A klasszikus chicken game-ben (magyarul nevezhetjük gyávanyúl-játéknak) két autós teljes gázzal száguld egymás felé, és az veszít, aki az ütközés előtti utolsó pillanatban félrerántja a kormányt. Ha egyikük sem enged, akkor szörnyet hallnak a frontális ütközésben, ha mindketten félrerántják a kormányt, azaz feladják az ön- és közveszélyes játszmát - kompromisszumot kötnek vitájukban -, akkor megúszhatják a dolgot némi presztízsveszteséggel. Nouriel Robini, aki megjósolta a 2008-as pénzügyi összeomlást, s ezzel kiérdemelte a dr. Végzet gúnynevet, négy gyávanyúl-játszmát is lát, amelyek bedönthetik a világgazdaságot - derül ki a Guardianon olvasható cikkéből.

Az első az USA és Kína között dúló kereskedelmi-gazdasági háború, a második az USA és Irán kötélhúzása a perzsa állam atomprogramja és fegyverkezése körül, a harmadik a brexit körüli patthelyzet a brit kormány és parlament, illetve London és Brüsszel között, a negyedik Argentína és az IMF várható összecsapása, miután új vezetés veszi át a jelenlegi helyét az ország élén, és jó eséllyel felmondja elődje megállapodását a Valutaalappal.

Kapcsolódó

Csúnya vége lehet

Az Egyesült Államok és Kína között dúló kereskedelmi, valuta-, technológiai és politikai hidegháború átterjesztheti a kereskedelemben, a feldolgozóiparban és a tőkebefektetésekben megfigyelhető lassulást a szolgáltatásokra és a magánfogyasztásra is. Ezzel recesszióba taszíthatja a világgazdaságot. Az USA-Irán viszony katonai konfliktussá mélyülése hordónként 100 dollárig lökheti fel az olaj árát, amivel stagflációt (inflációval párosuló nulla növekedést) okozhat. A minta az 1973-as októberi háború, az 1979-es iráni forradalom vagy Irak 1990-es kuvaiti inváziója lehet, amelyek éppen ezzel a következménnyel jártak.

A kemény brexit, azaz az Egyesült Királyság válási megállapodás nélküli kizuhanása az EU-ból közvetlenül nem vezet világgazdasági összeomláshoz, de Európában recessziót okozna. A brit piactól kifejezetten erősen függő belga, holland, ír és német gazdaság különösen mélyre süllyedne, főként, hogy az utóbbi amúgy is közel van a recesszióhoz.

Ha Argentínában az őszi elnökválasztáson a toronymagas esélyes peronista Alberto Fernández kerül hatalomra - aki az ország minden bajáért elődjét, Mauricio Macrit és a Valutaalapot okolja -, és felmondja az IMF-fel kötött 57 milliárd dolláros segélyprogramot, az nem csupán saját országát rendítheti meg. Argentínára dr. Végzet szerint a 2001-eshez hasonló államcsőd köszöntene, ám ez a válság megrengetné a feltörekvő országok, főként Törökország, Pakisztán, India, Dél-Afrika, Brazília és Mexikó gazdaságát is, nem beszélve a kisebb feltörekvőkéről.

Jól is végződhet

Szerencsére mind a négy esetben van esély a kedvező végkifejletre is. Trump mind a kínai, mind az iráni játszmában megoldást akarhat a 2020-as elnökválasztási kampány felpörgése előtt, mert joggal tart attól, hogy egy gazdasági válság rontaná újraválasztási esélyeit. A kínai és az iráni vezetésnek szintén jó oka van arra, hogy elkerülje a belpolitikai gondokkal fenyegető recessziót. Másrészt egyik fél sem akar gyengének látszani a másikkal folytatott huzavonában, ami egymás további kereskedelmi, illetve a katonai "kóstolgatásához", és ezzel végül a negatív végkifejlethez vezethet.

Boris Johnson brit miniszterelnöknek is el kell döntenie, hogy engedelmeskedik-e a parlamentben elfogadott törvénynek, amely a kemény brexit elkerülésére kötelezi, s ezzel elkerüli az október 31-ei éles szakítást az EU-val, vagy továbbra is azt hiszi, hogy az unió végül engedni fog, mert minden áron el akarja kerülni a gazdasági bajokat. A felek még módosíthatják a Johnson elődje, Theresa May és az EU által kötött válási egyezséget is október vége előtt, de az idő fogy, mivel egyelőre az a film forog, amely forgatókönyve szerint október végén jön a kemény brexit.

Argentínában Fernández egyelőre hajthatatlan, mert az választás előtti kampányban kőkeménynek akarja mutatni magát, az IMF pedig azzal fenyegetheti a jövendő államfőt, hogy ha nem utalja át a segélyprogram 5,4 milliárd dolláros következő részletét, akkor végignézheti, ahogy hatalomra kerülése után nem sokkal fizetésképtelenné válik az országa. Ugyanakkor már betolt ebbe a programba 5-7 milliárd dollárt, amelyre ebben az eseten keresztet vethetne, miközben ennyi hitelt egyetlen sem hitelező sem szeretne leírni.

Az őrültek nyernek

A gond az, hogy miközben a kompromisszum minden esetben azt feltételezi, hogy a felek visszavesznek agresszivitásukból, a gyávanyúl-játék legfontosabb taktikai eleme, hogy a résztvevőknek el kell hitetniük ellenfelükkel, hogy komplett őrültek, készek kockára tenni mindent a győzelemért. Akin azt látni, hogy kész lenne félre rántani a kormányt, annak ellenfele nem tehet mást, mint hogy még jobban nyomja a gázt tartva az ütközési irányt, mert így teljes győzelmet arathat a kompromisszummal járó engedmények helyett.

Roubini szerint a jó hír az, hogy az említett négy játszma résztvevői beszélő - a nyilvánosságban inkább üzengető - viszonyban vannak egymással, vagy legalábbis nyitottak arra, hogy kialkudjanak valamilyen kompromisszumot, amibe arcvesztés nélkül belemehetnek. A rossz hír, hogy nagyon messze vannak a kiegyezéstől. A bajt csak fokozza, hogy a játékban van néhány igen erős egóval megáldott szereplő (Hszi, Johnson, Trump). Akárhogy is van, a világgazdaság közeljövőjét néhány gyávanyúl-játék kimenetele fogja formálni.