A hivatalos Fehér Ház-i közleményből tudható, hogy a május 13-i Trump-Orbán találkozón milyen témák kerülnek elő. Washington kereskedelmi, energetikai és kiberbiztonsági együttműködésről tárgyalna, a szövegből az is világos, hogy a két NATO-tag megvitatja, "milyen lehetőségeik vannak arra, hogy teljesíteni tudják nemzetbiztonsági kötelezettségeiket".

Utóbbi gyakorlatilag magyar fegyvervásárlást jelent, ami várható is, mivel Magyarországnak NATO-csatlakozása óta állandó katonai eszközbeszerzési - illetve modernizációs és korszerűsítési - deficitje van. E témakörben Orbán első kormányzása óta tüske, hogy 2001-ben Magyarország végül Gripeneket szerzett be a biztos befutónak tűnő amerikai F-16-osok helyett. Viszont a jelenlegi környezetben hasonló lépést nagyobb európai hatalmak sem mernek megtenni.

Kapcsolódó

"Ha már fegyvert kell venni, akkor, NATO-tagországként mégiscsak leginkább amerikait" - summázta a dolgot a Napi.hu-nak egy, a magyar honvédséget korábban magas szinten irányító tiszt.

A kiberbiztonság nagy és általános témakörébe sok minden beleférhet, de - ahogyan az Egyesült Államok minden európai ország esetében megtette: szinte biztosan előkerül a Huaweihez fűződő viszony. Ha az amerikai-kínai viszonyromlás miatt fontosnak is tűnhet mindez, valójában - a menű többi tételéhez hasonlóan - jóval kevésbé fontos, mint az energetikai kérdések. Utóbbiak ugyanis nem csak Magyarországra, de az egész térségünkre nézve következményekkel járnak. A kérdés egyszerűen hangzik: hajlandó lesz-e a magyar kormány beszállni a horvátországi lng-terminál építésébe és működőképessé tételébe - avagy sem. Mivel a krk-szigeti cseppfolyósgáz-lefejtő zömmel amerikai tankereket fogadna, a kérdés kapásból orosz érdekeket sért, így nem túlzás nagyhatalmi vitának és a Trump-Orbán találkozó legfontosabb témájának nevezni.

Donald Trump és Orbán Viktor a 2017-es NATO-csúcson.
Kép: Getty Images

Washingtontól viszont nem egyszerű ajándék, hogy Trump az EP-választási kampány finisében fogadja a magyar kormányfőt: az ár az, hogy több fontos kérdésben, így gázügyben is engedjen a budapesti vezetés az Egyesült Államoknak - magyarázta egy a találkozóra rálátó forrás lapunknak. Szerinte a megvitatott ügyek között ott lesz az épülő - és Magyarországot érintő - új orosz, illetve a már meglévő ukrajnai tranzithálózatoké is, de a legfontosabb a krk-i terminál és a kapcsolódó gázvezeték kiépítésében való magyar részvétel.

Az lng-lefejtő megépítése a tervek szerint 234 millió euróba - azaz: mintegy 75,8 milliárd forintba - kerül majd. Emellett a csőhálózat fejlesztése és a magyar gázhálózatba bekötése további költségeket jelent. A finanszírozásba azonban beszáll az Európai Bizottságon keresztül az EU is, de az amerikaiak is fontosnak tartják kihangsúlyozni: szó sincs arról, hogy ezt a cechet kizárólag Budapestnek kellene állnia.

Csak látszat

Bár a horvát lng-terminál építésével kapcsolatosan a látszat az, hogy a magyar és a horvát kormány elképzeléseknek nincs közös nevezője, valójában ez csak felszínesen szemlélődve igaz. Ezen a képen a horvátok teszetoszasága és politikai nyerészkedése látszik csupán, pedig a háttérben annak is látszania kellene, hogy a terminál és annak "gyümölcsét" célba juttató hálózat kiépítése leginkább Magyarországnak érhetné meg.

