Csúcson a többezer éves misztikus alapélelmiszer ára

Az olívaolaj minden rosszat elűz – tartja egy spanyol mondás, sőt az is elterjedt róla, hogy rendszeres fogyasztása már-már örök életet ad, de legalábbis megóv egy csomó civilizációs népbetegségtől. Nos, aki sokáig szeretne élni, annak mostanában elég vastagon kell csengetnie az olívaolaj boltokban, a borhoz és a kenyérhez hasonlóan több ezer éve - a horvátországi Pag szigeten vagy az olaszországi Puglia tartományban többezer éves fákról is szüretelnek a mai napig - az egyik legmenőbb alapélelmiszer ára ugyanis két és fél éves csúcsra futott április második felére.

A folyékony aranynak is nevezett olívaolajat a nemzetközi piacokon 25-40 százalékkal drágábban adják, mint egy évvel korábban, azaz 100 kilogramm lédig extraszűz olívaolajat (a lédig extra szűz olívaolaj ára az árképzés horgonya) most 272-470 euróért mérnek – derül ki a Nemzetközi Olívaolaj Tanács (IOC) adataiból. Az extraszűz mellett a többi olívaolaj kategória (ezekről keretes írásunkban lehet olvasni) ára szintén folyamatosan emelkedett az elmúlt évben, az olíva törkölyolaj, a nem szűz finomított olívaolaj, a szűz olívaolaj és a lampante olívaolaj ára is kétéves csúcsot ért el.

Maradva az extraszűz olívaolaj áránál, a piacokon meghatározó spanyol ár tavaly októberben szakadt el a 215 euró/100 kilogramm körül mozgó egy évvel korábbi átlagártól. Majd folyamatos, de moderált emelkedés után április második hetében kilőtt és április utolsó hetében lépett túl az akkor nem sokkal 283 euró körüli ötéves átlagon, május közepére pedig egészen 335 euró fölé kúszott, miközben egy évvel korábban ilyenkor éppen csak elmaradt a 207 eurótól.

Az árak nagy szórása mögött alapvetően az áll, hogy a nemzetközi árakat az európai árak határozzák meg, lévén a legnagyobb termelők – Spanyolország, Olaszország és Görögország – az EU tagállamai, másrészt a legnagyobb felhasználók is az unió tagjai közül kerülnek ki.

Az EU a világ vezető olajtermelője, a teljes termelés 67 százalékát adja, körülbelül 4 millió hektáron. Az unión belül a spanyol termelés messze a legnagyobb, körülbelül 1450 ezer tonna, őket követik az olaszok 270 ezer tonna körüli termeléssel, majd a görögök jönnek nagyjából ugyanennyivel, végül a portugálok számítanak még nagy termelőnek hozzávetőleg 100 ezer tonnával. Az EU adja a világ összfogyasztásának nagyjából 53 százalékát, a legnagyobb fogyasztók a görögök fejenként évente több mint 20 kilogrammal.

Ennek megfelelően a nemzetközi árakra a legnagyobb hatással a spanyol, az olasz és a görög olajok árai vannak. Így Európában hivatalosan három árat jegyeznek a különböző olívaolaj kategóriákban: a spanyol olaj árát Jaénban, az olaszét Bariban, a görögét pedig Chaniában alakítják ki.

A talán legnagyobb spanyol olívarégióban, Andalúziában lévő Jaént a világ olíva fővárosának is mondják (550 ezer hektáron, 66 millió fáról több olívaolajat termelnek a tartományban, mint egész Olaszországban), itt rendezik kétévente az olívaolaj-világ egyik legrangosabb eseményét, az Expolivát. Jaén, Bari és Chania a világ olívaolaj termelésének nagyjából 60 százalékát képviseli.

Spanyolországon kívül az extra szűz olívaolaj ára egyaránt emelkedett Bariban és Chaniában, Olaszország és Görögország benchmark piacain.

Mi állhat a durva árnövekedés mögött? Az olívaolaj nem árupiaci termék, így árát alapvetően a kereslet-kínálat határozza meg, illetve ezzel összefüggésben a termelési eredmények és kilátások. Az olívaolaj ebből a szempontból is olyan, mint a bor, nem gmo-termék, azaz nem kiszámítható a termésátlag, sőt, nagyon is kiszámíthatatlan.

Amúgy adja magát a borral való párhuzam: az olívaolaj alapanyaga, az olívabogyók éppoly különféle fajták, mint a szőlők. Az olajfák éppolyan gondos nevelést, metszést kívánnak, mint a szőlőtőkék. A végeredményt itt is bogyókból sajtolják, préselik. A talaj minerális összetevői és a régió mikroklimatikus sajátságai – vagyis a terroir – mindkét növény esetében meghatározzák a minőséget.

