A török pénzügyi válság elsőrangú lehetőséget kínál az orosz vezetésnek arra, hogy tovább folytassa próbálkozását a NATO gyengítésére és a megrendült nyugati szövetségi rendszer további szétzilálására - kezdi cikkét a bne Inellinews régiós portálon Ben Aris, a sajtóorgánum Berlinben dolgozó munkatársa. A történet előzményei még a rendszerváltás idejére nyúlnak vissza.
A Kreml sokszor hangot adott annak, hogy erősen kifogásolja a NATO bővítését Kelet-Közép-Európában. Frissen nyilvánosságra hozott dokumentumokból kiderült, hogy Mihail Gorbacsov, a Szovjetunió utolsó elnöke szóban ígéretet kapott arra, hogy a nyugati országok nem teszik ezt meg, bár írásban semmit sem rögzítettek. Ezért a legutóbbi fejlemény, hogy a NATO megnyitotta kapuját Macedónia előtt, tovább hergeli az oroszokat.
Itt a lehetőség
Ennek tükrében azonban még nagyobb lehetőséget kínál nekik, hogy a török valutaválság, amely egyben az USA-török kapcsolatok válsága is, töréspontjához közeledik. Törökország hat évtizede tagja a nyugati katonai szövetségnek, a NATO közel-keleti bástyája és amerikai támaszpontok, illetve nukleáris fegyverek bázisa. A kapcsolatok azonban az elmúlt években romlottak. Ankara dühös, mert az USA nem hajlandó kiadni Fethullah Gülen vallástudóst, akit a 2016. júliusi puccskísérlet felbujtójának tart.
Az EU és az USA viszont, úgy látja, hogy az ankarai vezetés a bukott hatalomátvételt követő tisztogatásban lábbal tiporta az emberi jogokat. Emellett főként Németország azt is kifogásolja, hogy a török kormány agresszív politikai kampányt folytat a Nyugat-Európában élő törökök körében. A történet egyik fontos állomása Törökország EU-csatlakozási folyamatának felfüggesztése volt.
Mivel lőjenek?
Eközben az oroszokkal volt ugyan egy rövid vitájuk, miután 2016 végén lelőttek egy Törökország fölé tévedt orosz harci gépet, ám azóta rendezték az ügyet ,és Vlagyimir Putyin orosz államfő ötödik generációs Szuhoj gépeket és fejlett S-400-as légvédelmi rendszer ajánlott török kollégájának, Recep Tayyip Erdogannak. Bár a NATO szabályai nem tiltják a katonai szövetség technológiájába nem illeszkedő fegyverek vásárlását, Washington azzal válaszolt, hogy megfenyegette Ankarát: nem kapják meg az országnak ígért F-35-ös csúcsrepülőket.
Nagy pofonok
Donald Trump amerikai elnök augusztus elején bevitt egy igazán nagy pofont: 25-ről 50 százalékra emelte a Törökországból az USA-ba bevitt acél vámját, mondván: a 25 százalékos tarifa nem fogja vissza kellőképpen az importot. Másnap a török gazdaság a pénzügyi összeomlás határára került. Az ankarai vezetés erre azzal kezdett fenyegetőzni, hogy kilépteti országát a NATO-ból.
Ez sem semmi, de még riasztóbb lehet a nyugati szövetségeseknek, hogy pletykák szerint Moszkva kölcsönt ajánlott Ankarának a pénzügyi válság megoldására, ha cserébe a török kormány bezáratja az országban lévő amerikai légitámaszpontokat. Putyin és Erdogan telefonon egyeztetett, miután az USA kormánya bejelentette a fémimporttal kapcsolatos szankcióit.
Eközben Moszkva az Oroszország ellen hozott egymást követő korlátozások miatt arról beszél, hogy az USA gazdasági háborút kezdett Oroszország ellen, Irán pedig örömének adott hangot, hogy a vele szemben újra feltűnően ellenségessé vált amerikai magatartás ellenére Kína, Törökország és egyes EU-tagországok továbbra is vásárolni szándékoznak olajat a perzsa országtól.
Visszaköszön a múlt
A bne szakírója szerint a helyzet kezd arra hasonlítani, amilyen viszony 2014 kora őszén kialakult az EU és Ukrajna között. Az uniós országok rá akarták venni Viktor Janukovics ukrán államfőt, hogy írjon alá társulási megállapodást az EU-val. Ezzel kivonhatták volna az országot az orosz befolyás alól, ám az üzlet nem jött össze.
Az egyik fél azt akarta, hogy engedjék szabadon a koholt vádak alapján börtönben tartott korábbi ukrán miniszterelnököt, Julia Tyimosenkót, míg a másik előzetes támogatást kért volna a kijevi kormány adósságainak rendezésére. Végül megjelent a színen Oroszország, amely 15 milliárd dolláros segélycsomagot kínált, és Ukrajna nem lett az EU társult tagja.
Ésszerű szövetség
Erdogan részéről ésszerűnek tűnhet egy orosz szövetség, főként, hogy egyre erőteljesebben autoriterré válik az uralma. Az EU-val a emberi jogok megsértése ügyében, az USA-val a Trump-adminisztráció agresszív kereskedelempolitikája miatt nem tud kijönni, miközben létrejöhet a szankciókkal sújtott országok tengelye Irán, Kína, Oroszország és Törökország részvételével.
Az elmúlt napokban nyilvánvalóvá vált, hogy IMF-fel mint hitelforrással nem számolnak, mert a Valutaalap minden döntésére rá kell bólintania Washingtonnak. Így az orosz kölcsön egyre vonzóbbá válik. És a bne publicistája úgy látja, hogy Putyin nagyon megkérné a pénz árát, kevéssé törődve azzal, milyen gondokat hoz ezzel a törökök fejére.
A fotó forrása: Pavel Golovkin/Pool/Reuters.