M. Nagy Miklós: az oroszok mély sértettséggel szemlélik ezt az egész folyamatot

Oroszország Ukrajna elleni háborúja miatt számos szankciót kénytelen elszenvedni. Az érzet az, hogy minden, ami orosz, azt tiltólistára kerül. Finnországban egy áruházlánc például az összes, egyébként népszerű orosz árut levette a polcairól, mostanra pedig már több mint 500 nemzetközi cég vonult ki Oroszországból. Na de mit kellene kezdeni - egyáltalán: kell-e kezdeni valami mást, mint eddig - Ulickájával, Pelevinnel, Dosztojevszkijjel? Erre keressük a választ a kortárs orosz irodalom legjelentősebb hazai műfordítójával, a Helikon Kiadó vezetőjével, M. Nagy Miklóssal.

Azzal kezdjük, hogy nemrég a finn-orosz határon feltartóztattak egy mintegy 50 millió euró értékű műkincsszállítmányt, amely a világ különböző részeiről, kiállításokról tartott hazafelé, egy orosz milliárdos széfjeibe. A finnek szerint azonban a szankció az szankció - a műveket lefoglalták. Orosz előadóművészekről, táncosokról, operaénekesekről is volt korábban hír, hogy önként vagy kényszerből, de lemondanak a külföldi fellépéseikről.

A szankciós lista egyre szerteágazóbb, olyannyira, hogy már megjelentek azok a hangok is, hogy Európában nem kellene mostanában orosz írókat kiadni. Be lehet-e tiltani az orosz irodalom kiadását, olvasását?

Első hallásra ez őrültségnek tűnik, és fogalmunk sincs, hogy mi lesz belőlük – mondta M. Nagy Miklós, akinek szerkesztői, műfordítói munkájának köszönhetően a magyar olvasók a korábbi Európa Kiadón, majd az elmúlt 5 évben a Helikon Kiadón keresztül  a kortárs orosz irodalmának színe javát köszönheti. Szerinte az, hogy ukrán, baltikumi és lengyel "hangok" ez ügyben megjelentek, jelzés ugyan, de még nem jelenti azt, hogy komolyan is kell őket venni. 

Ugyanakkor vannak már olyan nagy ügynökségek, amelyek már korábban se igen adtak ki orosz irodalmat, és olyanok is, akik szintén évekkel ezelőtt úgy döntöttek, hogy oroszokkal nem üzletelnek; nekik nem adnak el könyvet - ezzel megakadályozzák, hogy a mai világirodalom egy jelentős része eljusson Oroszországba. 

Rossz ízű megfogalmazás, nem is pontos, de mégis az jut az ember esszébe, hogy Európa és a nyugati civilizáció mintha az oroszokra a kollektív bűnösség elvét mondaná ki vagy akarná kimondani ezekkel a tiltásokkal. M. Nagy Miklós úgy látja, hogy akkor, ha beszélünk is kollektív bűnösségről, akkor ennek vannak határai.

"Azokra ez nyilván nem vonatkozhat, akik éppenhogy minden megtettek az ellen, hogy a Putyin-rendszer miközben egyre diktatórikusabb, egyre militaristább jelleget öltött és egyre inkább a fegyverkezésre fordította az erejét, és hogy érezték, hogy ebből baj lesz, ebből háború lesz, ezekre is kiterjedjen a kollektív bűnösség ezt a butaságot szerintem nem fogja a világ követni, hogy en bloc minden oroszt büntessenek. De a kollektív bűnösség kérdése valamilyen szinten mégiscsak felvethető" - tette hozzá a műfordító. "Hiszen azt tudjuk, hogy ennek az immár két évtizede folyó propagandának azért mégiscsak az az eredménye, hogy az oroszok nagy része most euforikus állapotban van, hogy végre megmutatjuk a világnak, hogy milyen erősek vagyunk".

A kortárs magyar irodalom nagy részére jellemző, hogy a könyv formában megjelenés támogatások, pályázati pénzek, önerős beszállás nélkül nemigen megy. Ha oroszokat fordít és ad ki egy kiadó, akkor arra volt - és ma: van?  - magyar, orosz vagy uniós támogatási forma? A háborúval ez változott-e? - kérdeztem a kiadóvezetőt. 

És még arra is kíváncsi voltam, hogy milyen könyveket adnak ki ma Moszkvában vagy Szentpétervárott. Sok, általunk ismert orosz író már nem Oroszországban él - ők (mint Akunyin, Pelevin, Ulickaja, Szorokin) most akkor orosz vagy "emigráns orosz" irodalomba sorolhatók? És Oroszországban számít-e, hogy ezek a "nyugatos" írók mit írnak és-vagy gondolnak? Egyáltalán: kiket olvasnak ma az oroszok odahaza? 

Mindezekre a kérdésekre válaszolt is M. Nagy Miklós - érdemes tehát a videót lekattintani és ezt a kevesebb mint 30 percet meghallgatni.