Az úgynevezett választások az Ukrajnától 2014-ben elszakított délkeleti országrészben, Donbaszban kikiáltott "népköztársaságokban" nem lennének szóra érdemesek, ha nem üzennék azt a világnak, hogy az orosz vezetés politikája megváltozott ezzel a térséggel kapcsolatban - írta Leonid Bershidsky, a Bloomberg Berlinben dolgozó publicistája. A szavazásokat egyetlen ország sem ismerte el legitimnek, mint ahogy a két orosz bábállamot sem jegyzik a világ valódi országai között.

A voksolások természetesen megerősítették Denisz Pusilin, a Donyecki és Leonyid Paszecsnyik, a Luhanszki Népköztársaság kívülről nézve enyhén szólva megkérdőjelezhető vezetői legitimitását. Az előbbi azt követően került hatalomra, hogy elődje augusztusban robbantásos merénylet áldozata lett, az utóbbi egy éve véres puccsal szerezte meg posztját. Mindkettőt elismerte Vlagyiszlav Szurkov, Vlagyimir Putyin bizalmasa, akire az orosz elnök rábízta a régió menedzselését. Így a választások bohózatára semmi szükség nem volt - állítja a Bloomberg cikkírója.

Csinos kis színjáték

A politikai show-t azonban megrendezték, a hivatalos orosz hírügynökségek szerint a választási részvétel 80 százalék volt és a szavazók túlnyomó többsége a Moszkva támogatását élvező jelölteket támogatta. Szurkov szóvivője szerint a választási kampány, a magas részvétel és a jelöltek sikere azt bizonyította, hogy a lakosság támogatja azt az irányt, amelyet a régió az oroszbarát szeparatisták irányításával 2014-ben választott. A kijevi vezetésnek felesleg vitatnia Donbasz új státusát.

A színjáték nem is az ukránoknak szól elsősorban, hanem az USA-nak és az EU-nak. Kurt Volker, az USA különleges megbízottja Ukrajna ügyében az év elején azt az ajánlatot tette, hogy a térség kerüljön ENSZ-ellenőrzés alá. Ez véget vetne az ukrán hadsereg és az orosz támogatást élvező helyi erők közti összecsapásoknak és lezárná az orosz határt, amelyen át a szeparatista erőket ellátják fegyverekkel. Szurkov gyors választ ígért, de nem adott, ami nem meglepő annak tükrében, hogy Putyin soha nem szeretett volna ENSZ-erőket látni az Ukrajnától elszakított területen, és főként nem az orosz határon.

Volkernek valójában a novemberi szavazás adott választ: világossá tette, hogy az orosz vezetés tartósan fenn akarja tartani a két bábállamot. Egyben a német-francia bábáskodással tető alá hozott, 2014-2015-ös minszki békemegállapodást is felrúgták, abban ugyanis az szerepelt, hogy Donbaszban az ukrán törvények szerint kell választásokat tartani.

Halott vidék

A helyi hatalom hivatalos statisztikai adatai szerint jelenleg is 3,7 millió ember él a két "népköztársaságban". Bár Bershidsky szerint ez a szám túlzás, annyit azért mutat, hogy a jelentős ukrajnai, illetve oroszországi elvándorlás ellenére még mindig milliós nagyságrendű népesség lakik a Moszkva kézi vezérlése alatt álló Donbaszban. Hogy hol találnak munkát, arra a rövid válasz az, hogy sehol.

A térség nehézipara, amely korábban az ukrán GDP 15 százalék termelte meg, leállt. Ezt részben az magyarázza, hogy a gyárakat rommá lőtték a polgárháborúban, részben az, hogy a berendezéseiket leszerelték és ellopták, részben az, hogy termékeik egyetlen piaca, Oroszország lemondott arról, hogy tőlük vásároljon. A "népköztársaságok" tavaly államosították a cégeket, majd eladták őket a Grúziától leválasztott orosz bábállamban, Dél-Oszétiában bejegyzett Vnyesotorgservis nevű cégnek, amely dél-oszét státusának köszönhetően kereskedhet oroszországi partnerekkel.

Ez a vállalat kötődik Szergejy Kurcsengko ukrán emigráns oligarchához, akit az egész komplexumból csak a szénbányák érdekelnek. Ezek szenét ugyanis minden további nélkül el lehet adni.

Sokba kerülnek

A donbaszi bábállamok ugyan jelentős gazdasági növekedésről számolnak be, de nem adnak meg konkrét adatokat, így nem lehet tudni, mire gondolnak, hacsak nem az orosz támogatásra, ami életben tartja őket. Ennek összege természetesen hétpecsétes titok, így legfeljebb következtetni lehet arra, hogy Moszkvának sokba van a "népköztársaságok" fenntartása.

Dél-Oszétia - amelyet egyébként szinte az egész világ Grúzia részének tekint, Oroszország viszont független államként ismer el - 54 ezer lakost számlál. Erre a népességre Moszkva évente hatmilliárd rubelt (25,4 milliárd forint, nagyjából a Nemzeti Színház építésének költsége) költ az orosz adófizetők pénzéből. A jóval nagyobb lakosságú Délkelet-Ukrajna nyilván sokkal többe kerül.

Kényszerű lépés

A Bloomberg publicistája szerint a választási komédia, amely megerősítette a bábállamok leválását Ukrajnáról, valójában Putyin kényszerű lépése volt. Korábban az Ukrajna jövőjéről folyó alku tárgyának tekintette ezt a területet, ám ez a számítása nem jött be. Úgy kalkulálhatott, hogy ha a Nyugat elismeri Krím Oroszországhoz tartozását - a félszigetet szintén 2014-ben csatolták el Ukrajnától - cserébe mintegy visszaadhatja a délkeleti országrészt Ukrajnának.

Az ukrán lakosság azonban oroszellenessé vált a négy és fél évvel ezelőtti események miatt, ezért semmilyen kompromisszumot nem fogadt el Moszkvával. Így a politikusok, már amelyiküknek ez egyáltalán eszébe jut, elzárkóznak az ilyenfajta politikai biznisztől.

Ezért az orosz államfőnek nem maradt más lehetősége, mint hogy vonakodva ugyan, de - Dél-Oszétiához és más hasonlóan leválasztott és orosz ellenőrzés alá került "független" országokhoz hasonlóan - intézményesítse a "népköztársaságok" különválását Ukrajnától. Az ENSZ bevonásának elutasításával egyúttal világosan jelezte a nyugati hatalmaknak, hogy csak a saját szabályai szerint lehet vele tárgyalni.