A krk-i lng-terminál ügye már február elején is felmerült, amikor a Napi.hu körüljárta, hogy milyen - néha egymásnak is ellentmondó - forgatókönyvek vannak a hazai gázellátás biztosítására, ha a Gazprom és Oroszország beváltja azt az ígéretet, hogy leállítja az ukrajnai tranzitokat. Akkor a szakértők és tanulmányok alapján arról írtunk, hogy bár az amerikaiak a Balkán térségi elosztóközpontját látják a projektben (az itteni gázigény 2025-re akár évi 27 milliárd köbméterre nőhet az Oxford Institute for Energy Studies tanulmánya szerint), de annak gazdasági életképessége így is kérdéses. Van viszont egy másik szempont is: az lng-terminál az európai gázpiacon gyakran minimális gázzal működő, speciális fegyvereként funkcionál igazán jól.

Árcseppfolyósítás

Az lng-terminál akkor tud önmagában piacképes megoldás lenni a gázellátásban, ha az adott területen nincs elérhető gázvezeték, vagy annak kapacitása nem fedezi az igényeket. Ez a helyzet például az Ibériai-félszigeten, ahol van észak-afrikai végponttal csőhálózat, de az ezen szállított mennyiség nem elég a teljes ellátáshoz, így kell az lng is a rendszerbe.

Más - de hasonló - a helyzet a belga-holland területeké, ahol azért tudnak fontos betáplálási pontként működni a lefejtők, mert ott eleve hatalmas a gázforgalom. Az lng-terminálok ott azért rentábilisak, mert piaci alapon képesek ehhez elegendő mennyiséget kiszolgálni. Máshol pedig - ahogyan Franciaországban - azért lehet fontos szereplő az lng, mert bár üzletileg nem nyereséges, de a létezése szükséges. A francia terminálok nem önálló cégekként működnek, hanem a földgázszállító vállalat részeként. Az üzemeltetési költségeiket pedig - melyek fajlagosan a hagyományos csővezetékes gázénál magasabbak - szétterítik az egész szolgáltatásra, és leosztják az összes kiadásuk között.

A belgiumi Fluxys terminál.
Kép: Getty Images

A harmadik variáció az, amelyben az lng kijelöli a vezetékes földgáz árplafonját, ahogy az Litvániában történik. A cseppfolyósított gáz rendszerbe épüléséig az észak-európai ország a kontinens legmagasabb földgázárát fizette azért, mert a vezetékes orosz gáznak nem volt alternatívája. Moszkva szabta meg, mennyit kell fizetni. Az lng-terminál megépülése után sem a csepfolyós gáz lett a litvánok fő beszerzési forrása, de azzal, hogy évente vásárolnak néhány tankernyitó lng-t, alkudhatnak az orosz gázárból arra hivatkozva, hogy egyébként más forrásból is szerezhetnek. A Gazprom így kénytelen volt alákínálni az lng-n elérhető árnak, hogy továbbra is ők szállítsák a szükséges mennyiségű gázt a litvánoknak. E helyzetben az lng-terminál értékét - ha úgy tetszik nyereségét - valójában az jelenti, hogy spórolni lehet általa a más forrású beszerzésen, és megszünteti a monopol piacot. "Ez ma az európai lng-terminálok értelme és haszna" - magyarázta egy gázipari forrás.

A beszerzési csatornák bővítésének árcsökkentő hatását példázza a magyar-szlovák gázvezeték megépítése is: az új infrastruktúra önmagában (egyelőre) üzletileg kihasználatlan, de a piacot teljesen átalakította. Ahogyan a budapesti Corvinus Egyetemen működő energetikai kutatóintézet (REKK) egy korábbi gázpiaci modellezésében levezette: amíg az említett határkeresztező kapacitás nem létezett, hiába volt a nyugat-európai poacon a spot gáz a Gazprom áránál 20-30 százalékkal is olcsóbb, amíg kellő mennyiségben nem volt hol behozni, az oroszok nem engedtek az árból. A határkeresztező vezeték átadás után a gáz nagykereskedelmi ára csökkenni kezdett, megközelítve a spot árakat.

