Szabó John: miért térnénk vissza azokhoz az eszközökhöz, amelyek a problémát előidézték?

Meglepő, ha az EU-ban egy fontos kérdés úgy kerül elő, ahogy az a zöldatom és a zöldgáz ügyével történt; de az méginkább, hogy máris megjelent az az értelmezés, hogy e lépés volna az olcsó energia záloga. Mi van az átcímkézési szándék mögött? Miért vannak máris késésben a lengyelek? Továbbra is ki kell-e világítani éjszaka a belga autópályát? Egyáltalán: gyógyírt hozhat-e a bajokra, ha a régi eszközöket és módszereket erőltetjük tovább? Erről szól a Napi.hu friss videós podcastja.

Ma úgy fogunk zöldenergiázni - gondoltuk előzetesen -, hogy alig ejtünk szót a valóban zöld, megújuló energiaforrásokról. Ehelyett onnan indulunk el, hogy 2021 szilveszterének délutánján az Európai Bizottságból megszellőztették az európai zöldatom és zöldgáz tervezetét, amely ha faktummá válik, alaposan megváltoztatja mindazt, amit eddig az EU energetikai jövőképe megcélzott.

Így a Napi.hu podcastja sokkal inkább az energetikai lobbikról szól, és arról, hogy a "zöldre mosással" (greenwashing) valóban lehet-e megoldást találni a hivatkozott problémákra.

Szabó Johnt, az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH) tudósát, a Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Világgazdasági Intézetének oktatóját arról is kérdeztük, hogy meglepte-e a zöldatom-kezdeményezés időzítése, amely inkább hasonlít az orosz gázszerződéskötések koreográfiájára, mint uniós megoldásra.

Pláne, hogy a december utolsó napján kiszivárgó tervezetről kiderült: az ügyben eleve megosztott, vitázó bizottság körül, a döntés előkészítését végzőknek egy része átverve érezheti magát.

“Ez sokak szerint nem oké” - fogalmazott Szabó John. Véleménye szerint Brüsszel a különböző szakpolitikákba egyre mélyebben beleszól, és ez ma már ott tart, hogy a nemzeti hatáskör bármilyet megenged, feltéve, ha annak egyre kevésbé karbonintenzív a működtetése.

Eddig az EU-döntéshozók konzekvensek voltak abban, hogy a támogatási kereteket kizárólag a megújuló energiahordozók számára nyitották meg, és e zöld irányba terelték a rendszert - magyarázta Szabó John. Ehhez képest jelent igazán nagy változás, ha a gázt és az atomot is ide sorolnák, mert ez sok problémát felszínre hozhat.

-tette hozzá a kutató.

Az idő akkor is sürgető, ha nincs konkrét határidő a téma eldöntésére, de van olyan olvasata a taxonómiának (rendszerezésnek), hogy az egész a támogatások kijárásáról szól. Arról, hogy "a kutya ugat, a pénz beszél" - mivel jellemzően éppen az áramtermelő nagyerőművek építései maradtak el az elmúlt évtizedekben, és az elmaradt beruházásoknak is köszönhető, hogy az EU-tagok öregecske erőműves rendszerébe most már biztosan sok pénzt kell ölni.

A tudós szerint ez abszolút német-francia probléma, de egyáltalán nem biztos, hogy Franciaországnak sikerülhet a felmerülő költségeinek legalább egy részét Brüsszelből kipréselnie.

A földgázlobbi megijedt

A zöldgáz viszont más lapra tartozik: 2016 óta az ágazat a 2030-2050 közötti átmeneti időszak biztos nyertesének tűnt, ám ez a hipotézis hat évvel ezelőtt megingott. Ettől a változástól a földgázipar megijedt.

Arra, hogy ha bizonyos feltételekkel is, de a földgázt a zöldenergiák közé sorolják át, erős igény van, de a szakember szerint ez végeredményben egy fals narratívához vezet. A jelenlegi energiaválság kezelésével kapcsolatban a legfőbb kérdés: lehet-e azzal kezelni a kialakult helyzetet, hogy a korábban kialakult rendszer és eszközkészlethez nyúlunk vissza - véli a kutató.

A fő kérdés, hogy ezt a gázválságot gázzal lehet-e, kell-e kezelni.  Ez egy komplex probléma, aminek a megoldásához az a meghatározó, "hogyan mozdulunk el erről a pontról".

Németországban az új kormány koalíciós megállapodásával kapcsolatban megjelent, hogy a felek megállapodtak: csak olyan gázerőműves beruházást engednek és támogatnak, amelyet technológiailag felkészítettek a hidrogén fokozatos bekeverésre és átállásra, ami jó is, meg nem is - tette hozzá Szabó John, az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat tudósa.