Magyarországon keleti nyitásnak, Szerbiában megbízható barátságnak, Lengyelországban óriási lehetőségnek minősítik azt az EU-s kapcsolatokon túlnyúló diplomáciai stratégiát, amelynek talán legfontosabb része a kínai kapcsolatok mélyítése.

Az EU vezető tagállamaiban azonban már sokkal óvatosabban kezelik a 16 kelet- és közép-európai ország (16+1) és Kína mélyülő együttműködését - írja a Financial Times (FT) háttérelemzésében. (A 16-ba a volt kelet-közép-európai szocialista országok tartoznak, kivéve Kelet-Németországot, illetve bevonva a balti államokat.)

Európa nyugati felében attól tartanak, hogy Peking az uniós szabályok kijátszására használhatja fel a speciális kapcsolatot és hasznot húzhat a kontinens keleti és nyugati fele között kialakult felszültségből.

Tervek helyett végrehajtás

A 16+1 célja alapjaiban a gazdasági kapcsolatok elmélyítése, olyan infrastrukturális beruházások megvalósítása a régióban, amelyekre nagy szükségük van az itteni országoknak. Csakhogy a történet vége politikai kérdésekre is kiterjedő stratégiai együttműködés lehet.

A 16+1-es együttműködés lényege, hogy befektetési tervekből valóság legyen, és ezt a célt az elmúlt években már el is érte - fogalmazott egy tévéinterjúban Dan McClory, a Boustead Securities befektetési cég Kínával foglalkozó elemző részlegének vezetője. Ma már közvetlen vasútvonal köti össze - a régió érintésével - például Amszterdamot és Kínát. A szakértő szerint a vasúti kapcsolatok kiemelkedő eleme a Belgrád-Budapest vonal, amelyen a görög kikötőkbe érkező kínai áruk utazhatnak Európa szívébe.

Az FT idézi Orbán Viktort, Magyarország miniszterelnökét, aki a gazdasági szakértők véleményét elismételve októberben arról beszélt, hogy a világgazdaság súlypontja áthelyeződik az atlanti régióból Ázsiába. A budapesti vezető szerint a nyugati világban egyesek ezt igyekeznek tagadni, ami nem látszik ésszerű viselkedésnek.

Csábítás

A kínai csábítás persze nem csupán spontán gazdasági folyamatok formájában jelentkezik, hanem komoly befektetésben is. A washingtoni Center for Strategic and International Studies (CSIS) kutatóintézet becslése szerint az állami tulajdonú kínai bankok támogatásával 15 milliárd dollár értékű infrastrukturális és ahhoz kapcsolódó befektetést helyett kilátásba Kína a régióban.

A CSIS szerint az itteni országok nem csupán önmagukban értékesek az ázsiai óriásnak, hanem úgy mint, amelyek hidat képeznek Kína és az EU között. Ez a véleményt erősíti McCloy megjegyzése, miszerint a 16 ország uniós szelete a legnagyobb regionális csoport az EU-n belül.

A 15 milliárd dollár nem tűnik soknak, ha figyelembe vesszük, hogy csak Lengyelország 80 milliárd eurót (94 milliárd dollár) kap az uniós büdzséből 2014 és 2020 között, de a régiós országok vezetői boldogan fogadják a kínaiak pénzét is. Szerbia 1,9 milliárd dollárt könyvelhet el infrastrukturális befektetésekre, Magyarország 1,5 milliárdot, Csehország hárommilliárdot - legalábbis a bejelentett tervek szerint.

Mi a baj ezzel?

Az EU-nak két nagy gondja van a 16+1-gyel (amelynek a belváros közlekedését megbénító idei csúcsát most tartják Budapesten). Az első, hogy szembe fordíthatja a keleti tagállamokat az EU közös Kína-politikájával. A második, hogy a régiós országok Brüsszellel szembeni alkupozíciójuk erősítésére használhatják fel kínai kapcsolataikat. Az egységes uniós fellépés megtörése gyengítheti az EU helyzetét a Kínával folytatott tárgyalásokon.

Miközben Peking a 16+1 gazdasági-kereskedelmi előnyeit hangsúlyozza, nem takargathatók diplomáciai céljai sem. A régiós együttműködést ugyan titkárság irányítja a kínai külügyminisztériumban, ám az egyes projektekről kétoldalú államközi keretekben tárgyalnak és állapodnak meg.

Ez utat nyit a politikai kérések megfogalmazása előtt is. Peking befolyása közvetve tavaly vált világossá, amikor az EU-tagországok arról tárgyaltak, hogyan válaszoljon Európa arra a nemzetközi bírósági döntésre, amely szerint Kína követelései a Dél-kínai-tengerrel kapcsolatban nem felelnek meg a nemzetközi jog elveinek. Főként görög és magyar nyomásra felpuhították az EU-s szöveget, amely nem ítélte el Kínát.

Kavarodás

Az unió további aggodalmaira világított rá Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke, aki szerint a legfontosabb infrastrukturális projektek vagy a védelmi ipart érintő beruházások esetén biztosítani kell a kínai befektetések átláthatóságát.

Ez felveti a nemzeti és uniós hatáskörök átfedésének problémáját. Peking szerint az EU le akarja másolni azt az amerikai gyakorlatot, amelyben a Committee on Foreign Insvestment javaslatára megakadályozzák a stratégiai szempontból kockázatosnak ítélt kínai beruházásokat - például az olajiparban - az USA-ban.

Az EU jövője

A szakértők felhívják a figyelmet arra is, hogy a 16+1-ben részt vevő uniós országok esetleges egységes fellépése lényegesen beleszólhat az EU jövőjébe. Az EU-s szabályok ugyanis egyhangú döntést irányoznak elő a közös kül- és biztonságpolitikai formálásában, így például az egyes országok elleni szankciók elfogadásában. Ez minden tagállamnak vétójogot ad.

A 13 kelet-közép-európai uniós tagország döntő befolyást gyakorolhat a minősített többséget igénylő szavazásokon is, márpedig az uniós jogalkotásának 80 százaléka ilyen. Arra kell készülnünk, hogy Kína ki akarja majd használni a 16+1-et az EU ügyeinek befolyásolására- figyelmeztet Jonathan Hillman, a CSIS Ázsia-szakértője.

Ez a diplomáciai stratégia egyszeregye: építs kapcsolatokat olyan országokkal, amelyekre nagyobb befolyást gyakorolhatsz, hogy ezt felhasználva erősítsd pozícióidat olyanokkal szemben, amelyekre közvetlenül kevesebb hatást tudsz gyakorolni! Ha Kína barátokat szerez Európa keleti felén, miért ne használná fel az egész EU feletti befolyása erősítésére?

A nyitókép forrása: Pixabay.com.