Az olívaolaj árát tehát nagyon jelentősen meghatározza az időjárás és az egyéb termelési feltételek, ám a terméseredmények mellett figyelembe kell venni azt is, hogy az extraszűz olívaolaj iránti kereslet nagyjából folyamatosan bővül, ám mégsem lehet bármennyiért adni az olajat. Van egy olyan attitűd, hogy rossz évek alacsony bevételeit a jó terméseket ígérő szezonok magasabb áraival ellensúlyozzák a termelők. A rosszabb években ugyan kisebb a kereslet, de az emiatti magasabb ár mellett is kisebb a bevétel. A termelők az árakat ugyanis csak addig emelhetik, ameddig ez „nem fáj nagyon” a partnereiknek, a kereskedőknek és persze a fogyasztóknak.

Így lehetséges, hogy a jobb terméseredményeket ígérő években sem esnek nagyon az árak, sőt. Az északi féltekén mostanában záruló szezonban a spanyol terméseredmények 17-20 százalékkal jobbak, mint az egy évvel korábbiak voltak és ezzel párhuzamosan emelkedtek az árak is – nem is kevéssé. Ráadásul az idei év különleges is abból a szempontból, hogy a covid-19 járvány miatti korlátozásokat egyre-másra oldják fel az országok, így az újraéledő horeca-szektor hatalmas tempóban ront rá a piacra és tulajdonképpen nincs az a mennyiség, amit a vendéglátó helyek meg ne vásárolnának – és persze szinte nincs az az ár, amit meg ne adnának.

„Az emelkedő árak Spanyolországban hatalmas megkönnyebbülést jelentenek a termelők számára. Amióta az olívaolaj ára 2018 márciusában zuhant, a termelőknek a termelési költségeknél alacsonyabb összegért kellet eladniuk az olajat” – mondta Juan Vilar Hernández nemzetközi olívaolaj elemző az Olive Oil Times-nak.

Vilar azonban azt is hozzátette, hogy a megemelkedett árak nem tesznek jót az egész ágazatnak, a palackozók és a csomagolók valószínűleg pénzt veszítenek, mivel még a legolcsóbb olívaolaj-kategóriáért is többet fizetnek. Vilar szerint ez a fogyasztói árak növekedéséhez és a kereslet potenciális csökkenéséhez vezethet.

Bár az árak előrejelzése soha nem könnyű feladat, Vilar kételkedik abban, hogy el fogják érni a 2016/17-es rekordmagasságot, amikor az extra szűz lédig olívaolaj literenként 4,15 euróért kelt el. Azt mondta, hogy az ilyen magas árak károsak lennének az ágazat számára, és a világ legnagyobb részében csökkentenék a keresletet.

"Az árak tovább növekedhetnek, de bizonyos korlátozások mellett" - mondta Vilar. „Minden a kereslet rugalmasságától függ. Ez a pillanat nem a legmegfelelőbb a fogyasztók számára, hogy megfizessék ezeket az árakat a nettó jövedelem gyengülése miatt. ”

„Van azonban még egy jelenség, ami befolyásolja a nemzetközi árakat, az pedig a piaci influenszerek hatása” – ezt már Tóth Gusztáv, a legmenőbb magyarországi olívakereskedés, a pomázi Igaziolíva tulajdonosa és olívaszakértő mondta lapunknak.

A legnagyobb olívatermelő ország legnagyobb termelő régiójában van pár nagy játékos, akik komoly hatással bírnak a piaci folyamatokra és komoly influenszer hatást is kifejtenek. A szakértő szerint most alapvetően azért (is) emelkedik az ár, mert kevés az északi féltekén termett mennyiség, és a déli féltekén még bőven folynak a szüretek, de úgy fest, ott is kevés a mennyiség, s e kettő összeadódik. Emiatt a nagy termelők májusban lefuttatnak egy árkorrekciót, azaz figyelembe veszik a déli féltekén (alapvetően Chilében, Argentínában, Dél-Afrikában és Ausztráliában) folyó szüret eredményeit, amelyekből már következtetni lehet a teljes termésre, és ekkor derül ki, hogy, mely országok kényszerülnek importra, tud-e lenni export, azaz a termelés mennyiben tudja fedezni a keresletet?

Az európai influenszerek – mint például az andalúziai Oleoestepa, amely nagy termelő is és nagyon jó minőséget is csinálnak – már januárban látják, hogy nagyjából mekkora lesz a termés, aminek alapján meghatározzák az áraikat, s ezt korrigálják májusban. Az árkorrekcióhoz a déli félteke kilátásai mellett figyelembe veszik még egyrészt a jóval hosszabb görög szüret eredményeit és kilátásait, másrészt pedig a májusra a saját – spanyol – ültetvényeiken már megindult beporzás és virágzás állapota alapján a következő évi kilátásokat is.