal drágultak.

Az infláció ennek következtében kilőtt, immár bőven 10 százalék felett tartózkodik és a CNN-nek nyilatkozó szakértők szerint ez könnyen tovább nőhet. Márpedig ez már a mindennapi életben is megmutatkozik, az amerikai hírportálnak több helyi lakos is arról beszélt, hogy egyre jobban meg kell húzni a nadrágszíjat, hogy egyáltalán kijöjjenek a havi keretből.

Shutterstock

Igen, az árak emelkednek a profit pedig csökken - mondta a Bloombergnek Mehmet Kurt, egy konyhai eszközöket árusító bolt vezetője. Az ok egyszerű: a termékek harmada Kínából jön, de a helyi gyártók termékei is emelkednek, hiszen a líra gyengülése miatt drágább a szükséges fémet és műanyagot külföldről behozni. Kurt ugyanakkor bizakodó maradt: "Mindez ideiglenes. Bár a kormány nem tudja jobbá tenni a dolgokat, legalább azt meg tudja akadályozni, hogy rosszabb legyen. Ha lecseréljük Erdogant, a következő elnökkel vajon jobb lesz?"

Egy másik kereskedő, a dohányt és alkoholt árusító Nedim Karakas pedig így nyilatkozott a Bloombergnek: "A kormány intézkedései mind rövid távon próbálnak megoldást találni, így a gondok vissza fognak térni." Karakas arra is panaszkodott, hogy az állam megemelte az alkoholokra vonatkozó adóterheket, ráadásul a líra gyengélkedése miatt nem tudja feltölteni az import whiskey-t tartalmazó polcokat. "Többször gondolkodtam azon, hogy egyszerűen bezárom a boltot és keresek valami állást. A baj, hogy a gyárak többsége is bezárt már."

Erdogan és az ördögtől való kamatlábak

A líra helyzetén az sem segített, hogy Erdogan belengette: ha megnyeri a június 24-re kiírt választásokat, akkor a saját kezébe veszi a monetáris politikát. Ezzel párhuzamosan a kamatlábakat pedig minden gonosz ősanyjának és ősatyjának nevezte. Az általa erőltetett gazdaságpolitika ugyanis inkább a gazdasági növekedést részesítette előnyben - például a szavazóbázisát adó kereskedők, gazdák és a kkv-k megsegítésével államilag garantált hitelekkel - az inflációval szembeni harccal.

A CNBC ezt a helyzetet kommentálta úgy, hogy a deviza mélyrepülésének oka az, hogy bár az infláció kezd elszabadulni az országban, a kormány nem igen szeretné hagyni a jegybanki kamatemelést.

A befektetők Erdogan bejelentésére szinte pánikszerűen reagáltak, mivel attól féltek, hogy a jegybank így képtelen lesz megbirkózni az inflációval. Ennek megfelelően elkezdték tömegével kivonni a pénzt a lírából - a teljes képhez hozzátartozik, hogy a líra helyzetét a Szíriával kapcsolatos geopolitikai feszültségek növekedése sem segítette -, ezzel pedig elérték, hogy annak értéke viszonylag gyorsan 20 százalékot veszített a dollárral szemben. Mindez szinte sokkszerűen érintette a külkereskedelmi deficit miatt dollárhitelekben úszó cégeket és a gazdasági növekedés miatt bátrabban eladósodó lakosságot is. Friss adatok szerint a török vállalkozásoknak legalább 337 milliárd dollárnyi (!) adóssága van, ami a líra gyengülése miatt naponta nő, míg a lakosságot érintően már legalább 17 milliárd dollárnyi hitelt kellett átstrukturálni.

Shutterstock

Törökországban most egyre többször felmerülő kérdést jelent, hogy mekkora sebet kap a bankszektor, amely eddig a hitelezés miatt a helyi gazdaság egyik szépen csillogó gyémántja volt. Félő, hogy a gyengülő líra miatt jelentősen nő a rossz hitelek aránya a bankrendszerben. Ezt a félelemet pedig tovább erősíti az önmagától lépni képtelen jegybank is - mondta a Bloombergnek Inan Demir, a Nomura International szakértője. Mindezt úgy, hogy a pénzintézetek igyekeztek a hatalom kegyében maradni akkor is, amikor az állam kérésére egyesek csökkentették a lakáshitelek kamatait. A krízis azonban nagyobb volt, így a lakáseladások száma áprilisban év/év alapon mintegy 10 százalékot esett, ha pedig a tendencia nem változik, erodálódik a bankok maradék profitja is.

