Amikor Giuseppe Conte 2018-ban átvette a római kormány irányítását, senki sem gondolta, hogy hosszú ideig lesz Olaszország miniszterelnöke. A jogász professzor az akadémiai világból érkezett, azaz amatőr politikusként lépett fel az olasz belpolitika hagyományosan ingatag színpadára, hogy mintegy semleges szereplőként két veszekedő populista párt koalíciójának élére álljon. Úgy tűnt, nincs más feladata, mint hogy türelmes apukaként próbálja megnyugtatni és munkájuk elvégzésére bírni az egymást csépelő partnereket, a jobboldali Liga elnökét, Matteo Salvini belügyminisztert és a baloldali Öt Csillag vezetőjét Luigi Di Maio gazdasági minisztert - vezeti fel Contéról szóló cikkét a Financial Times.

Eltelt két év és az amatőrből profi lett: a koronavírus-járvány, amely különösen súlyosan érintette Olaszországot, lehetőséget kínált a miniszterelnöknek, hogy bizonyítsa határozottságát, majd a júliusi európai uniós csúcsértekezletről eurómilliárdos támogatásokról szóló döntéssel a zsebében tért haza. Az idei év eredménye számára, hogy immáron saját teljesítményének köszönhetően önálló politikai előadóművészként játszik az olasz és az európai politika színpadán. A La Repubblica napilap szerint ő az eddigi legsikeresebb miniszterelnök az úgynevezett második köztársáság 1992-es létrejötte óta.

Kapcsolódó

Julius a Ceasar

Francesco Galietti, a Policy Sonar kockázatelemző cég vezetője úgy látja, hogy egyfajta modern kori Julius Ceasarként tekintenek rá, aki ugyan nem hódította meg Itáliából indulva Nyugat-Európát, ám legyőzte a "fukar négyek" csoportját (Ausztria, Dánia, Hollandia és Svédország), amelyek nem akarták, hogy a déli EU-tagállamok támogatásként (azaz nem hitelként) vehessék igénybe az unió közös hitelfelvételével megszerzett pénz jelentős részét. Miután még két év van hátra Conte kormányfői mandátumából, jó eséllyel emlékezeteset alkothat az olasz politikában, amelynek jellegzetessége, hogy gyors tempóban darálja le a miniszterelnököket.

Hosszabb kormányzásra van esélye, mint Matteo Renzinek, aki két év 294 napon állt az ország élén, és akitől azt várták, hogy megújítja az olasz politikát a hosszú Belusconi-éra után. Ha ennél 11 hónappal többet marad hatalmon, akkor lenyomja Bettino Craxit, akinek két kormányzati ciklus jutott és megközelíti a veterán szociáldemokrata Romano Prodi teljesítményét. Ne feledjük: ha valaki három éven át kormányoz Olaszországban, az az első tíz leghosszabb ideig regnáló kormányfő közé kerül, miután az ország a második világháború után 29 miniszterelnököt fogyasztott el.

Európai játékos

A koronaválság utat nyitott Conte előtt, hogy ne csupán hazájában, hanem az európai politikában is bizonyítson - mondja Nathalie Tocci, a római Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének igazgatója. Képessé vált arra, hogy mind a bevándorlás, mind a pandémia ügyében morális fölényben lépjen fel európai politikustársaival szemben. Silvio Berlusconi bukása után - akit nem vettek komolyan Európában - mindenki Renzitól várta, hogy visszateszi Olaszországot a térképre, ám úgy tűnik, Conte volt képes erre a mutatványra, miután bizonyította, hogy tudja, hogyan játsszák az európai politikai game-ket.

A hazai pályán segíti a miniszterelnököt, hogy a Liga egy évvel ezelőtt kiszállt a koalícióból. Salvini meg akarta buktatni a kormányt, hogy ő legyen a kormányfő, de Conte hitelesen tudott rámutatni arra, hogy öncélú politikai játékot játszik, miközben vezetni kellene az országot. A kormányválságot az oldotta meg, hogy a mérsékelt baloldali Demokrata Párt, amelynek nem volt érdeke, hogy előrehozott választásokat írjanak ki, belépett kormányzásba. Eközben az Öt Csillag visszavett heves elitellenességéből, és egy átlagos szocdem párthoz hasonlóan kezd működni.

A kormány tehát stabil, de az ország helyzete nem könnyű. Az olasz GDP a második negyedévben 12 százalékkal zuhant az elsőhöz képest, igaz, ez kevésbé rossz, mint a francia mínusz 13,8 vagy a spanyol mínusz 18,5 százalék. Miközben Spanyolországban a nyár közepén megugrott a fertőzések száma, Olaszország féken tudta tartani a járvány terjedését. Szemben a tavaly augusztusi belpolitikai válsággal, a miniszterelnök most viszonylag nyugodt körülmények között végezheti a munkáját.

Két bírósági tárgyalás az ára a vagabund miniszterkedésnek

Miközben a miniszterelnök szárnyal, Matteo Salvini immáron két bírósági tárgyalásra hivatalos. Ezeken kell elmagyaráznia, hogyan gondolta, hogy belügyminiszterként nem engedi partra szállni a menekülteket két hajóról, amelyek olasz kikötőkben vetettek horgonyt - derül ki a BBC cikkéből. Az olasz szenátus a napokban a második ilyen ügyben is felfüggesztette Salvini mentelmi jogát, így részt kell vennie az ezeket vizsgáló eljárásokban. A vád: illegális letartóztatás, ami az olasz törvények szerint 15 éves börtönbüntetést vonhat maga után. Salvini dacosan reagált, azt írta a Twitteren, úgy véli, a bírósági tárgyalás lehetővé teszi, hogy bizonyítsa az illegális bevándorlók elleni kemény fellépés szükségességét. Eközben a Liga népszerűségi indexe, amely egy éve szárnyalt, immáron csak 25 százalékon áll, ami nem sokkal több a korábban temetett Demokrata Párt 21 százalékánál.