Az elmúlt évtizedekben a nyugdíjrendszerek a jelen és jövő nyudíjasait érintő jelentős reformokon mentek keresztül, amelyeket főleg gazdasági és társadalmi változások kényszerítettek ki. Az elmúlt 50 évben végrehajtott változtatások három trend mentén történtek.

  • Az egyik irány a radikális változtatás választó tagállamok (Chile, Olaszország, Lettország, Mexikó, Svédország) csoportja, amelyek a régi rendszer pénzügyi fenntarthatatlansága miatt kényszerültek reformokra.
  • A másik irány rendszerszintű változásokat hozott, az célozta, hogy a nyugdíjasok nagyobb részének javuljon az ellátása. Ezek a reformok még csak most fognak beérni és olyan országok választották ezt az utat, mint Észtország, Izrael vagy Dél-Korea.
  • A harmadik irányt követő országok csak néhány paramétert változtattak a rendszerükön, ezek a változtatások arra irányultak, hogy az egyre nagyobb tömeget képviselő idősödő népesség által jelentett kihívásokat kezelni tudják.

Utóbbi kettő jelentős változásokat okoz majd a nyugdíjjogosultságokban és a kedvezményezettek körében a különböző generációknál - derül ki a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) egy közelmúltban megjelent, a tagállamaiban végrehajtott illetve végrehajtandó nyugdíjreformokat elemző tanulmányából.

Kapcsolódó

Korhatáremelés

A társadalmak szerkezetének megváltozása - nevezetesen az öregedés miatt - sok országban a jellemző változás az öregségi nyugdíjkorhatár emelése lett, akár közvetlenül, akár közvetve, összekötve a várható élettartammal. Eközben a férfiak és nők közötti nyugdíjkorhatár-különbség - amire 18 OECD-tagállamban volt példa - egyre inkább eltűnik. Ez alól Kolumbia, Izrael, Lengyelország, Svájc és Törökország a kivétel, azaz ezekben az országokban az 1996-os generációra is ez a szabály marad érvényben a jelenleg ismert jogszabályok szerint. (Lengyelország esetében ez azért érdekes, mert uniós direktíva írja elő a két nem nyugdíjkorhatára közötti különbség fokozatos megszüntetését - a szerk.)

Az öregségi nyugdíjkorahtár emelése az OECD tagállamaiban a 2017 közepéig ismert jogszabályok alapján átlagosan lassan körülbelül három évvel fog emelkedni az 1940-ben születetteknek megállapított 63 évről 66 évre az 1990-es években születettek számára. A legnagyobb ugrás azokban az országokban lesz, ahol a nyugdíjba vonulás korhatárát a várható élettartamhoz kötötték (például Dánia, Olaszország, Hollandia, Szlovákia, Törökország - utóbbi esetében ez 15 évet jelent).

Nyugdíjban töltött idő

Az 1940-es és az 1996-os (a munkaerőpiacra most belépő) generáció esetében a 65 éves kornál várható élettartam várhatóan átlagosan 6,5 évvel emelkedik. Az OECD tanulmánya szerint a munkaerő-piaci szempontból aktív és a nyugdíjban töltött  időszakok közötti megosztás lényegében egy politikai döntés, egy fontos lépés annak érdekében, hogy a helyettesítési ráták (és a nyugdíjak) fenntarthatóak maradjanak az egyre magasabb várható élettartam ellenére, aminek következtében egyre hosszabb időt töltenek emberek nyugdíjban.

Az OECD tanulmánya azonban arra hívja fel a figyelmet, hogy bár több tagállam megemeli az öregségi nyugdíjkorhatárt, a jelenleg ismert jogszabályokban rögzített korhatárváltozás alacsonyabb annál, mint ami az aktív és a nyugdíjas életperiódus közötti egyensúly fenntartásához szükséges lenne. Az 1940-es és az 1996-os generációk között ugyanis a nyugdíjban töltött évek közel 10 százalékkal emelkednek. Ez azt jelenti, hogy az egyensúly megtartásához az 1996-os generációnak a nyugdíjkorhatára átlagosan 67,2 évnél kellene hogy legyen szemben a jelenlegi jogszabályokból adódó 65,8 helyett.

Egyébként a nyugdíjban töltött időben Ausztriában, Belgiumban, Chilében, Németországban, Luxemburgban és Szlovéniában lesz a legnagyobb ugrás.

Hol lehet majd korán nyugdíjba menni?

Az OECD tanulmánya megjegyzi, hogy a jövőbeli öregségi nyugdíjkorhatár csak Kolumbiában, Franciaországban, Görögországban, Luxemburgban, Szlovéniában és Törökországban marad 65 év alatt.