A panaszok végül - úgy tűnik - megértő fülekre találtak, hiszen a török jegybank május 24-én végül egy agresszív, 300 bázispontos kamatemeléssel válaszolt, mely során 13,5-ről, 16,5 százalékra vitte fel egyik fontos likviditási eszköze kamatát.

Bár sikerült is kissé erősíteni a lírát, a hatás nem tartott sokáig. Ennek oka, hogy a szakértők még ennél is nagyobb, legalább 5 százalékpontos emelést tartottak volna kívánatosnak. Nem is meglepő, hogy a legújabb kommentárok szerint nem kizárt, hogy akár már júniusban 19,5 százalékra emelkedhet a kamatszint.

A helyzeten Erdogan úgy próbált segíteni, hogy kijelentette, Törökország mindig is betartotta és be is fogja tartani a szabad piaci szabályokat. Ám úgy tűnik, a pálfordulás későn jött: az elemzők egy része nem hisz a török elnöknek, másik részükben pedig továbbra is túlságosan világosan élnek azok a szavak, miszerint Erdogan saját kezébe venné a monetáris politika irányítását, így legalábbis kétkedik.

A hiba természetesen másban van

Az úgynevezett illiberális államok vezetőihez hasonlóan természetesen Erdogan sem maga körül kereste a probléma forrását, mondván országa külföldi ellenségei kihasználják Törökország gazdaságát.

Shutterstock

Segítséget ugyanakkor otthonról kért, ám természetesen nem a hagyományos módszereket követte most sem. Egy napokban tartott nagygyűlésen ugyanis arról beszélt, hogy híveinek át kellene váltania a dollárban és euróban tartott pénzüket lírára, ezzel segítve a török pénznem árfolyamát. A kérés annyiban jogos volt, hogy a líra gyengülése miatt sokan próbálták meg vagyonukat a biztonságosabb vélt devizákba menteni, ám, hogy mennyien hallgatnak az elnökre, az nagy kérdés.

A legfontosabb kérdés most mégsem ez, hanem az, hogy Törökország egyáltalán kitart-e a június 24-i választásokig. A kiugró infláció, a bizonytalan gazdasági környezet, illetve ehhez kapcsolódóan a korrupció és az igazságszolgáltatás függetlenségének megkérdőjelezése miatt ugyanis kérdéses, hogy a befektetők mennyire tartanak ki az ország mellett és hányan döntenek inkább úgy, hogy pénzüket inkább egy kisebb nyereséget mutató, de legalább biztos befektetésbe - például amerikai állampapírokba - rakják. Egyelőre úgy tűnik, hogy kevésbé, a New York Times közlése szerint például harmadával csökkentek a közvetlen külföldi befektetések az országban.

Éppen ezért a befektetők azt várják, hogy Erdogan további intézkedéseket - leginkább megszorításokat - jelent be a gazdaság stabilizálása érdekében, erre azonban a választások előtt csekély esély van. "Jó lenne, ha a kormány visszafogná a hitelnépszerűsítő programját és a gazdaságot stimuláló intézkedéseit. A jegybanknak pedig tovább kell emelnie az alapkamatot, egyrészt ezzel is segítse a lakossági hitelfelvételek számának csökkenését, másrészt normális mederbe terelje végre a lírát" - mondta a CNN-nek Per Hammarlund, a svéd SEB bank feltörekvő piaci stratégája.

Erre ígéretet tett Erdogan, mondván, ha ő nyeri a közelgő választásokat, úgy megteszi a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy stabilizálni tudja a gazdaságot. Egyelőre azonban az sem biztos, hogy megnyeri a választásokat, sőt a mostani gazdasági válság, amit valóban a saját pénztárcáján érez a török lakosság, az ellenzék malmára hajtja a vizet. Főleg mert Erdogan 2003-as hatalomba lépése óta - 2014-ig miniszterelnök volt, onnantól török elnök - mindig gazdasági sikereire volt a legbüszkébb, amivel erősíteni tudta a számára fő szavazóbázist adó szegényeket és a középréteget. A mostani válság azonban pont őket sújtja a leginkább.