Az év első felében lefelé tartott az olajár a tavalyi háborús árcsúcsokat követően, olyannyira, hogy a jóval 100 dollár fölöttiről 70 dollárra csökkenő szint meg is ijesztette az olajexportáló országok szövetségét (OPEC), valamint a vele társuló államokat, köztük Oroszországot (OPEC+).
A vártnál kisebb keresletet látva erős kitermelés-csökkentés mellett döntöttek, ami végül meghozta a hatását, és az ár emelkedni kezdett: a Brent típus 90 dollár fölé került.
Két nagy piaci központ
Az amerikai, texasi WTI típus rendszerint lényegesen, legalább 5 százalékkal olcsóbb, mint a Brent, persze ez az egyensúly néha felborul, és a kettő közti különbség vagy szokatlan mértékben kitágul, vagy összeszűkül, esetleg el is tűnik. Ezeket a piaci egyensúly felborulása okozza, amire a mostani eset is példa: az OPEC+ visszafogta termelését, így a vevők az amerikai piacon próbálnak olcsóbban vásárolni.
Ezt nem mindenki tudja megtenni, miután sok olajfinomító, amely a közel-keleti vagy épp az orosz olaj kémiai tulajdonságaira lett felépítve, nem feltétlenül tudja fogadni a tulajdonságaiban eltérő amerikai olajat, hacsak nem hajtanak végre olyan beruházásokat, amelyek erre képessé teszik.
Bizonyos árkülönbség esetén, főleg ha az tartósan fennáll, vagy a beszerzés diverzifikálása érdekében, sokszor bővítik a finomítókat. Európában már régóta alkalmassá tették a finomítók többségét az amerikai olaj fogadására, hiszen az Egyesült Államok jelentős exportőr lett, és előszeretettel szállít az európai piacra.
Leürítette a tárolót
Most az elmúlt időszak áremelkedésének hatására a piac megbolydult, az amerikai olaj iránti kereslet nőtt, és a Bloomberg szerint a francia Total Energies olajkereskedő cége, az Atlantic Trading and Marketing Inc. a szeptemberi lejárat előtt az azonnali szállítású amerikai olajból hatalmas mennyiségeket kezdett vásárolni.
Ennek hatására az azonnali ár 90 dollár fölé, magasabbra emelkedett, mint a későbbi lejáratok ára, illetve a közelebbi lejáratok ára drágább lett, mint a távolabbiaké, ami viszonylag ritka eset.
A piacot megbolygató cég egyelőre nem nyilatkozott az ügyben, a Bloomberg az vélelmezi, hogy a megnőtt finomítói árrés hatására dönthetett így a vásárló, akinek most bőséges piaca lehet a feldolgozott termékekre, így szinte kiürítette az amerikai Oklahoma államban lévő cushingi hatalmas tárolót, ami a chicagói tőzsdén kötött ügyletek átvételi pontja.
Az elmúlt három hónapban 25 millió hordóra csökkent a tárolóban lévő mennyiség, és 21 millió hordó az a mennyiség, ami alá nem szívesen engedik a töltöttséget, mert megnehezül a tároló alján lévő olaj kinyerése.
Pár éve a fordítottja történt
Bő három évvel ezelőtt, 2020 tavaszán a világjárvány elterjedése idején épp az ellenkezője történt: a lezárások miatt hirtelen visszaesett az olajigény, a tároló megtelt. A legközelebbi lejárat ára, vagyis gyakorlatilag az azonnali ár az olajpiac történetében először negatív tartományba süllyedt, mivel több olaj nem fért a tárolóba, a spekulatív pozíciók tulajdonosai viszont értelemszerűen képtelenek voltak átvenni és elszállítani az olajat.
Így, miután a vevők is megteltek, csak negatív áron vásároltak, vagyis nekik fizettek azért, hogy elvigyék az olajat: a gyors elszállítás jelentős költséggel járt, ez tükröződött a negatív árban.
Ezek a szélsőséges helyzetek azonban általában rövid ideig tartanak, a piac kiegyenlíti őket, rendszerint részben a határidős árak igazodása által, illetve a földrajzi arbitrázs következtében. A hatás egyelőre nem tűnik tartósnak, miután a szeptemberi lejárat kifutása után visszaestek az árak: a következő, októberi lejáratra újra 90 dollár alatt forog a WTI, a Brent pedig 95-ről 93-ra mérséklődött.