Az ukrán-orosz konfliktus 2014 óta tart, akkor a Krím-félszigetet annektálta sikeresen az Orosz Föderáció, és a Donyec-medencében is nagyobb területeket tartanak fennhatóság alatt azóta is. Luhanszk és Donbasz megye egyik felét oroszbarát szeparatisták uralják, és a november óta a határvidéken felsorakozott több mint 100 ezer orosz katona újabb átrendeződéssel fenyeget.

Az orosz védelmi minisztérium által kedden bejelentett visszavonulás nagy port kavart, de egyelőre a nyugati információk sorra cáfolják, hogy csökkent volna az orosz hadsereg készenléte. Oroszország ugyanúgy, bármelyik pillanatban elindíthatja Ukrajna megszállását, de ez egy szakértő szerint sem volna racionális lépés Vlagyimir Putyin orosz elnöktől.

Kapcsolódó

A Yahoo News most hét szakértőt kérdezett arról, mi lehet Putyin végjátéka, mik azok a faktorok, amelyek befolyásolják döntéseit, és mennyire kőbe vésett az a forgatókönyv, ami a konfliktus kapcsán kibontakozni látszik. Volt amerikai hírszerző ügynökök és a Pentagon munkatársai nyilatkoztak arról, hogy milyen ember lehet Putyin, és mi a célja az krízis időszakos kiélezésével.

A KGB árnyékában

Gregory Sims, a CIA európai főhadiszállásának egykori vezetője nem tudja elképzelni, hogy az orosz elnök háborút akarna. Szerinte mint volt KGB tiszt, Putyinnak sokkal szimpatikusabbak a ravaszabb eszközök, próbálkozott már választási csalással, korrumpálással, gazdasági nyomásgyakorlással, míg végül maradt a katonaság.

Fokozatosan váltak egyre manipulatívabbá a módszerei, de a lényeg, hogy egy valóban független Ukrajna sosem volt opció a számára. Sims szerint három lehetősége maradt: a teljes invázió, vagy dühből elcsatolni további részeket, vagy ott hagyni az egészet és ezzel együtt lehúzni a függönyt. Éppen csak jó szomszéd nem próbált lenni, így került abba a gödörbe, amit saját magának ásott - fogalmazott a volt ügynök.

Putyin leginkább attól fél, hogy az árokban agyonlőtt diktátorok sorsára jut, fogalmazott Michael Van Landingham Oroszország elemző, aki szintén a CIA munkatársa volt. Szerinte jól mentek a dolgok, Obama háborúellenes elnökként választották meg és újra akarta építeni a kapcsolatokat Oroszországgal, és a Putyin által egykor utódjának kijelölt Dmitrij Medvegyev is liberálisabb irányba vitte volna országát, az arab tavasz azonban közbeszólt.

Landingham szerint nem közvetlenül Putyin fülébe, de elkezdtek suttogni az orosz titkosszolgálat egykori keménykezű vezetői. Paranoiájukat, miszerint az Egyesült Államok a gyengeség első jelére kihasználná és megszégyenítené országuk, először a moszkvai irányítás belső köreinek adták át, onnan pedig lassan Putyin fülébe és elméjébe jutott ez a képzet.

Az elemző szintén meg van róla győződve, hogy nem lesz háború, szerinte azért, mert Putyin tényleg tart attól, hogy egy lázadást kihasználva az USA nem csak gazdasági értelemben, de fizikailag is végezne vele, ha alkalma nyílna rá. Tényleg az a célja, hogy vétózhassa Ukrajna NATO-csatlakozását, mert az biztonságérzetét nyújtaná neki, de egy Nyugat ellen vívott háborúra nem lenne kapacitása, különösen a járványhelyzet és a 2024-ben rá váró választások fényében.

