A nyugdíjrendszereknek szociális kiegyenlítőként kellene szolgálnia: akinek van jövedelme, befizet a rendszerbe, azok pedig, akik nem tudnak tovább dolgozni, nyugdíjat kapnak.

Amikor viszont a demográfiai helyzetet is vizsgáljuk, valamivel komplikáltabb kép rajzolódik ki, a várható élettartam ugyanis a társadalmi státusszal összefüggésben van. A tehetősebbek tovább élnek, ezért a nyugdíjat is tovább kapják. Ebből fakadóan pedig előfordulhat, hogy a nyugdíjrendszerek regresszívvé válnak, például azzal, hogy a szegényektől a gazdagok felé történik újraelosztás. A Bécsi Műszaki Egyetem tanulmánya arra mutatott rá, hogy ez a hatás nagyon erős, és a jövőbeli nyugdíjreformoknak ezt mindenképpen számításba kell venniük.

Kapcsolódó

A jólét hosszabb életet is jelent

Az jól ismert, hogy a várható élettartam társadalmi-gazdasági státussal összefüggésben van. Ez igaz akkor is, ha szegényebb országokat hasonlítunk gazdagabbakhoz, és akkor is, ha egy országon belül hasonlítunk össze különböző társadalmi csoportokat. A statisztikai adatok azt is mutatják, hogy a gazdagabb és a szegényebb rétegek között nőtt a várható élettartam közötti különbség az elmúlt években - mutatott rá a phys.org honlapon megjelent cikk szerint Alexia Fürnkranz-Prskawetz, aki a Bécsi Műszaki Egyetem Statisztikai és Matematikai Közgazdasági Módszerek Intézetében a különböző nyugdíjrendszereket tanulmányozza.

Max Planck, a Demográfiai Kutatóintézet kutatója egy 2019-ben megjelent tanulmányában arra mutatott rá, hogy például Németországban a nagyon magas nyugdíjjal rendelkező 65 éves férfiak a nyugdíjba vonulásukkor még várhatóan 19 évet élnek, míg a legalacsonyabb öt jövedelmi csoportba tartozók esetében a várható élettartam 15 év. Bár 1997 és 2016 között a nyugdíjba vonuláskor várható élettartam minden jövedelemkategóriában nőtt, a legmagasabb nyugdíjban részesülők körében ez az ugrás sokkal jelentősebb volt, mint az alacsonyabb nyugdíjat kapók esetében.

Magasabb iskolai végzettség is hosszabb élettel jár

A bécsi egyetem kutatója ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy következtetések levonásához alapos elemzésekre van szükség, elvégre a korreláció még nem jelent oksági kapcsolatot. Az anyagi jólét és az élettartam közötti összefüggésnél is erősebb korrelációt mutat ugyanis az iskolai végzettség és a várható élettartam közötti kapcsolat: vagyis a képzettebbek tovább élnek, és ez az a csoport, amelynek a jövedelme is magasabb.

Fürnkranz-Prskawetz szerint a rendszer olyan ösztönzőket határoz meg, amelyek megváltoztatják a viselkedést, a megváltozott viselkedés pedig meghatározza, hogy a választott rendszer mennyire progresszív vagy regresszív. Példaként azt hozta fel a tudós, hogy azok számára, akik hosszabb életre számítanak, a magasabb jövedelem érdekében megéri egy évvel többet fektetni az oktatásba, így magasabb nyugdíjhoz is juthatnak. Ez mind hatással van egymásra - tette hozzá.

A gazdagabbaknak több jut

Emiatt a Bécsi Műszaki Egyetemen olyan modelleket fejlesztettek, amelyek ezeket az összefüggéseket is kezelni tudják, az eredmények pedig arra mutattak rá, hogy a nyugdíjrendszerek igenis vezethetnek olyan újraelosztási rendszerhez, ahol az alacsonyabb társadalmi szintektől a magasabbak felé történik az újraelosztás. Ez konkrétan azt jelenti, hogy a tehetős rétegek azok, akik a hosszabb élettartamuk miatt különösen magas kifizetésekben részesülnek.

A kutatók szerint arra nincs még egyértelmű matematikai válasz, hogy ezt a problémát hogyan lehetne megoldani. Lehet változtatni a nyugdíjjárulékokat vagy a nyugdíjakat annak függvényében, hogy minden társadalmi csoport egyformán jól járjon, de az már más kérdés, hogy ez hatékony-e - mondja a bécsi egyetem másik nyugdíjrendszer-szakértője, Miguel Sanchez Romero. Mindig lesznek kompromisszumok az újraelosztásban, amelyek a nagyobb egyenlőséget hivatottak biztosítani, és olyan ösztönzők, amelyek az emberek viselkedését kellene, hogy befolyásolják (például a több befektetés az oktatásba).

Fürnkranz-Prskawetz és Romero ennek fényében arra hívja fel a döntéshozók figyelmét, hogy ha nem akarnak egyetlen társadalmi csoportot sem hátrányos helyzetbe hozni, akkor a szociális rendszer minden területét figyelembe kell venni, nem lehet a nyugdíjrendszert az egészségügyi vagy az oktatási rendszertől függetlenül kezelni.

Az köztudott, hogy a nyugdíjrendszereinket meg kell reformálni, de minden jövőbeli reformnak figyelembe kell vennie, hogy bizonyos társadalmi csoportok nagyon másképp részesülnek a nyugdíjrendszer előnyeiből. Ha ezt figyelmen kívül hagyják, akkor az eredeti szándékhoz képest nagyon más lehet az eredmény - figyelmeztetnek a kutatók.

A magyar rendszerrel is komoly gondok vannak

A nyugdíjrendszeri katasztrófa Magyarországot sem kerüli el, ha nem történik valami érdemi módosítás a rendszerben. A magyar nyugdíjrendszer már jelen állapotában is a társadalmi egyenlőtlenség növekedése felé hat. Szakértők egyrészt arra figyelmeztetnek, hogy évek óta egyre jobban nyílik az olló a bérek és a nyugdíjak között. Jelenleg az átlagnyugdíj az átlagbérek körülbelül 61 százalékát teszik ki, ami 2023-ra várhatóan 52,6 százalékra fog csökkenni. Vagyis 85 ezer forinttal kevesebből gazdálkodhat egy átlagos nyugdíjban részesülő személy, mint egy átlagbérrel foglalkoztatott. Bár nyugdíjkorrekció szokott történni, de az nem tudja követni a bérnövekedés miatt kialakult különbséget, ami miatt a nyugdíjasok elszegényedése - különösképp a 70-80 év fölöttieké - is egyre komolyabb gondot jelent.

A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) az utóbbi években több Magyarországról szóló jelentésében is felhívta a figyelmet a nyugdíjasok elszegényedésére rámutatva, hogy Magyarországon a nyugdíjasoknak mintegy ötöde kap szegénységi küszöb alatti nyugdíjat. Ezt akkora problémának látja az OECD, hogy az utóbbi években minden nyugdíjas számára egy megfelelő szintű állami alapnyugdíj bevezetését kezdte el szorgalmazni, aminek a fenntarthatóságát a nemzetközi szervezet szerint azzal lehetne javítani, hogy ha a törvényes nyugdíjkorhatást a várható élettartam növekedésével kapcsolnák össze.