A tagállamok közül 18-ban lesz 65 év a nyugdíjkorhatár - köztük Magyarországon is -, Dániában, Olaszországban, Hollandiában viszont 70 év fölé emelkedik a következő ötven évben - mutat rá az OECD.

Kevesebb lesz a nyugdíj

Az idősödő társadalmakban a nyugdíjrendszerek egyensúlyban tartásának egyik lehetséges velejárója a bruttó helyettesítési ráták csökkenése. Ez az 1996-ban születettek - azaz a most a munkaerőpiacra belépők - esetében az öregségi nyugdíjkorhatárnál várhatóan 21 OECD-országban esik, 10-ben emelkedik, míg a többi országban szinten marad. Az OECD-ben a helyettesítési ráta átlagosan várhatóan 6 százalékponttal csökken, ami azt jelenti, hogy a teljes karrierívvel rendelkező (20 évesen a munkaerőpiacra lépő) 1996-ban születettek korábbi keresetük arányában számított nyugdíja átlagosan 10 százalékkal lesz alacsonyabb, mint az 1940-es generációé.

Ez azonban nagy szórást mutat a tagállamok között. Azokban az országokban, ahol az 1940-es generáció esetében magas volt a helyettesítési ráta, ott jelentős csökkenés lesz tapasztalható. Ez főleg Mexikóra, Svédországra és Spanyolországra igaz - bár ezekben a tagállamokban még így is magas lesz a ráta.

Chilében, Görögországban, és Svájcban szintén nagy lesz az esés (15 százalékpontos), Svédországban és Lengyelországban az 1996-os születésű átlagos keresetű, teljes karrierívet befutó személyek a várakozások szerint több mint 30 százalékponttal alacsonyabb nyugdíjjal számolhatnak, mint az 1940-ben születettek, míg Norvégiában csak 6 százalékpontos lesz a csökkenés.

Ezzel szemben  Észtországban, Izraelben és Dél-Koreában jelentős emelkedésre lehet számítani, ugyanis ezek a tagállamok alacsony szintről indították a helyettesítési rátát.

Az országok egy másik csoportjában - köztük Csehország, Dánia, Franciaország, Olaszország, Törökország - a fő irány az, hogy elkerüljék a helyettesítési rátában bekövetkező jelentős visszaesést, főleg azzal, hogy az állampolgárok a megemelt nyugdíjkorhatárig dolgoznak. Olaszországban például az öregségi nyugdíjkorhatárkori helyettesítési ráták bezuhanását csak a nyugdíjkorhatár jelentős emelésével lehetett kiküszöbölni - mutat rá az OECD tanulmánya.

Azok közül az országok közül, amelyeknél a helyettesítési ráta az OECD-átlag felett van az 1940-ben születettek esetében, - Olaszország mellett - csak Ausztriában és Portugáliában nem fogják ezt csökkenteni a jelenlegi jogszabályok alapján. Ausztriában az elmúlt évtizedekben végrehajtott reformok ugyanis csak mérsékelten befolyásolták az átlagos bérű, teljes karrierívet ledolgozók nyugdíját. Portugália pedig - Olaszországhoz hasonlóan - a várható élettartamhoz kötötte a nyugdíjkorhatárt, bár a korhatáremelés így sem lesz elégséges a nyugdíjban töltött évek növekedésének ellensúlyozásához.

Az OECD-ben 13 országban az1940-es és 1996-os generációk helyettesítési rátái között kevesebb mint 5 százalékpontos különbség lesz. Ez azért van, mert a nyugdíjreformok nagyon korlátozottak voltak ezekben az országokban, vagy mert - mint Csehországban, Finnországban, Franciaországban, Lettroszágban, Portugáliában vagy az USA-ban - a nyugdíjkorhatáremelés legalábbis részben ellensúlyozta a reformoknak az 1940 után született generációkra gyakorolt hatását.

Dániában, Olaszországban és Törökországban az arányaiban nagyon kicsi változtatása a helyettesítési rátában jelentős nyugdíjkorhatár-emeléssel párosult, ami azt jelenti, hogy a fiatalabb generációknak az idősebbekhez hasonló helyettesítési rátájuk lesz, de csak akkor, ha tovább dolgoznak és sokkal később mennek nyugdíjba.

Magyarországon a helyettesítési ráta 60 százalék körül fog alakulni az 1996-os generáció számára is, ami enyhe emelést jelent az 1940-es korosztályéhoz képest.

