Oroszország megörökölte a Szovjetuniótól a gyenge mezőgazdaságot, ami az 1990-es években még elhanyagoltabb lett. Az agrártermelők – szemben a nyugati országokkal – nem kaptak állami támogatásokat, így alacsony hozamokkal termeltek és az ország jelentős importra szorult mezőgazdasági termékekből. Vlagyimir Putyin azzal kezdte regnálását első elnökké választása után, 2000-ben, hogy egy négyéves program keretében nemzeti projekteket indított a mezőgazdaság fellendítésére. A cél az volt, hogy az ország 80-95 százalékban önellátóvá váljon a legfontosabb agrártermékekből – kezdi az orosz agrárforradalmat elemző cikkét a Financial Times.

Egy évtizeddel később elfogadtak egy úgynevezett gabonaszabályzatot, ami átláthatóvá tette a piacot. Ez pozitív hatással járt, szakértők szerint hozzájárult a gabonaexport megindulásához. Emellett jól tett a rubel leértékelődése, ami olcsóbbá tette a kivitelt. Ezután következtek az EU és az USA szankciói a 2014 ukrajnai orosz beavatkozás nyomán, amire a Kreml az európai élelmiszerimport korlátozásával válaszolt. Ez védett piacot teremtett hazai termelőknek, amelyek ki is használták a lehetőséget.

Kapcsolódó

Nem sokkal később, 2017-ben a világ legnagyobb szárazföldi területtel rendelkező országa a búzaexportban megelőzte az USA-t és Kanadát. A búza és általában a gabona kivitele a szankciókkal sújtott orosz gazdaság értékes valutabevételi forrásává vált. Az orosz exportőrök fokozatosan megtalálták az utat Eurázsia, Afrika és Latin-Amerika agrárpiacaira, és ma már úgy tűnik, hozzájárulnak ahhoz, hogy Oroszország pótolja az olajkivitelből származó bevételek csökkenését. Egyes szakértők szerint a Kreml kezében olyan nemzetközi hatalmi eszközzé válik a gabona, amilyen az olaj volt.

Valami van, de nem az igazi…

Valamit már láthatunk ebből, ha szemügyre vesszük az orosz-szaúdi viszony változását az elmúlt időszakban. Szaúd-Arábia olajpiaci súlya és USA-barátsága miatt korábban Oroszország ellensége volt, ám az elmúlt években együtt lépnek fel az olajárak stabilizálása érdekében. A szaúdiak még az oroszoknál is jobban függenek az olajtól, így nekik volt nagyobb szükségük a megállapodásra, cserébe megnyitották piacukat az orosz gabona és baromfi előtt – mondja Madina Khrustaleva, a TS Lombard befektető cég elemzője.

Emellett Rijád nemrégiben enyhített az importált búza bevitelével kapcsolatos minőségi követelményeken, ami megint csak az orosz exportőrök előtt nyitja meg a kaput. Ma már a szaúdi gabonaimport tizede orosz forrásból érkezik – derül ki a Ruszagrotransz, a legnagyobb orosz vasúti gabonaszállító cég adatiból.

A sikeres lobbizás eredményeként Kínába és Vietnámba is megindult az orosz agrárkivitel. Az orosz exportőrök 2020-ban háromszor annyi marhahúst és kétszer annyi sertéshúst vittek ki ezekbe országokba tonnában és dollárbevételben számolva is, mint egy évvel korábban. Oroszország a gabonakivitellel növelte a súlyát a világ szegényebb részén lévő országokban egy olyan időszakban, amikor ezek a régiót további milliárdos nagyságrendű népességnövekedés előtt állnak a következő évtizedekben.

Nagy tervek

Az orosz agrártermelés közel másfélszeresére növekedett 1991 óta. Ezen belül az export több mint háromszorosára ugrott, és értéke tavaly elérte a 30 milliárd dollárt. Ez értékben számolva ötödével több mint egy évvel korábban. A kivitel legnagyobb részét a gabona adja, amelynek legnagyobb felvevőpiacai Egyiptom és Törökország. Az orosz nemzetbiztonsági tanácsot vezető Dmitrij Patrusev – Vlagyimir Putyin államfő régi barátja, Nyikolaj Patrusev fia – azt a megbízást kapta, hogy segítse elő az agrárkivitel további 50 százalékos növelését 2024-ig. Ennek érdekében gabonatermelést évi 140 millió tonnára kell növelni 2025-re.

Ezzel együtt egyelőre nem politikai-hatalmi, hanem gazdasági kérdés az erősödő orosz befolyás a világ gabonapiacán – mondja Khrustaleva. Egyelőre fontosabb a stabil exportpiacok megszerzése, mint hogy valamilyen külpolitikai cél elérésére használják a „gabonafegyvert”. Ezt magyarázza, megnézzük a számokat. A moszkvai statisztikai hivatal adatai szerint a mezőgazdaság még mindig csak az orosz GDP négy százalékát hozza, miközben az olaj- és gázipar 15 százalékkal járul ehhez hozzá, és a költségvetés bevételeinek harmadát biztosítja.

Szagot fogtak a befektetők

Eközben a befektetők is ráéreztek arra, hogy új lehetőség bontakozik ki előttük. Jim Rogers, a Quantum Fund társalapítója Soros György mellett az agrárvegyipari termékekkel is foglalkozó PhsosAgróba fektetett pénzt abban bízva, hogy az orosz mezőgazdaság növekedése magával húzza a vállalatot. Szerinte valami történt a Kremlben az elmúlt évtizedben, nem egyes embereken múlik a változás, akik megbukhatnak, hanem stratégiai váltásról van szó.

Emellett azzal érvel, hogy csak rá kell nézni a térképre, és látszik a jövő. Oroszország logisztikai szempontból ideális helyen fekszik ahhoz, hogy termékei vasúton és tengeren viszonylag rövid szállítással elérjék Afrikát, a Közel-Keletet, Közép-Ázsiát és a Távol-Keletet. A klímaváltozás, amely például az amerikai versenytársakat csak sújtja, Oroszországban kisebb gondot jelent. Miután több égövben fekszik az ország, ha a Volga vidéke felmelegszik, akkor attól északabbra kedvezőbbé válik az idő az agrártermelésre. A felmelegedő északi részek pótolhatják a szárazság miatt kieső délieket.

Jönnek az oligarchák

További biztató körülmény, hogy az orosz mezőgazgazdaság még az elején tart annak a technológiai átalakulásnak, amely az amerikait naggyá tette. Az USA farmerei nem tudják tovább gépesíteni gazdaságaikat, míg az orosz agrártermelőknek még van hova fejlődniük

És ha mindez nem volna elég érv, akkor ott vannak még a szemérmetlenül gazdag orosz oligarchák, akik szintén megérezték a pénz szagát. Oleg Deripaszka, az ország korábbi leggazdagabb embere például Oroszország legnagyobb mezőgazdasági holdingja, a Kuban tulajdonosa. Az ország második legnagyobb bankja, a VTB több mint kétmilliárd dollárt fektetett be a gabonaágazatba, majd ennek felét eladta orosz befektetőknek.