Valdis Dombrovskis, az Európai Bizottság gazdasági biztosa elég világosan megfogalmazta, milyen dilemmát kellene megoldaniuk az EU tagállamainak. Az unió egyfelől jelentős pénzügyi támogatást ad Ukrajnának az orosz invázió feltartása és visszaszorítása érdekében, másfelől az orosz energiahordozók vásárlásával hasonlóan nagy anyagi forrást ad Moszkvának a háború folytatásához – írja a Financial Times az utóbbi korlátozásának lehetőséget firtató cikkében. Az első számú lehetőség az importtilalom, ám ez időigényes, mert más forrásokat kell találni és technológiailag le kell válni az orosz olaj felhasználásáról.

Lehetséges?

Egy embargó napi 3,4 millió olaj exportjából származó bevételtől fosztaná meg Oroszországot, de a tengerparttal nem rendelkező országok, élükön Magyarországgal nagyon nehéz helyzetbe kerülnének, és vélhetően jelentős összeggel kellene támogatni az átállásukat. A vásárlások fokozatos leállítása Damoklész-kardjaként lebegne az oroszok legjövedelmezőbb exportcikkének feje felett. Olajtároló létesítmények befogadóképessége korlátozott, ezért egy idő után le kellene zárniuk olajkutakat, amelyek újranyitása macerás, ha egyáltalán lehetséges.

Kapcsolódó

Papíron találhatnak új piacokat, mint például Kínát vagy Indiát, ám tengeren kellene szállítaniuk az olajat, ami érezhetően szűk keresztmetszetet jelentene, különösen, ha az EU megtiltatná a területén bejegyzett tankereknek, hogy ebben részt vegyenek. Az USA és más államok ugyanakkor tartanak a fokozatos átállástól, mert ennek bejelentését gyors olajár-emelkedés követhetné, ami felpörgetné az inflációt. Így Oroszország paradox módon rövid távon visszanyerné a vámon azt, amit hosszabb távon elvesztene a réven.

Árkorlátozás

Janer Yellen, az Egyesült Államok pénzügyminisztere egy értékátcsatornázó rendszert javasol, amely az orosz olajra vonakozó árkorlátozással vagy egy külön vám bevezetésével vonnál el az exportőrtől a bevétele egy részét, miközben folytatódhatna az import. Mario Draghi olasz miniszterelnök a vevők kartelljének létrehozását javasolja, amely megtagadhatná az orosz energiahordozó átvételét egy bizonyos áron felül.

Az árkorlátozás azonban nem tűnik túl reálisnak és kívánatosnak – vélik a brit üzleti lap szerkesztői. Egyrészt ha sikerülne is tető alá hozni a kartellt, rossz ösztönzést adna. Az olcsó olaj gyengítené a fogyasztók késztetését arra, hogy átváltsanak más importforrásra, illetve energiahordozóra, ami a fő cél lenne, átmenetileg akár növelhetné is az orosz olaj piaci részesedését olcsósága miatt. Ezzel szemben az EU-s szintű büntetővám bevezetése arra ösztönözné a vevőket, hogy árengedményt szorítsanak ki az exportőrből, és így átcsatornázhatná az oroszok bevételeit például egy Ukrajna megsegítését szolgáló alapba. Emellett az orosz forrás fokozatos, de mielőbbi helyettesítésére ösztönözné az olajvásárlókat.

Hogy aztán Vlagyimir Putyin orosz államfő hogyan reagálna erre, az más kérdés. Jó eséllyel felfüggesztené az orosz olaj exportját az EU-ba, és megpróbálná az ebből származó anyagi kárt valahogy lenyeletni országa gazdaságának szereplőivel. A legtöbb európai országban készülnek erre az eshetőségre vészforgatókönyvek – lehet a fogyasztást radikálisan csökkenteni –, ám az biztos, hogy Putyin viselkedésére annál nagyobb hatást gyakorolhat az EU, minél jobban korlátozni tudja a háború finanszírozására rendelkezésre álló pénzt.