A pénz- és nyersanyagpiacokon mára szinte tapinthatóvá vált a feszültség, amelyet az orosz-ukrán helyzet szül. Egyelőre sokan csak találgatják, míg mások egyenesen tudni vélik, hogy mi következik. Annyi bizonyos, hogy a befektetők szeretnek a legrosszabbra felkészülni. Ennek keretében azt gondolom, nekünk is érdemes egy kicsit megnézni, hogy mire számíthatunk, ha a helyzet az ukrán határnál katonai konfliktusba torkollik. A végeredmény: egy klasszikus mexikói patthelyzet - véli Virovácz Péter, az ING vezető elemzője.

A G7-en megjelent elemzésében kifejti, hogy ugyan Európa ipara és gazdasága rászorul az orosz nyersanyagimportra, az Egyesült Államok szankciói olyan helyzetet teremtenének Vlagyimir Putyin számára is, amelyek az orosz gazdaságot is kivéreztetik. Viszont a konfliktusnak nincs egyszerű feloldása: bármelyik fél is kezdeményezzen agressziót, az kiválthatja vele a saját bukását, közben egyikük sem hátrálhat ki a keménykedésből.

Kapcsolódó

Oroszország sokat kockáztatna, ha lerohanná Ukrajnát: bár az orosz hadsereg felfegyverzett, az ukrán védelmi erők is jól szervezettek, a nyugati támogatásnak hála jól felfegyverzettek is. De nem kizárható, hogy a Kreml mégis egy invázióról dönt, de ennek is meglesz az ára. 

Európa biztosan rosszul jár, és a kockázatot az árupiacok már el is kezdték beárazni. Az eddig hallott szankciós tervek alapján szinte biztosra vehető, hogy az Egyesült Államok és Európa az orosz gazdaság számára kulcsfontosságú ágazatok működését próbálja majd ellehetetleníteni. Csakhogy - ahogy arra Virovácz rámutat az elemzésében - az európai nyersanyagimport nagy része Oroszországból érkezik.

A kontinens gázimportjának jellemzően 40–50 százaléka Oroszországból érkezik, bár az Egyesült Államok már próbált más földgázforrásokat találni, kérdéses, hogy lenne-e európai egység egy ilyen szankció mögött: már az Északi Áramlat 2 üzembe helyezésénél is Németország kilógott a sorból, míg a többi tagállam nem indítani el a tranzitokat.

Oroszország ráadásul a világ második legnagyobb kitermelője (2021-ben 10,5 millió hordóval napi szinten). Ha ennek egy jelentős része kiesne a világpiaci kínálatból a szankciók nyomán, az bizony akár a 2011 óta nem látott szintek magasságába lökhetné az olaj világpiaci árát. Ez a mai árszintről nagyjából 50 százalékos emelkedést jelentene - írja Virovácz, aki szerint az orosz olajexport 53 százaléka kerül Európába és 39 százaléka Ázsiába, tehát megint Európa járna rosszul. (Bár ezek a források még pótolhatók is lehetnek.)

Az Egyesült Államok által belengetett szankciók egyelőre nem szóltak a fémpiacokról, de a bauxit, a nikkel, a réz, a palládium, vagy éppen a platina behozatalának büntetése az európai nehézipart vágná el a forrásoktól. Az alumínium esetében itt jól látható, hogy ez mivel is járna: 2018 tavaszától az USA szankciókkal sújtotta az orosz Ruszal alumíniumgyártót, aminek hatására a fém ára pár nap leforgása alatt 30 százalékkal ugrott fel. Most ráadásul eleve hiánycikk a fém.

Egyelőre még nem merült fel amerikai részről a mezőgazdaság büntetése, de Oroszország az elmúlt években világvezetővé vált búzaexportban. Termelésének közel 50 százalékát (40 millió tonna) exportálja, legfőbb felvevőpiacként Törökország és Egyiptom irányába. Itt akár az is gondot jelenthet, ha kizárják a dollárkereskedelemből vagy a SWIFT-rendszerből az oroszokat, mert akkor a kereskedelem 20 százaléka nem a világpiaci rendszeren belül történne. 

Nem véletlen, hogy a szakértő szerint az európai fél óvatosan dobálózik szankciós ötletekkel, miközben az amerikai kormány erősködik. 2022-ben félidős választások lesznek az Egyesült Államokban, a Demokrata Pártnak pedig erőt kell mutatnia, hogy ne kerüljenek hátrányba. Közben Joe Biden elnök pártja eleve nem áll jól.