Ha a szavazók továbbra is vállrándítással intézik el az európai populista politikai erők orosz kapcsolatairól nyilvánosságra kerülő híreket, akkor ezek az összefonódások csak még pimaszabbak lesznek - véli Leonid Bershidsky, a Bloomberg publicistája. A legutóbbi botrány Matteo Salvini olasz belügyminiszter, a jobboldali Liga vezetője körül robbant ki. Az olasz sajtó már februárban megszellőztette, hogy Gianluca Savoini, Salvini korábbi szóvivője kölcsönösen előnyös üzletet kötött magas beosztású orosz tisztviselőkkel.

A megállapodás szerint az orosz állami olajvállalat, a Rosznyefty gázolajat ad el egy olasz közvetítőnek jelentős árengedménnyel. Ez a cég továbbadja az üzemanyagot az Eni SpA multinak piaci áron, s az így nyert profitból részesedik a Liga. Az elmúlt hetekben megjelent a titkos találkozó konkrétabb leírása, amelyből kiderült, hogy egy éven át havi 250 tonna üzemanyag szállításáról volt szó négyszázalékos diszkontot tartalmazó áron. Az oroszok visszakértek belőle, de így is jutott 65 millió dollár a Ligának. Salvini tagadja hogy bármit tudott volna a bizniszről, és nincs rá bizonyíték, hogy nem mond igazat.

Kapcsolódó

Putyin szelleme lebeg a háttérben

A Bloomberg publicistája idézi Samuel Greene-t, a londoni King"s College Oroszországgal foglalkozó intézetének igazgatóját, aki nemrégiben felhívta a figyelmet arra, hogy Vlagyimir Putyin orosz államfő természetes dolognak tarja potenciális európai szövetségesei anyagi támogatását. Eközben nem sokat foglalkozik az európai vagy akár az orosz törvényekkel. Greene nem ezt, hanem azt tartja meglepőnek, hogy a nyugati országok politikai közéletében egyre többen találhatók, akik készek eladni magukat Moszkvának. Nem csupán politikusok, hanem nagyon sok szavazó is magasról tesz saját országa pártfinanszírozási szabályaira, ami veszélyes.

Ráadásul ez a folyamat úgy játszódik le, hogy az európai populista vezetők pontosan tudják, milyen kockázatot vállalnak az orosz kapcsolattal. Miután kiderült, hogy Moszkva - internetes trollhadsereg foglalkoztatásával és illegális úton megszerzett bizalmas információk kiszivárogtatásával - befolyásolta a 2016-os amerikai elnökválasztást, a titkosszolgálatok is érdeklődni kezdtek a háttérben folyó machinációk iránt, amibe beleértendő az európai politikai erők orosz finanszírozása is. Így nőtt a lebukás veszélye, ám hiába.

Nem számít

Úgy tűnik, mindez nem számít, amire a legjobb példa a volt osztrák szabadságpárti kancellárhelyettes Heinz-Christian Strache esete. Nyilvánosságra került egy videófelvétel arról, hogy egy magát egy orosz milliárdos unokahúgának kiadó nőnek kedvezményeket ígért, ha kormányra kerülnének, pénzért cserébe, amelyből megerősítheti pártja sajtóhátországát. Bár az ügybe belebukott az osztrák kormány a Szabadságpárt több mint 17 százaléknyi szavazatot kapott az európai parlamenti választáson, alig kevesebbet a 2017-es parlamenti szavazáson elért 20,5 százaléknál. Az októberi rendkívüli választás előtt közel 19 százalékon áll és az olasz Liga közvélemény-kutatási adatai sem romlottak, sőt javultak az orosz botrány után.

Úgy tűnik, a populista pártok szavazóit nem izgatja Putyin árnyéka, vagy azért, mert szimpatizálnak az erős kezű, nacionalista orosz elnökkel, vagy azért mert hamis híreknek (fake news) tartják a Kreml európai ügyködéséről szóló híreket, vagy azért mert úgy gondolják, hogy pártjaik jogosan szereznek pénzt onnan, ahonnan tudnak, hiszen elitellenes fellépésük miatt nem számíthatnak azokra a forrásokra, amelyekre hagyományos, mérsékelt ellenfeleik. Minél több ilyen botrány zajlik le következmények nélkül, annál erősebb az a benyomás, hogy a sajtó újra és újra csak farkast kiállt.

Az európai politikai elit eddig hiába próbálta elfogadtatni a szavazókkal, hogy Putyin befolyása veszélyezteti őket, az orosz államfő viszont sikerrel ébresztett szimpátiát maga iránt a nyugati szélsőjobb szövegeinek átvételével. Akármilyen sikerrel is piszkált bele a Kreml eddig az európai politikai folyamatokba, próbálkozásainak egyre hosszabb listája arra utal, hogy tovább fogja keresni a többé-kevésbé nyitott kapukat, amelyeken beteheti a lábát Európa hátsó kertjébe. És láthatóan egyre több kiskaput talál.