Amikor a Makszim Kasulinszkij az amerikai Forbes magazin oroszországi kiadásának főszerkesztője volt a 2000-es évek elején, külföldi kollégái sokat faggatták Vlagyimir Putyin államfőről - írja a Moscow Timeson megjelent cikkében. "Mit akar ez a Putyin srác végül is elérni? Milyen stratégiával játssza a játszmáit?" - hangzottak a kérdések. A cikkíró ugyan nem szakértője az orosz politikának, ám azt tudja, hogyan gondolkodnak és viselkednek a szovjet titkosszolgálatban edződött tisztek, mint amilyen Putyin, illetve belső köréhez tartozók.

Ezért felelte mindig a kérdezőknek azt, hogy az orosz államfőnek nincs terve vagy stratégiája. Minden tette ad hoc, azaz eseti jellegű. A néhai KGB mindig úgy érte el a céljait, hogy egyedi akciókat indított a megoldásukra - olyan tradíció ez az orosz titkosszolgálatnál, amelyet a szovjet szervezet orosz utóda, az FSB is megőrzött. Hogy miről van szó, ahhoz tudnunk kell, hogy a KGB a nyugati titkosszolgálatokkal folytatott éles versenyben edződött.

Különleges képességek

Eközben néhány képességét a tökéletességre fejlesztette. Az egyik az ügynökök beszervezése, a másik az ellenfél titkainak megszerzése, a harmadik a nem kívánatos személyek likvidálása külföldön, a negyedik a hazai ellenzékiek semlegesítése, az ötödik az uralkodó rezsimet fenyegető veszélyek elhárítása, a hatodik a gyors válasz a váratlan eseményekre és vészhelyzetekre. Ezek egyike sem stratégia - annak kialakítása a néhai Szovjetunióban az állampárt háttérintézményeinek feladata volt, és ezek helyét nem vette át más Oroszországban.

Egy ország kétféleképpen üzemeltetheti államát. Vagy van kiépített demokratikus intézményrendszere, amely gondoskodik a hatalmi és közigazgatási pozíciók betöltéséről, és amelyben a pártrendszer programok készítésével felkészíti a vezetőket feladataik ellátására. Vagy van egy állampárt, amelyben összeolvad a politikai hatalom gyakorlása, a közigazgatás és háttérintézményekben folyó tervezés. Oroszországban sem demokratikus rendszer, sem stratégiai tervezés nincs - véli a Moscow Times cikkírója. Ezeket helyettesíti a KGB egyedi akciók sorozatából álló működési modellje.

Egyiket sem tervezték

A Krím annektálása 2014-ben nem egy orosz terjeszkedési terv része volt, hanem pusztán kihasználták azt a váratlan lehetőséget, hogy Ukrajnában hatalmi vákuum alakult ki. Ugyanez a helyzet a Délkelet-Ukrajnában azóta is dúló polgárháborúval: jó eszköz ez arra, hogy nyomás alatt tartsák a mindenkori kijevi vezetést.

A 2016-os amerikai elnökválasztás orosz manipulálása mögött sem volt stratégia, pusztán szereztek egy taktikai győzelmet azzal, hogy a közösségi médiában terjesztett információkkal hozzájárultak a gyengébb elnökjelölt megválasztásához. A szíriai rezsim életben tartásában sem látszik a ráció, miután egy cselekvésképtelen, zombi hatalmat támogatnak, amely nem tudja kivezetni az országot a polgárháborúból.

És a hazai pályán is csak elkülönült akciókat látunk: Putyin hatalomra kerülése után állami kontroll alá vonta az olajvállalatokat, aztán megszerezték a téli olimpia és a foci-világbajnokság rendezésének jogát, legutóbb lekapcsolták Habarovszk városának túlságosan önálló és népszerű polgármesterét. Mindez nem áll össze egy egységes terv végrehajtásává.

Mentsük meg Lukasenkát!

A legújabb terv a Mentsük meg Lukasenkát címet kaphatná. Putyin és Aljakszandr Lukasenka belorusz államfő találkozója Szocsiban nagy nyilvánosságot kapott, ám a Moscow Times cikkírója szerint érdekesebb, ami a háttérben folyhatott. Az orosz titkosszolgálat emberei vélhetően eligazították fehérorosz kollégáikat arról, hogyan kell beépíteni ügynököket a tiltakozók közé, és az informátoroktól szerzett információk alapján hogyan kell lekapcsolni mindenkit, aki képes szervezni a rezsimmel szembeni ellenállást.

Jellemző, hogy a putyini vezetésnek az elmúlt évtizedekben nem volt stratégiája Fehéroroszországgal kapcsolatban. Hol jobban, hol kevésbé támogatták az olcsón adott energiahordozókon keresztül az országot minden látható hosszú távú cél nélkül. A két ország integrációjának előmozdítása is csak taktika volt, amikor felmerült, hogy Putyin ennek az uniónak az élén maradhatna a hatalomban, ám amikor találtak jobb megoldást - bevették az orosz alkotmányreformba, hogy azzal újrakezdődik az elnöki ciklusok számolása, azaz törlődnek Putyin periódusai -, akkor ejtették ezt az ügyet is.

Homokszemek a gépezetben

Néha azonban homokszemek kerülne a gépezetbe, mégpedig a tisztességes állampolgárok viselkedése nyomán. Az orosz vezetés vélhetően eldöntötte, hogy egy mérgezéssel likvidálja Alekszej Navalnij ellenzéki vezetőt - véli a Moscow Times cikkírója. Nem számoltak azzal, hogy a repülőgépet, amelyre az akció után felült és rosszul lett, olyan pilóta vezeti, aki azt teszi, ami normális esetben elvárható: az első útba eső repülőtéren leszáll a géppel. Nem számoltak azzal sem, hogy a géphez kihívott orvosok éppen azt a gyógyszert adják az ellenzéki politikusnak, amely megmenti az életét.

Na, ja, nem lehet mindenkit beszervezni az akcióba, ők nem tudták, hogy mi folyhat a háttérben. Talán csak akkor jöttek rá, hogy honnan fúj a szél, amikor meglátták az orosz kórház folyosóján, ahova Navalnijt szállították, a céltalanul lézengő embereket, akikről senki sem tudta kicsodák. A kórház vezetése már nem mert arról beszélni, hogy felmerülhet a mérgezés gyanúja. A politikus végül Németországba került, ahol kimutatták szervezetében a Novicsok nevű méreg nyomait - ezt svéd és francia kutatók is megerősítették -, és azóta jobban van. Bátor ember, vissza akar térni hazájába.