A biztonság ára

Az lng-termiál építési költségét és a rendszer működtetésével keletkező veszteségét Litvániában a gázszámlán, extra tarifatételként fizettetik ki a fogyasztókkal. Működési elvét tekintve ez hasonló módon történik, mint Magyarországon a földgáz biztonsági készletezés költségfinanszírozása. Ez a biztonság ára. A gond az, hogy Horvátországban ilyen megoldás nem jöhet szóba. Azért nem, mert a gázra elsősorban nem a horvátoknak volna szüksége - az Euronews összefoglalója szerint a tervezett 2,6-3 milliárd köbméteres kapacitásból jó, ha félmilliárd köbméter kerülne oda.

A krk-i lefejtő-építési terveinek kidolgozásakor egy területen dolgozó szakember azt mondta a Napi.hu-nak, hogy a projekt elején rögzítették: egy ilyen létesítmény igazi hasznot Szerbia számára jelenthetne (ott volt a térségben a legmagasabb a gáz ára), de a másik nagy haszonélvezője Magyarország lehetne. Mérsékelt hatást az olasz és a román piacra is kifejtene, de előbbinél a többi betáplálásnak köszönhetően marginális kérdéssé tehető, utóbbi pedig a fekete-tengeri mezőnek köszönhetően érdektelenné vált a horvát építésben.

A fogyasztási adatok - Szerbia gázfogyasztása ma 2,5 milliárd, Horvátországé 3,6 milliárd köbméter évente, Magyarországé pedig 9,2 (de volt korábban 11) milliárd köbméter - azonban azért is fontosak, mert az EU-ban a térségi projektekre vonatkozó szabályozásnak része lett a költség-haszonelemzés. Illetőleg az, hogy megállapítható legyen: szimmetrikus-e a közös hasznot hozó infrastruktúra üzemeltetési költsége. Mert ha nem, akkor azon országoknak, melyeknél a haszon jobban jelentkezik, a költségek viszont kevésbé, az uniós logika alapján kötelesek hozzájárulást fizetni a létesítmény költségeihez.

A horvát lng-terminálra vonatkoztatva azonban csupán a veszteség finanszírozásáról lehetett volna egyeztetni. Csakhogy: Szerbia nem az EU tagja (és "a horvátokkal különben sem, semmit"), így Magyarország gyorsan magára maradt a horvát projekttel. Vagyis: nekünk kellett volna beépíteni a magyarországi gázszállítási tarifába azt a tételt, ami a horvát lng-terminál működését biztosítja. Mivel erről a magyar oldalon nem csak a politikusok, de a gázipari potentátok zöme sem akar hallani sem, az ügy megfeneklett. (Számítások szerint, ha nem csak a belföldi gázforgalomba, hanem a tranzitba is beárazzák ezt a tételt, az évi 16-18 milliárd köbméteres volument alapul véve köbméterenként úgy 1 forint felárat jelentett volna abban az esetben, ha nincs forgalom a lefejtőn.) A projekt bő egy évtizedes csúszásának nincs egzakt magyarázata, de az tisztán kivehető, hogy ha nincsenek az amerikaiak, az egész ügy lassan feledésbe merülne.

Úgyis, hogy a 2009-es nagy orosz-ukrán gázvita után az Unió úgy döntött: minden olyan hálózategyesítő beruházásra ad pályázati pénzt, ami erősebb összeurópai hálózati rendszert eredményez. Az építés után azonban a probléma ugyanaz lenne: alig volna bevétel, haszon meg szinte semmi.

A krk-i terminál és az arra épülő infrastruktúra maximális kapacitása elméletben gyorsan elérhetné akár évi  2,5 milliárd köbméteres méretet is; gázipari szakemberek elmondása szerint a magyarországi betápláláshoz is csak egy alig 20 kilométeres, nagy keresztmetszetű csővezetéket, és egy nagykapacitású kompresszorállomást kellene a rendszerbe illeszteni Omisalj környékén. De ha a kikötő és a vezetékrendszer létezne, akkor sem önmagában, üzletileg volna haszna, hanem ellátásbiztonsági szempontból.

