Magyarország és Lengyelország a többi kelet-közép-európai országgal együtt haszonélvezője volt a rendszerváltás utáni működőtőke-beáramlásnak, amely új technológiát és piacot hozott nekik és munkahelyeket teremtett. Emellett elejét vette annak, hogy fillérekért helyi oligarchák kezébe kerüljenek a volt állami vállalatok - kezdi elemzését a Financial Times (FT).

A 2008-as pénzügyi válság azonban reflektorfénybe helyezte, hogy a régió gazdaságában, főként a bankrendszerben óriási túlsúlyt szereztek a külföldi befektetők. A 2010. után hatalomra került magyar és a 2015. végi választásokon győztes lengyel vezetés úgy érzi: országa gazdasága túl sokat veszített szuverenitásából.

Kapcsolódó

Az "ideológia"

Ezek nemzetgazdaságok, így biztonságos működésük feltételezi a nemzeti befolyást. Ezt nevezhetjük gazdasági patriotizmusnak - derült ki Orbán Viktor magyar miniszterelnök szavaiból. Milyen hatással járhat mindez a külföldi befektetésekre?

Az FT vegyesnek látja a képet. Felidézi az Orbán vezette Fidesz-kormány intézkedéseit kezdve az úgynevezett válságadóktól, amelyet külföldi tulajdonú kiskereskedelmi, távközlési és energiaipari cégek fizettek Európa legmagasabb bankadójáig, amelyet az utóbbi időben kezdtek mérsékelni cserébe azért az ígéretért, hogy bankok növelik a hitelezést.

Az utóbbi arra utal az FT szerint, hogy a budapesti vezetés mintha felismerte volna, hogy a beavatkozásaival rontotta Magyarország képét a befektetők szemében.

Követik a mintát

A Jog és Igazságosság (PiS) pártjának kormánya azzal borzolja a befektetők idegeit, hogy a magyar útra lépett. Bankadót vezetett be - bár kisebbet, mint a Fidesz-kormány - és a kiskereskedőket is "letámadta" egy forgalmi adóval, amely ellen az Európai Bizottság kifogást emelt, mert versenykorlátozónak látja.

Kisebb szívinfarktust okozott Andrzej Duda államfő kezdeményezése, amely szerint a kölcsönök nyújtásakor érvényes árfolyamon kellene beváltani a devizahiteleket. (Ez jóval nagyobb veszteségeket okoznak a pénzintézeteknek, mint a magyar devizahiteles csomag, amely egy köztes árfolyamot vett alapul - a szerk.)

Végül a lengyel bankfelügyelet és még Mateusz Morawiecki gazdasági miniszter is elismerte, hogy ezzel bankválságot idéznének elő. Duda visszalépett, mondván: önkéntes megoldásra van szükség, amit a hatóság nyomásgyakorlása "bátorítana".

Bevált trükk?

A szakértők egy része úgy véli, hogy a lengyel vezetés pragmatikusabb, mint a magyar. Otilia Dhand, a politikai kockázatok elemzésével foglalkozó Teneo Intelligence kutatója viszont másként látja ezt. Szerinte csak egy, a Fidesz "módszertanából" már ismert módszer használatáról van szó.

Először kijönnek egy valamilyen durva ötlettel, amitől az érintetteknek és a szakértőknek égnek áll a hajuk, majd könnyítenek valamennyit, hogy szinte úgy érezzék "alkut kötöttek". Ugyanakkor a Dhand szerint a devizahitelek ügyében hozott legutóbbi javaslat túl puha a kormánynak, ezen még szigorítani fognak.

Nem vonják vissza

A külföldi befektetőket megrémítette az is, hogy visszavonhatják a lengyel gazdaságot a rendszerváltás után gatyába rázó Balcerowicz-tervet - amely Leszek Balcerowicz pénzügyminiszterről kapta a nevét -, mondván: vége a neoliberalizmusnak Lengyelországban. Morawiecki ezt is finomította.

Erősíteni akarják a belső megtakarításokat és befektetéseket, illetve javítani az infrastruktúrát. Az előbbi kettőből fedeznék a szociális kiadások bővítését, az utóbbival segítenék a gazdasági növekedést.