Oroszország a gazdasági szankciók egyre szorosabbra fonódó hálójában vergődik, kezdve az országba irányuló technológiaexport tilalmától az Európai Unió által nemrégiben elrendelt, a legtöbb olaj importjára vonatkozó tilalomig – írja a Bloomberg.
„Moszkva nem önkéntes döntése volt ez, hanem rákényszerítették őket erre. Nem képesek ugyanis fenntartani a termelési mennyiséget, mert nem férnek hozzá a szükséges technológiához” – mondta Kadri Simson, az EU energiaügyi biztosa egy kairói interjúban.
Az orosz adatok viszont másról árulkodnak
Az orosz vállalatok tavaly több mint egy évtizede a legtöbb fúrást hajtották végre az olajmezőiken, és kevés jele van annak, hogy a nemzetközi szankciók vagy egyes nagy nyugati cégek távozása közvetlenül károsította volna az úgynevezett upstream műveleteket. Ez segít megmagyarázni, hogy az ország olajtermelése 2022 második felében annak ellenére is fellendült, hogy további korlátozásokat vezettek be az exportra.
Az iparág nagyrészt ugyanúgy működik tovább, mint korábban. Oroszországnak sikerült megtartania a legtöbb olajipari szolgáltatási kompetenciáját, eszközét és technológiáját
– állítja Vitalij Mihalcsuk, a Business Solutions and Technologies, a Deloitte & Touche LLP tanácsadó cég korábbi oroszországi kutatóközpontjának vezetője.
Vlagyimir Putyin elnök Ukrajna lerohanásáról szóló döntése óta az orosz olajipar a Szovjetunió összeomlása óta a legdrámaibb változáson ment keresztül. A nyugati nagyvállalatok, köztük a BP, a Shell és az Exxon Mobil elálltak az országban tervezett több milliárd dolláros beruházásoktól. Néhány nagy nemzetközi szolgáltató követte őket. Az Európai Unió is átfogó exportkorlátozást vezetett be az oroszországi energiaiparnak szánt berendezésekre, technológiára és szolgáltatásokra.
Ennek ellenére az orosz fúrótornyok tavaly összesen több mint 28 ezer kilométer mélységben fúrtak, ami a Bloomberg által elemzett iparági adatok szerint több mint egy évtizede a legmagasabb érték. A megnyitott kutak száma közel hét százalékkal, 7800 fölé emelkedett, a legtöbb kulcsfontosságú olajvállalat pedig felülmúlta az előző évi eredményeit – derül ki az adatokból.
Ezért pörög tovább Oroszország olajipara
A Vygon Consulting adatai szerint a vezető nemzetközi szolgáltatók 2021-ben az ország teljes olajszolgáltatási szegmensének mindössze 15 százalékát tették ki. A hazai termelők, például a Rosznyefty, a Surgutnyeftegas és a Gazprom házon belüli egységei teszik ki a piac nagy részét.
Az orosz vállalatok akkor vonzzák a külföldi vállalkozókat, ha csúcstechnológiai szolgáltatásokra és berendezésekre, valamint fejlett szoftverekre van szükségük
– áll a moszkvai székhelyű tanácsadó jelentésében. Ám ilyenekre általában nincs szükség ahhoz, hogy a már meglévő mezőkről tovább folyjon az olaj.
A legjelentősebb nyugati olajipari szolgáltatók közül néhányan nem hagyták el az országot.
Az SLB és a Weatherford bizonyos korlátozásokkal folytatja oroszországi tevékenységét. Az SLB vezérigazgatója, Olivier Le Peuch júliusban azt mondta, hogy cége egyedi vállalati struktúrája rugalmasságot biztosít az oroszországi munkához, miközben teljes mértékben megfelel az amerikai és az uniós szankcióknak. A Weatherford tavaly azt mondta, hogy leállította minden új beruházását vagy új technológia telepítését Oroszországban, de legutóbbi negyedéves jelentésében még mindig szerepel az ország azon régiók között, ahol működik.
Az Oroszországból távozó két olajipari szolgáltató óriás – a Halliburton és a Baker Hughes – eladta az országban lévő üzletágait a helyi vezetésnek. Victor Katona, a Kpler nyersolajipari elemzője szerint ez lehetővé tette, hogy az egységek megtartsák a személyzetet.
Az orosz kitermelést technikai alapon legalább négy-öt évig a jelenlegi kitermelési szint körül lehetne tartani
– mondta Victor Katona.
A BST szerint az orosz hazai olajipar fő problémája a nyugati csúcstechnológiájú berendezések beszerzése volt. „Mégis ezek a problémák megoldódnak a baráti államokban lévő közvetítőkön keresztül történő importnak vagy a Kínában található alternatív beszállítóknak köszönhetően” – jegyezte meg Mihalcsuk.
Az orosz olajtermelés azóta, hogy áprilisban napi 10,05 millió hordós invázió utáni mélypontra esett, 2022 végére napi 10,9 millió hordó körüli szintre emelkedett, és januárban is ennek a szintnek a közelében maradt.
Hatalmas gondot okozhat az olajtárolás
Míg a szankciók upstream hatása korlátozott volt, az orosz olajipar más kihívásokkal is szembesül. Moszkvának nincs kapacitása arra, hogy nagy mennyiségben tárolja az olajat, így ha a vállalatok a nyugati korlátozások miatt nem tudják eladni a kitermelt mennyiséget, a rendszer gyorsan felborulhat. Ez történt a tavalyi ukrajnai inváziót közvetlenül követő hetekben, amikor a vevők bojkottja olyannyira felduzzasztotta a nyersolajkészleteket, hogy az ország kénytelen volt napi 500 ezer hordóval csökkenteni a kitermelést.
Egyelőre nincs bizonyíték arra, hogy az unió december 5-i nyersolajimport-tilalma hasonló problémákat okozott volna, az orosz termelés az azóta eltelt két hónapban stabilan tartotta magát. Még korai lenne felmérni az orosz finomított üzemanyagok – köztük a dízelolaj –vásárlására vonatkozó európai február 5-i tilalom teljes hatását.
Az orosz finomítók feldolgozási rátája február első nyolc napjában az iparági adatok szerint a januári szinthez képest mintegy két százalékkal volt magasabb, valamivel több mint napi 5,8 millió hordó volt. Az ország olajkészleteinek tartalékkapacitása február 10-én 25 millió hordó felett volt, szemben a tavalyi 20 millió hordóval, amikor a termelés csökkentésére kényszerült.