A legnagyobb olajvállalatok, mint a BP, a Shell, az ExxonMobil vagy a norvég Equinor olyan magas nyereséget értek el tavaly, aminek korábban még a felére sem volt példa a legjobb években sem. Ha az említett cégekhez hozzáadjuk a Total és a Chevron eredményét, a BBC adatai szerint

nagyjából 220 milliárd dollárt kapunk, miközben az előző 6 év közül a legjobban sikerült 2021-es is csak 100 milliárd alatti összeredményt hozott.

Magas, de nem rekord olajár, nagy forgalom

Az olajár tulajdonképpen nem érte el a 10 évvel korábbi csúcsot, és 100 dollár fölött is csak néhány hónapig tartózkodott az Ukrajna elleni orosz invázió megindulása után, az év végére a Brent típus már 80 dollárra esett vissza, amely az előző 15 év átlagától érdemben már nem tér el.

Átalakult ugyanakkor az olajexport szerkezete: miközben korábban Oroszország volt a világ legnagyobb kőolaj-, és földgázexportőre, a folyamat tavaly megváltozott. Az orosz olajat egyre kevesebben akarták megvenni főleg Európában, így más szereplők, a nyugati cégek betölthették a keletkező űrt, megnövelve értékesítési volumenük, ami az év közbeni magas árral együtt már indokolhatja a profit megugrását.

Gázárrobbanás

A földgáz esetében az áralakulás sokkal durvább volt: már 2021-ben örökös csúcsra emelkedett az európai ár, miután a Gazprom fékezte az európai szállításokat, csendesen készülve a háborúhoz kapcsolódó energiaháborúra, majd amikor a fegyveres konfliktus megindult, további emelkedés jött, a csúcs pedig augusztus végén következett, amikor

Európa szembesült azzal, hogy a korábbi orosz import legnagyobb részéről le kell mondania.

Az ár ezt követően gyorsan esett, mivel a kieső orosz piaci részt boldogan betöltötték az amerikai cseppfolyósított gáz (LNG) szállítók, emellett növekedett a norvég és holland kitermelés a kontinensen belül, valamint a világ több kitermelője számára jó lehetőséget hozott az új piac (Marokkó, Katar, Nigéria). Mostanra ugyan az ár visszaesett jóval a háború előtti szintre, a tavalyi árakon a cégek hatalmas profitra tehettek szert.

Olajcégek adója

A BP 27,7 milliárd dolláros profitot jelentett tavalyra, a Shell 40 milliárd dollárral 115 éves történetének messze legszebb eredményét érte el. A magas energiaárak ugyanakkor jórészt a fogyasztókat terhelték, ennek költségét esetenként részben az állami költségvetések vállalták át, az itthon elterjedt szlogen szerint rezsicsökkentési programok formájában.

Az olajcégek persze megfizették a rájuk érvényes adókat (a Shell világszerte 13 milliárd dollárt, a BP 15-öt), azonban egyre nagyobb nyomás nehezedik a kormányokra Európában, hogy a rendkívül helyzet miatt extraprofitadót fizettessenek a cégekkel ilyen időszakokban, és ezt a fogyasztók terheinek csökkentésére fordítsák.

Ellenérvek a különadóra

A helyzetet árnyalja, hogy mivel a olajár időnként nagy magasságban, máskor, bár ritkábban, nagy mélységben van, és utóbbi esetben a cégek veszteségesek lehetnek, amit a jó évek eredménye kompenzál. Emellett az orosz üzletágakon veszteségek képződtek tavaly: a BP teljesen leírta az orosz Rosznyeft vállalatban meglévő 24 milliárd dollár értékű befektetését. A cégek arra is hivatkoznak, hogy az orosz olaj pótlására és az ár letörése érdekében

megnövelt kitermelés fenntartásához új kutatások, fúrások szükséges, és ezek költséges beruházások.

Valószínű, hogy mire ki lehetne alakítani egy különadózási stratégiát, már okafogyottá is válik a dolog, mivel idén már az eddigi trendek alapján jóval alacsonyabb energiaárak lesznek, mit tavaly, így a profitok visszaesnek a rekord szintekről. Emellett fennmarad az a vélelem is, hogy a fosszilis energiahordozók már nem sokáig jelentenek ilyen aranybányát, mivel a megújuló energiaforrások előretörése óhatatlanul folyni fog, sőt, még lendületet is kap az orosz háború miatti tavalyi energiaválság által.