Olaf Scholz német kancellár hónapok óta az amerikai sajtó kereszttűzében van, amiért kitér az Északi Áramlat 2. gázvezeték határozatlan idejű blokkolása elől, mint szóba jöhető válaszcsapás az Ukrajna határa mentén felsorakozó orosz csapatok esetleges agressziójára. A Balti-tengeren áthaladó vízalatti vezeték, Oroszországból egyenesen Németországba szállítaná a földgázt, akárcsak előfutára az Északi Áramlat 1., amely a németek gázigényének egyharmadát biztosítja.

Scholz kormánya, a gazdasági szankciókon túl, az ukránok fegyveres támogatásában sem vesz részt, elsősorban erkölcsi és történelmi okokra hivatkozva. Tény, hogy a konfliktus nyomán az utóbbi 7 évben 2 milliárd dollárt (csaknem 620 milliárd forint) bocsátottak a kelet-európai ország rendelkezésére, és a sokak által rossz viccnek nevezett sisakok mellett, egy mobil-hadikórházat is adtak. A nyugati sajtó szerint egyrészről ez felfogható hidegháborús retorikaként, másrészről viszont egy egységes transzatlanti szövetség, jóval határozottabban tudna fellépni az orosz nyomulás ellen.

Kapcsolódó

A hétfői sajtótájékoztatón Joe Biden amerikai elnök többször védte Scholzot, és arról biztosította a kérdező újságírókat, hogy Németország nagyon is megbízható partner, és egységes választ dolgoztak ki arra az esetre, ha Oroszország elkezdi az inváziót. A helyzet attól kezdett érdekessé válni, hogy miközben Biden konzekvensen többször elmondta, hogy az Északi Áramlat 2.-nek vége lehet, mielőtt beindulhatna, addig Scholz hallgatott a konkrétumokról, és amikor az oroszok iránti kitettségről kérdezték, azt kezdte el magyarázni, hogy Németország 2045-re klímasemleges lesz.

Az elengedhetetlen projekt

Az első vezeték megépítését még Gerhard Schröder személyesen engedélyezte, sietve, mielőtt leváltották volna posztjáról. Schröder a mai napig közeli barátságot ápol Vlagyimir Putyin orosz elnökkel, akitől leváltása után, közvetlen megkapta a vezeték felügyeletét. Néhány évvel később, a második vezeték menedzselése szintén ráhárult, és egy múlt heti bejelentés szerint hamarosan bekerül az orosz állami befolyás alatt álló energiavállalat, a Gazprom vezetőségébe is.

Schröder és Scholz mindketten az SPD (Német Szociáldemokraták Pártja) színeiben lettek Németország vezetői, és előbbi menesztése ellenére, úgy tűnik nagy becsben tartják a volt kancellár felügyelte földgázvezetéket. A kormánykoalíció többi tagja azonban nem feltétlen osztja az elfogadó álláspontot, a német Zöldek politikusa, Annalena Baerbock például külügyminiszterként már több ízben kijelentette azt, amit a regnáló kancellár mai napig képtelen.

Transzatlanti érdekkapcsolatok

Az USA részéről szintén érthetőek az elvárások, Kínával kéne foglalkozniuk, ehelyett Európa belső konfliktusait vívják, ez volt legalábbis Donald Trump volt elnök megközelítése. Valami mindenképpen lehetett abban amit mondott, hiszen a gondolat most is jelen van, és elvárásként fogalmazódik meg minden alkalommal, amikor Scholz konkrétumok helyett azt ismétli: minden lehetőség az asztalon van. 

Azt azért érdemes észben tartani, hogy a tengerentúlról könnyen dobálóznak szankciókkal, mikor nem az ő szomszédságukról van szó. Ugyan a Biden-kormány törekszik az EU bevonására, és a gázvezetékek elzárására is dolgozott ki vészforgatókönyvet, nem nehéz megtippelni, hogy ezek a beszerzési megoldások amerikai kitettséghez vezetnének, és könnyen lehet drágább a gáz, mint amihez jelenleg hozzáférünk az oroszoktól.

Scholz alig több mint 2 hónapja vette át Németország vezetését, és az omikron-variáns gyors terjedése mellett az úgynevezett "új hidegháború" is beindult a beiktatása idején. A német kancellár február közepén látogat legközelebb Kijevbe, az azt követő nap pedig Moszkvába. Ugyan Biden magabiztosnak tűnt, nem túl valószínű, hogy a hétfői sajtótájékoztató erősített volna Scholz pozícióján.