Egy cseppfolyós gázt szállító tanker.
Kép: Getty Images

Az Egyesült Államok érdeke világos: nem a volumen most a legfontosabb, hanem hogy "valahonnan el kell indulni". Hasonlóan Lengyelországhoz, ahol februárban kötötték le az első 1 milliárd tonnás lng-szállításról szóló szerződést. A piac ma már úgy működik, hogy a rendelés után akár két héten belül is érkezhet az első tanker. Ez alapján a horvát lefejtőt Magyarország akár a biztonsági készletezéséhez is használhatná, mivel így az MSZKSZ maga köthetne le biztos kapacitást. Ehhez viszont előbb Magyarországnak meg kellene változtatnia az orosz gázhoz és a Gazpromhoz fűződő viszonyát.

Oroszok a spájzban

Alexej Millner, a Gazprom első embere márciusban, a Moszkvába látogató Szijjártó Pétert megnyugtatta: Magyarország jövőre is kap orosz gázt, sőt hosszú távon, évente "ebbe az irányba" az oroszok 15-20 milliárd köbméter földgázt terveznek továbbra is értékesíteni.

A magyar kormány - ahogyan azt korábban több cikkben is bemutattuk - hajlamos volt gyors irányváltásokra is a régió gázügyeiben:

  • Hiába volt már jóváhagyott nyomvonal terv a romániai Fekete-tengerből kitermelt földgáz Európába szállításának útvonalára, a magyar hálózatüzemeltető nem Ausztriát akarta közvetlenül a rendszerbe kötni, hanem helyette Szlovákián át vitte volna a román földgázt. Végül az ügyben az uniós szakhatóságnak kellett megreguláznia Magyarországot.
  • Bár a magyar gázszükséglet zömét Ukrajnán keresztül kapjuk, a kormány fenntartások nélkül elfogadta Moszkvától, hogy 2019 után nem szállítanak több gázt az ukrán csővezetéken keresztül. A külgazdasági miniszter Moszkvában ezt legutóbb azzal oldotta fel, hogy beleegyezett: a magyarok előre megvásárolják a Gazpromtól az elvileg jövőre vásárlandó gázmennyiség egy részét, és azt betárolja. A hiányzó részt pedig Nyugat felől érkezteti.
  • Orbán Viktor csak egy projekthez ragaszkodott: a Brüsszelből szétbombázott Déli Áramlat örökébe lépő Török Áramlathoz - illetve ahhoz, hogy annak Magyarország felé is legyen leágazása (Déli Áramlat Lite). A miniszterelnök a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) Gazdasági évnyitóján is egyértelműsítette ezt, amikor a következő évtized hat legfontosabb célkitűzése közé emelte e gázvezeték bekötését.

Mindhárom pont sérti az amerikai érdekeket, hisz Romániában a kitermelés az amerikai Exxon üzlete, a Krk-szigetén építendő lefejtőbe amerikai tankerek várhatók, az Egyesült Államok pedig kifejezetten ellenzi az ukrán gáztranzit megszüntetését. A május 13-i Orbán-Trump találkozóval kapcsolatban nyilatkozó külügyi források szerint ezért szóba kerülhet majd annak lehetősége, hogy Budapest egyeztessen a Gazprommal az ukrán tranzitvonal üzemben maradása érdekében. Hogy maradhasson minden a régiben legalább addig, míg a Déli Áramlat Lite megépül. Ami 2021-ig elég valószínűtlennek látszik, mivel bolgár kivitelezés még az első kapavágásig sem jutott el.

Ukrajna megsegítése érdeke az Egyesült Államoknak, ezért se itt, se a krk-szigeti lng-terminál esetében nem lesz elég annyi, hogy Orbán Viktor szándéknyilatkozatot tegyen - magyarázták a helyzetet szakértők a Napi.hu-nak. Szerintük ezért legalább egy témában, plusz a romániai (BRUA) gázvezeték ügyében be kell állnia a magyar kormánynak Washington mögé. Ami azonban járhat külön támogatással (importkedvezmény, kereskedelmi engedmények, beruházási hitelek stb.) is.