Terjeszkedés a lényeg

Egy másik volt CIA ügynök szerint - aki Kijevben és Varsóban szolgált - azonban igenis elképzelhető, hogy Putyin le fogja rohanni Ukrajnát. Paul Zalucky szerint az oroszok történelmileg maguknak érzik Kijevet, és a város nélkül sosem érhetik el újból a világhatalmi státuszt. Az oroszok GDP-je kisebb, mint Olaszországé, és a nukleáris fegyvereiken kívül semmijük sincs, fogalmazott Zalucky. Úgy véli a legerősebb indok a megszállás mögött az lehet, hogy Putyin vissza akarja állítani I. Péter cár birodalmát, és ennek később a balti államok is elszenvedői lehetnek.

Dan Hoffman, a CIA moszkvai bázisának egykori vezetője szerint szintén Kijevet akarja Putyin, a NATO narratíva pusztán ürügy a konfliktusra. Azt akarja elérni, hogy Ukrajna teljesen elvágódjon a Nyugattól, és elsősorban az orosz érdekeket szolgálja. Teszi ezt három különböző úton:

  1. Gazdasági nyomást gyakorol, azzal, hogy a befektetők számára bizonytalanná teszi az ukrán piacot.
  2. Volodimir Zelenszkijt alkalmatlannak állítja be a választói előtt, olyannak aki képtelen kezelni a helyzetet.
  3. A Donyec-medencében alapított mini népköztársaságokkal igyekszik vétójogot szerezni magának, Ukrajna külpolitikája felett.

Hoffman véleménye szerint ez a célja a 130 ezer katonával és a hadgyakorlatozással. Eközben Putyin semmi engedményt nem tett a Nyugatnak, pedig a meglevő támaszpontok ellenőrzési jogát és a fegyverkezés visszaszorítását ígérte. Ezeknek elégnek kellett volna lenni, ha valóban csupán a biztonság lenne a cél, de Oroszország továbbra is azt mondja, több kell neki.

Ronald Marks, egy másik orosz tapasztalatokkal rendelkező volt CIA ügynök, I. Iusztinianosz bizánci császárhoz hasonlította Putyint, aki a Nyugatrómai Birodalom bukása után nagyjából 100 évvel akarta újraegyesíteni azt sajátjával. Marks úgy véli, nagyon költséges lehet neki ez a próbálkozás, de kényszert érez arra, hogy befelé erőt mutasson és valami maradandó fűződjön a nevéhez. Ennek mentén egy különösen aljas kamaszhoz is hasonlítja Putyint, aki pontosan tudja milyen érzékeny pontokon támadhat, de azt is észben tartja meddig mehet el.

A bősz agresszor

Christopher C. Miller, aki Donald Trump utolsó védelmi minisztere volt, ennél negatívabb fényben látja Putyint. Szerinte is kamaszként viselkedik, de az ő meglátásában csak egy erőszakos "bully." Ő elkülönítené az orosz gondolkodást Putyinétól, az oroszoknak nincs szüksége Putyin ambícióinak megvalósulására, és ő is csak addig tud elmenni, amíg valaki nem áll ellent neki. Miller az Egyesült Államok eddigi kiállását hatástalannak minősítette, szerinte az orosz elnök röhög a markában, még őt is meglepi, hogy mennyi mindent engedhet meg magának.

Az Európában állomásozó amerikai katonai erők (EUCOM) orosz katonai és külügyi elemzője, Josh Manning abban egyetért Millerrel, hogy túl sokat engednek Putyinnak. Szerinte leginkább a Grúziában történtek vetítették elő a mostani állást. 2008-ban a grúz elnök, Mikhail Saakashvili nagyon bízott abban, hogy az Egyesült Államok támogatni fogja Oroszországgal szemben, az USA-nak azonban akkor fontosabb volt Irak és Afganisztán.

Manning szerint 2014-ben az ukrán konfliktus eredeti kirobbanásakor ugyanez történt. Az amerikaiaknak volt jobb dolguk a Közel-Keleten, és nem értek rá azzal foglalkozni, hogy mi történik Kelet-Európában. Egyik alkalommal sem vették kellően komolyan az orosz fenyegetést, és ez Putyin fejébe szállt. Kétszer kezdett hasonló akcióba korábban, és semmi komoly retorzió nem érte. Mostanra elég bátor lett ahhoz, hogy szemtől-szembe hívja ki Joe Bident, akit az egyetlen ellenfelének szeretne láttatatni.