Az elmúlt másfél évben, amelyben Giuseppe Conte stabilan kormányzott Olaszországban, az EU vezetői bizonyára azt remélték, hogy az olasz belpolitika jól ismert ingatagsága a múlté. A miniszterelnök és a kormányát támogató egyik párt, a 2019-en alapított liberális Olaszország Él alapító-elnöke, Matteo Renzi volt miniszterelnök közt kirobbant hatalmi harc azonban ismét bebizonyította, hogy a stabil római kormány az álmok birodalmába tartozik - írja elemzésében Ferdinando Giuliano, a Bloomberg publicistája.

A kormányfő nem túl meggyőző fölénnyel a parlament mindkét házában átvészelte a vele szemben benyújtott bizalmatlansági indítványt, de jó eséllyel annyira meggyengült a támogatottsága, hogy a jövőben csak béna kacsaként folytathatja a munkáját. Az EU-nak minden oka megvan arra, hogy aggódva figyelje a fejleményeket. Olaszország az eurózna leggyengébb láncszemeként az elmúlt években a lassú gazdasági növekedés és a populista politika előretörésének párosával küszködött. Európa vezetői úgy gondolták, hogy kellően sok pénzzel túljuthatnak ezen a gondon.

Kapcsolódó

Indult a pénzpumpa

Ezért kezdeményezték, majd nagy viták után elfogadták az európai helyreállítási alapot, amelynek forrásait közös uniós hitelfelvételből teremtik elő, miközben valamivel kevesebb mint felét támogatásként adják tovább a tagállamoknak. Ebből a pénzből a legtöbb Olaszországnak jut. Az Európai Központi Bank (EKB) eközben továbbra is vásárolja az olasz állampapírokat, amivel lenyomja a hozamokat, s így olcsóvá teszi az államadósság finanszírozását.

Ezzel megoldódott az olaszok régi panasza, miszerint Európa jómódú országai nem szolidárisak velük, ám egyben kiderült, hogy ez nem elég. Conte csak küszködik azzal, hogy összeállítson egy összefüggő tervet, amelynek alapján felhasználnák az országának jutó gigantikus, 209 milliárd eurós támogatást és kedvezményes hitelt. Kormánya csak fecseg arról, hogy erre támaszkodva megreformálnák a hatalmasra duzzadt, lomha államigazgatást, ami elbaltázza az infrastruktúra-fejlesztéseket és útját állja a vállalkozói szellem érvényesülésének - írja a Bloomberg publicistája.

Még rosszabb is lehet

Renzi ugyan egy a jelenleginél rámenősebb kormány alakításának reményében próbálta megbuktatni a hatalmon lévő kabinetet, ám úgy tűnik, nincs meg ehhez a politikai ereje, nem elég népszerű ahhoz, hogy kiüsse a nyeregből Contét. A végeredmény az lesz, hogy az EKB és az EU pénzügyi támogatása a jelenlegi hatalom túlélését segíti, miközben az elődeihez hasonlóképp nem tud tenni semmit az olasz gazdaság krónikusan rossz hatékonyságának és lomha növekedésének javítására. Más szóval most látjuk az élő bizonyítékát annak, hogy a pénzzel nem lehet mindent megoldani, sőt még rontani is lehet a helyzeten, mert az uniós támogatás valami rosszat, ez esetben a stagnálást tartja a víz felett.

Conte és Renzi a következő hetekben tovább folytatja majd egymás elleni harcát. A kormányfő igyekezni fog aláásni a vele szemben álló politikaii erők hitelességét, hogy stabilizálja kormánya támogatottságát. Renzi eközben megpróbálja összeterelni régi szövetségeseit, hogy meggyőzze őket arról, át kell alakítani a kormányt, beleértve az élén álló személy cseréjét is, hogy dinamikusabbá váljon az ország vezetése.

A jobboldali ellenzék előrehozott választásokat fog követelni arra hivatkozva, hogy a kormány éppen hogy csak áll a lábán, alig maradt támogatója a parlamentiben, ám ahhoz azért elég a baloldali-liberális többség, hogy ezt a forgatókönyvet elkerülje. Akármi is lesz a hatalmi harc végeredménye, aligha számíthatunk arra, hogy valamilyen egyértelmű végeredmény kivezet a patthelyzetből. Európa továbbra is lehangolva nézheti, mi folyik az olasz politikában.