Szaúd-Arábia alaposan átszabta olajkivitelét az elmúlt egy évben: kétszeresére növelte Kínába indított szállításait, miközben majdnem kétharmadával csökkentette az USA-ba irányuló exportját - írja az olajtankerek mozgását nyomon követő TankerTrackers.com adatai alapján a CNBC. Idén júliusban az előbbi piacra napi 1,8 millió hordó fekete aranyat szállítottak szemben a 2018. augusztusi 920 ezer hordóval. Eközben az USA-ba idén a nyár közepén csak napi 262 ezer hordó jutott a tavaly augusztusi 688 ezer hordóval szemben.

Az Irán ellen újjáélesztett amerikai szankciók segítették ezt a változást, mivel arra kényszerítették a nagy ázsiai olajimportőr országokat, hogy az Iszlám Köztársaság helyett más szállítótól vásároljanak olajat. A másik oldalon az USA olajpala-kitermelésének köszönhetően önellátó lett, így mintegy elengedte azoknak az országoknak a kezét, amelyek korábban fő olajszállítói voltak. Ez azonban nem minden. Szakértők szerint a szaúdiak rövid és hosszú távú megfontolásokat követve döntöttek exportjuk átirányítása mellett.

Kapcsolódó

Az hat, ami látható

Szaúd-Arábia azt tapasztalta az olajkitermelés 2017-es korlátozása során, hogy az amerikai kivitel visszafogásának van a legnagyobb hatása a piacon - fejtegette a CNBC-nek Matt Smith a ClipperData elemző cég árupiacokkal foglalkozó részlegének vezetője. A szakértő arra utalt, hogy az OPEC és néhány nagy olajtermelő ország, köztük Oroszország visszafogta kitermelését, hogy az olajpiaci kínálat csökkentésével készleteik leépítésére késztessék a vásárlókat, ami a fekete arany árának emelkedéséhez vezet.

Smith szerint akkor kiderült, hogy a világ leginkább átlátható piacán kell tartalékaik felélésére kényszeríteni a fogyasztókat, mert a tőzsdei olajkereskedők ezt figyelik a legfőképp, így ennek lesz biztosan hatása az árakra. Ezzel szemben a homályos, átláthatatlan kínai piac változása éppen láthatatlansága miatt jóval gyengébb hatást gyakorol a világpiaci olajárakra. Rijad taktikája tehát az, hogy a legnagyobb figyelmet magára vonó amerikai piac manipulálásával feljebb tolja az árakat, mégpedig úgy, hogy eközben nem csökkenti exportját, hanem átirányítja Kínába, ahol a magasabb piaci áron tudja eladni olaját.

Más szakértők is osztják ezt a véleményt, hozzátéve, hogy az amerikai olajkészletek alakulását műholdas megfigyeléssel is nyomon lehet követni, így ennek alakulása - tetszik, nem tetszik - benchmarkként működik a piaci befektetők körében. Eközben Kína jóval kevesebb információval szolgál tartalékairól, mint az OECD-országok: úgy működik, mint egy fekete lyuk, amely kész rengeteg olajat elnyelni a piacról főként olyankor, amikor alacsonyak az árak.

Szerezni, begyűjteni

Ez a rafinált szaúdi taktika párosul az ázsiai piacok megszerzésére irányuló stratégiával. A világ olajtermelői versenyeznek a régió zsugorodó olajfinomítói kapacitásaiért. A szaúdi nemzeti olajvállalat, az Aramco nemrégen nyilvánosságra került terve, miszerint 20 százalékos részesedést vásárolna az indiai Reliance finomítói és vegyipari óriásban, az egyik bizonyítéka ennek a harcnak. Eközben a szaúdiak kockázat nélkül kivonulhatnak az amerikai piac nagy részéről, mert az Aramcóé a texasi Motiva finomító, ami azt jelenti, hogy exportőrként saját magával állhat szemben mint importőrrel.

Ennek a következő az eredménye. Az Aramco Kínába a fogyasztói igényekhez igazodva szállíthat több vagy kevesebb olajat, miközben az Egyesült Államokba az ottani finomítója szükségleteinek alakulása - azaz saját maga - szabja meg, hogy mennyit exportáljon.