Pénzpiaci hatások

A tanulmány rámutat, hogy az olyan gazdasági tényezők, mint a pénzpiaci hozamok, a reálbérnövekedés, a GDP üteme és az infláció jelentős hatással lehetnek a helyettesítési rátákra néhány országban. Különösen a tőkefedezeti járulékalapú rendszerek esetében igaz az, hogy a gazdasági tényezők közül a pénzügyi megtérülési ráták és a bérnövekedések közötti különbség jelentős hatást gyakorolnak a nyugdíjakra. Ez az 1990-es évek elején tetőzött a világon - olvasható az OECD tanulmányában, amely példaként említi, hogy a hosszú lejáratú államkötvények kamatainak növekedési üteme 4-5 százalékponttal haladta meg a legtöbb országban a bérnövekedési rátát az 1980-as évek közepe és az 1990-es évek közepe között, így most a negatív tartományba került át a ráta.

Ezek a pénzpiaci hatások a legnagyobb hatással Chilében, Dániában és Svájcban lesznek a nyugdíjakra, míg Hollandiában ez a hatás ugyan közvetett, de szintén jelentős lesz. Utóbbi esetében ugyanis az alacsony kamatkörnyezet gyengítette a tőkefedezeti foglalkoztatói nyugdíjrendszereket, melynek következtében a juttatások számítását megváltoztatták. A helyettesítési ráta alapja ugyanis most már a múltbeli keresetek inflációval korrigált összege a bérnövekedés helyett, miközben a növekedési rátát csökkentették.

A befizetésekkel meghatározott  nyugdíjrendszerekben tehát a gazdasági folyamatok akkor vannak hatással a helyettesítési rátára, ha a múltbeli kereseteket a bérnövekedésnél alacsonyabb értékkel korrigálják. Ennek extrém példája Kolumbia, ahol egyáltalán nem korrigálják a nominális kereseteket, de Belgiumban, Finnországban, Franciaországban Portugáliában, Spanyolországban, Svájcban és Törökországban is jelentős hatása lehet annak, hogy a bérnövekedésnél alacsonyabbak a múltbeli bérek korrekciói.

Magyarország problémái

Magyarország is azon OECD-tagállamok közé tartozik, ahol 65 évre emelkedik fokozatosan (2022-ig) a nyugdíjkorhatár és hazánk esetében egyelőre nincs is jogszabályban rögzítve további korhatáremelés. Csakhogy ez a módosítás is vélhetően elégtelen lesz, hiszen legutóbb az Eurostat tanulmánya hozta ki, hogy hazánkban 72 évre kellene emelni a nyugdíjkorhatárt ahhoz, hogy az elöregedés ne csökkentse jelentősen a nyugdíjasok életszínvonalát. Ez abból adódik, hogy

  • idén minden hatodik, 2030-ban viszont már minden negyedik magyar 65 évesnél idősebb lesz;
  • a nyugdíjkor küszöbén várható további élettartam jelenleg 21 év a hölgyek és 16 év a férfiak esetében, s e hosszú inaktív élettartam kétévente átlagosan egy hónappal tovább növekszik mindkét nem esetében;
  • történelmi mélypontra zuhan az ugyanebben az időszakban munkaképes korba lépő fiatalok száma - vagyis sokkal kevesebb lesz a járulékfizető.

Az OECD már korábban közzé tett egy részletes elemzést a magyarországi nyugdíjrendszerről. Ebben a magyar rendszer egyik legnagyobb problémájának azt nevezte, hogy a jelenlegi rendszerben nagyon nagy a nyugdíjasok gyors elszegényedésének veszélye, illetve azt, hogy a karrierív megszakításának az OECD-országok körül Magyarországon van a legnagyobb negatív hatása a nyugdíjakra.

Magyarázat: Az átlagos havi nettó kereset egy főállású munkavállaló esetén 197 516 forint volt 2017-ben. Az alapszcenárió átlagos keresetet, 46 éves munkaviszonyt feltételez, a munkába állás életkora 20 év. A második forgatókönyv a teljes 46 éves karrierre minimálbért feltételez. A harmadik forgatókönyv rövid, 27 éven át tartó pályaívre feltételez minimálbért. A negyedik szcenárió kétgyerekes anyukával számol, mindkét gyerek után három éves távolmaradással a munkaerőpiacról és 37 éven át minimálbéres keresettel. (Forrás: OECD, Illusztráció: Kristóf Réka)

Az OECD emiatt egyebek mellett a magyar kormánynak javasolta az alapnyugdíj bevezetését - amely mindenkinek járna szolgálati időtől függetlenül -, ráadásul az államnak mindez nem kerülne sokba. Emellett a javaslatok között szerepelt még a kedvezményes nyugdíjba vonulási lehetőségek (különösen a Nők 40) kivezetése, valamint az öregségi nyugdíjkorhatárnak a várható élettartamhoz való kötése. (A javaslatokról részletesen itt olvashat.)