Kétségtelenül jó munkát végzett Olaszország az orosz gáztól való függésének visszaszorításában. Az Ukrajna megtámadása előtti időszakban a teljes olasz gázfogyasztás mintegy 40 százalékát fedezték orosz forrásból, ezt az arányt pedig kevesebb mint egy év leforgása alatt mindössze 16 százalékra tudták csökkenteni. A különbséget javarészt algériai és azerbajdzsáni importtal pótolták.

Az orosz agresszió világosan kommunikált elítélése közben azonban Olaszország szinte ugyanarra a vágányra futott rá, mint Lengyelország. A lengyelek a szénhasználatukat pörgették fel az orosz támadás margóján, és az olaszok is távolodhatnak a nemzetközi klímavállalásaik megvalósításától – írja a Financial Times.

A Giorgia Meloni vezette kormány közzétett egy dokumentumot, amelyben azt taglalják, miként számolják fel fokozatosan a tengerentúli szén-, olaj- és gázprojektek állami pénzügyi támogatását. A szakértők szerint azonban a felvázolt tervben rengeteg kiskaput hagytak.

Az 2021-es ENSZ éghajlatváltozási konferenciáján (COP26) vállalta több mint harminc ország, közöttük

  • Olaszország,
  • Németország,
  • az Egyesült Királyság és
  • az Egyesült Államok is,

hogy 2022 végére pontot tesznek a tengerentúli fosszilis projektek állami finanszírozásának végére. Az ukrajnai háború kirobbanásával azonban változtak a prioritások, és az uniós tagállamok – az Európai Bizottság támogatásával – parkolópályára helyezhették ezeket a törekvéseket. Helyette arra koncentráltak inkább, hogy visszaszorítsák az oroszoktól vásárolt gázmennyiséget – kerül, amibe kerül.

Ragadós lehet a rossz példa

A kérdéses dokumentumot Németország például még nem is hozta nyilvánosságra. Néhányan pedig attól tartanak, hogy az olaszok kiskapus megoldását más országok vezetői is megirigylik.

Rettentő nagy csalódás ez, borzalmas precedenst teremthetnek ezzel

– mondta Luca Bergamaschi, az Ecco olasz klímaügyi kutatóintézet társalapítója.

Az új olasz irányelvek 2024-ig teszik lehetővé az olajszállítást, a -tárolást és a -finomítást, 2026-ig a gázfeltárást és kitermelést, 2028-ig pedig a további olajforgalmazást.

Giorgia Meloni kormányfő a közelmúltban Indiába látogatott, és elárulta, beleegyezett, hogy feltérképezzék a gázszállítási és energiaraktározási együttműködési lehetőségeket a két ország között. Mindeközben egyéb gázzal kapcsolatos állami befektetések lehetőségét is belengette az ősszel beiktatott jobboldali kabinet.

Luca Bergamaschi szerint ugyanakkor „ezekre a beruházásokra energiabiztonsági szempontból semmi szükség – vannak alternatívák”.

Nincs fa, nincs pénz?

Olaszország esetében nem kizárólag a tengerentúli szén-, olaj- és gázprojektek állami támogatásának fokozatos felszámolására vonatkozó tervek kapcsán vonhatják fel a szemöldöküket az uniós döntéshozók. Brüsszelnek azzal kapcsolatban is döntést kell hoznia, hogy elfogadják-e az olasz érveket a teljesítetlen faültetési vállalásokkal kapcsolatban.

Róma az uniós helyreállítási alapból való részesedésért cserébe vállalta, hogy fák millióit ültetik el az ország 14 legnagyobb városában, többek között

  • Rómában,
  • Nápolyban,
  • Milánóban,
  • Genovában és
  • Velencében.

Az eredeti elvárás szerint összesen 1,6 millió őshonos fát kellett volna ültetni az országban tavaly év végéig, 2024 végéig pedig 6,6 milliót. A tavalyi cél abszolválása azonban nem sikerült. A legtöbb város az őshonos facsemeték hiányára és a szárazságra hivatkozott. Milánó arra, hogy nem áll rendelkezésre elegendő hely a kiszabott famennyiség kihelyezésére, Torinóban pedig elültették a fákat, de kipusztultak az aszály miatt.

Brüsszelnek most tehát el kell döntenie, elfogadhatóak-e a mentségül felhozott érvek vagy a késedelem miatt visszatartják a következő részlet folyósítását. Az Európai Bizottság hamarosan meghozhatja az ezzel kapcsolatos döntését.

Ráadásul Róma egyéb kérdésekben is feszegeti a határokat, bizonyos beruházások – köztük két stadion – támogathatóságával kapcsolatban nézeteltérés alakult ki Olaszország és az EU között.