A több millió ukrán menekülő mellett a támadó felet, Oroszországot is igen sokan hagyták el tavaly február 24-e után. A háború kirobbantása után Oroszország szankciók által sújtott páriaállam lett, ahol immár bármikor megjelenhettek újabb váratlan háborús szabályok, azóta még veszélyessebbé vált bármilyen véleménynyilvánítás, és nem utolsó sorban a férfiak közül is szinte bárkit elvihetnek katonának, ráadásul második világháborús mértékű halálozási valószínűséggel.

Az első kivándorlási hullám

Az első kivándorlási hullám rögtön, tavaly februárban megindult: az első fecskék nem kockáztatták, hogy addig várjanak, míg, mint egykor a szovjet rendszerben, egyszer csak korlátozzák vagy végleg megtiltják az ország elhagyását.

A Novaja Gazeta Europe szerint ez az első kivándorlási hullám elsősorban a képzett, már viszonylag magas életszínvonalat elért fiatalabb férfiakból állt, köztük nem kevés informatikus is útnak indult, hiszen őket gyakorlatilag bárhol szívesen látják. Egy részük, ha volt rá lehetőségük, a családot is magával vitte. 

A fél világ ugyan nem nyílt meg az orosz polgárok előtt, bár a legképzettebbek, ha elég ügyesek, eljutnak bárhová. Így a célpont sok esetben olyan volt szovjet köztársaság lett, ahová vízummentesen lehetett utazni, befogadták őket, és még az orosz nyelv sem lehetett teljesen ismeretlen. Ezért a háború hatására kivándorló oroszokok első hulláma számára különösen népszerűvé vált az európai kultúrájú, keresztény gyökerű Grúzia (Georgia) és Örményország.

Második hullám

A második nagy hullám akkor indult, amikor immár kényszersorozásra került sor Oroszországban tavaly ősszel. Egy idő után korlátozni kezdték az orosz hatóságok a kilépést a férfiak körében, némelyiküket a határról egyenesen a hadseregbe vitték. Ezek után sokan a több ezer kilométeres nyitott határokat célozták, amelyeket elég nehéz hermetikusan lezárni: ezek leginkább Kazahsztán és Mongólia felé jelentettek menekülési lehetőséget.

Hogy összesen hányan hagyhatták el Oroszországot, a számok meglehetősen ellentmondásosak, ugyanakkor a becslések átlaga 700 ezer. A főbb befogadó országok Kazahsztán, Kirgizisztán, Örményország és Grúzia, a volt Szovjetunión kívül érdemi terület még Szerbia, valamint Törökország. 

Kétszámjegyű növekedés

A gazdaság szempontjából a hatás Grúzia és Örményország esetében volt a legjelentősebb, ám a szegény Kirgizisztán is sokat profitált. Kazahsztán esetében, noha sokan vándoroltak oda Oroszországból, alig érződött a hatás, de ennek meg is van az oka: Kazahsztán 20 millió lakosú, az egy főre jutó GDP 11 ezer dollár, így néhány tízezer, vagy akár 1-2 százezer ember nem sokat változtat. Örményország ezzel szemben mindössze 3 millió lakossal rendelkezik, a szomszédos Grúzia népessége sem éri el a 4 milliót, a két ország egy főre jutó GDP adata mindössze 6500-6600 dollár.

Így érthető, hogy a két kis ország gazdasága szinte felrobbant az orosz beáramlás hatására. Örményország gazdasági növekedését 4,8 százalékra várta a Világbank tavalyra, az eredmény végül 12,6 százalék lett az IMF adatai szerint. A legnagyobb növekedést az IT szektor produkálta, emellett lényeges tényező az is, hogy az oroszok 1,75 milliárd dollárnak megfelelő összeget is hoztak magukkal, miután érthető módon vagyonmentés is zajlott.

Grúzia esetében 5 százalékos növekedést vártak a háború előtt, ez végül 10 százalék lett. Ahol még érdemi a hatás, az Kirgizisztán: 7 százalék lett a növekedés a korábbi 4,7 százalékkal szemben, és összesen 2,8 milliárd dollárt utaltak oda Oroszországból. Kirgizisztán 6,7 millió lakosú ország, egy főre jutó GDP-je viszont elképesztően alacsony: mindössze 1200 dollár körüli.

Természetesen az erős bevándorlás a gazdaság teljesítménye mellett a kínálatot is növelte, amely emelhette az inflációt. Ennek mértékét nehéz meghatározni, miután a tavalyi eleve az infláció éve volt a világban. Ami érthetően erősen megemelkedett: az a lakásbérlés. Georgia fővárosában, Tbilisziben például 70 százalék volt az emelkedés, Örményországban átlagosan 57 százalék.

Mennyien maradnak?

Hogy a bevándorolt oroszok sorsa mi lesz, mennyien maradnak tartósan ezeken a helyeken, még nehezen becsülhető. Tavaly a befogadó országok úgy vélték, hogy átmeneti jelenségről van szó, az oroszok nagy része hazamegy, ha vége a háborúnak.

A háború azonban elhúzódik, Oroszország még kevésbé vonzó hely, mint tavaly, így meglehetősen bizonytalan, mikor érezhetnek késztetést a hazatérésre. Lehet, hogy Putyin elnök rendszerére sokan a konfliktus befagyasztása esetén sem kíváncsiak, megszokhatják és megszerethetik új hazájukat, így végleg ott is maradhatnak.