A Déli Áramlat Lite állapotáról megkérdeztük az FGSZ Földgázszállító Zrt-t is. A témagazda szűkszavú válasza szerint "folyamatban van az FGSZ és szerb partnere között az egyeztetés a felmerült különböző szcenáriók műszaki paramétereiről". Azt sem árulták el, hogy milyen költségvonzattal számolnak, mivel "az a végleges műszaki tartalomtól függ, ami egyeztetés alatt áll", és arról sem közöltek konkrétumokat, mikorra, milyen szállítókapacitással számolnak, illetve: mikor indulhat el szerintük a kapacitás lekötési eljárás, amiből a beérkező igényekre lehetne következtetni. Sőt, amíg az FGSZ nem állítja le ezt, addig az azt jelenit, hogy a déli orosz gázvezetékkel komolyan számolnak.

Nem Trump magánakciója

Magyarországról nézve könnyű abba a hibába esni, hogy a legfelső szintű találkozón az amerikai érdekeket az elnök magánakcióival azonosítsák, így remélve, hogy a magyar miniszterelnök dörzsöltebb lesz Trumpnál (ahogyan legutóbb az észak-koreai diktátor is) és "majdcsak valahogy túljár az eszén". A gázbiznisz nyomása azonban egyáltalán nem Trump magánakciója.

Olyannyira nem, hogy az amerikai Szenátusban májusban szavazhatnak egy, a kercsi-szoros hajózásáról, valamint az Északi Áramlat 2 építésének megakadályozásáról szóló határozati javaslatról. Ez felszólítja Trumpot, hogy szankciókkal kényszerítse ki Oroszországtól a hajózás akadálymentességét Ukrajna felségvizein. Gázügyi szempontból ennél is fontosabb elvárás az elnökkel szemben, hogy minden szóbajöhető eszközzel akadályozza meg a Németországba tartó új gázvezeték (Északi Áramlat 2.) megépítését.

 

Az Északi Áramlat 2 fogadóállomása a németországi Lubminban.
Kép: Getty Images

Donald Trump két éve bírálja az Európai Bizottságot - különösen Németországot - az Északi Áramlat 2 építési tervei miatt. Amikor Mike Pompeo külügyminiszter februári, európai körútján - melynek részeként Budapesten is tárgyalt - minden szövetségest arról győzködött, hogy az orosz helyett az amerikai gázt válassza. Az elnök ezügyben várhatóan azt a határozati javaslatot is elfogadja, segítenie kell európai szövetségeseit abban, hogy a szükségleteiket amerikai gázzal elégíthessék ki.

Egy másik amerikai törvény- és határozati javaslat kifejezetten ösztönzi az amerikai lng európai terjesztését: az április 11-én beterjesztett tervezet szerint úgy pörgetnék fel a palagáz kitermelést (illetve: tennék csökkenthetővé a költségeket), hogy maga a kitermelést végző cég adhatná el a kapacitásait. Ezzel spórolhatna a közvetítői díjakon, az olcsóbb árral pedig versenyképesebb piaci pozícióba kerülhetne a piacon. Ha ez sem lenne elég meggyőző, van már egy olyan, a Képviselőház által már megszavazott (a Szenátus elé küldött) jogszabály is, mely azt szorgalmazza, hogy az Egyesült Államok külügyi szervei és energetikai hivatalai tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy az eurázsiai és európai partnerek forrásdiverzifikált energetikai piacot alakítsanak ki. Sőt, a szövegben külön kiemelve az áll: az USA szükség esetén nyújtson állami segítséget is az lng-lefejtők megépítéséhez.

Brüsszel már állást foglalt

A lobbiszerű jogszabályokból látható, hogy az Egyesült Államok számára az lng-export felértékelődött, s hogy kész a piaci érdeklődést jelenleg gátló tényezők lebontására és meggyengítésére is. Magyarország rendre azzal zárkózott el az amerikai gáztól, hogy túl drága. "Magyarok vagyunk, nem balekok, nem fogunk senkitől a piaci ár felett vásárolni energiát" - mondta a magyar miniszterelnök februárban, a Figyelőnek adott interjújában, amikor a horvát lng projektbe bekapcsolódás ellen érvelt. Érdemes lesz most odafigyelni: mit lép a magyar kormány az amerikai döntésekre.

Az alkudozást segítheti, hogy az Európai Bizottság már egyértelműen állást foglalt a kérdésben. Ahogyan az a napokban a Business Insider cikkéből kiderült: az Egyesült Államok kész újabb szankciókra is Oroszország ellen, mert az továbbra is erőlteti az Északi Áramlat 2. építését. Washington számára az új csőrendszer nem csupán üzleti kérdés - írta a lap, mely hozzáteszi: nem tetszik Berlinnek az a politikája sem, mely szorosabbra akarja fűzni a moszkvai kapcsolatait. "Nem akarjuk, hogy európai barátaink áldozatai legyenek Oroszország politikai és gazdasági manipulációjának, amelyet az oroszok Ukrajnában kifejtenek, amióta felbomlott a Szovjetunió" - mondta Pompeo egy sajtókonferencián. Szerinte az újabb orosz gázcső az európai nemzetek szuverenitásának tovább gyengítését eredményezi.

Az amerikai adminisztráció eddig nem lépett fel direktben az orosz-német gázvezeték építésének visszatartása miatt, de az energiaügyekkel foglalkozó Rick Perry államtitkár legutóbbi brüsszeli látogatásakor azt mondta: az USA ismét a szabadság új formáját adja meg az Öreg Kontinensnek azzal, hogy a cseppfolyós gázra vonatkozó két szerződést írnak alá.

A pozsonyi Új Szó mely néhány napja szintén hozzászólt e témához, az Európai Bizottságra (EB) hivatkozva közölte: "Amerikaira cseréljük az orosz gázt". A Kelet-Európából igen merésznek hangzó kijelentést a lap azzal támasztotta alá, hogy az amerikai lng-exportnak tavaly már több mint a tizede Európába irányult, és miközben ez az arány 2016-ban alig volt 5 százalék, az EB 2023-ra a jelenleginek is több mint duplájára növelné.
Rick Perry amerikai energetikai miniszter úgy érvelt, ha az USA-ból érkező földgáz valamivel drágább is, jóval megbízhatóbb forrás, mint Oroszország. Hozzátette: ellenzik az energia kényszerítőeszközként való felhasználását. Az EU pedig a jelek szerint egyetért vele. Miguel Arias Canete energiapolitikáért felelős uniós biztos azzal számol, hogy 2022-re 23 tagállam számára lesz biztosítva a hozzáférés valamelyik lng-terminálhoz. Szerinte a diverzifikáció az ellátásbiztonság mellett a verseny szempontjából is fontos.

Nem lesz egyszerű menet

A Trump-Orbán találkozóhoz a magyar kormánynak egy szimbolikus ügyben is meg kellett hátrálnia a Népszava szerint: az 1997 óta hatályos, az amerikai katonák itteni szabad mozgását engedélyező törvény módosítását el kellett fogadnia a parlamentnek, pedig korábban ezt ellenezték. Viszont hiába a magyar gesztus, a találkozón az amerikai külügy - értesüléseink szerint - nem számít könnyű egyeztetésre. Feszültséget okozhat például, hogy Budapestre települ az orosz állami többségi tulajdonban lévő Nemzetközi Beruházási Bank. Hogy ez zavarja Washingtont, jól mutatja a cseh kormánynak küldött üzenete is: lépjenek ki a posztszovjet bankból. Prága a hírek szerint már lép is az ügyben. Előkerülhet a CEU-ügye is, de vélhetően nem kap majd nagy hangsúlyt.

"A szaúdi módszer, vagyis annyi nem lesz elég, hogy beígér egy fegyvervásárlást és egy gázszerződés. Ez legfeljebb csak a jogállamisági kritikától óvhatja meg Orbánt. Ha többet akar, akkor Ukrajna vagy a Török Áramlat ügyében is lépnie kell" - nyomatékosította az amerikai várakozásokat a diplomáciai forrás. Épp ezért úgy látja, hogy "az biztosan nem fog menni", hogy Orbán az amerikaiaknak is, az oroszoknak is a kedvében járjon. Márpedig Magyarorsázgnak gázra mindenképpen szűksége van.