A munkaerőhiány és a bevándorlás elutasítása Magyarországon szembe került azzal a törekvéssel, hogy vonzóvá tegyék az országot a feldolgozóipari beruházásokat tervező vállalatok szemében. Ezzel a felütéssel indítja a Financial Times (FT) a rabszolgatörvény elfogadása kapcsán írt cikkét, amely az egész kelet-közép-európai régió komoly gazdasági dilemmájáról szól. Az alapprobléma a jelentős munkaerőhiány, amelyre azonban más válaszokat adnak az itteni országok.

Orbán Viktor miniszterelnök 2010-es hatalomra kerülése óta két pillérre építette gazdaságpolitikáját - folytatódik az FT cikke. Az egyik egy olyan adózási rendszer, amelyben viszonylag alacsony vállalati adók párosulnak a fogyasztás erős adóztatásával, azaz a magas áfával, a másik az autóipar bővítése. Az utóbbi az elmúlt évben az ipari termelés 29 százalékát adta, erősen hozzájárulva a gazdaság 2013 óta tartó bővüléséhez és ahhoz, hogy az ország megközelítse a teljes foglalkoztatást.

Kapcsolódó

Vészjósló statisztika

Bár a régióban mindenütt egyre nehezebben tartható az a gazdasági modell, amely az olcsó, képzett munkaerő alkalmazására épül, Magyarországon nagyobb baj, mert Orbán kormányfő hevesen ellenzi a bevándorlást, miközben magyarok százezrei vándoroltak a nyugati EU-tagországokba, hogy a hazainál jobban fizetett munkát találjanak. A régiós országok közti különbséget szembetűnően mutatja egy statisztika.

Az Eurostat adatai szerint Magyarországon 2018 utolsó negyedévében az iparvállalatok 93 százaléka panaszkodott arra, hogy termelésüket korlátozza a munkaerőhiány, miközben Lengyelországban csak 51, Szlovákiában 37, Csehországban pedig 46 százalék ez az arány. Ennek következményei Németországban is érezhetők lesznek, amelynek cégei a közelben elérhető olcsó munkaerőt kínáló gyártóbázisként tekintenek a régióra.

Elért a határához

Az egész üzleti modell, amit Közép-Európa, élén Németországgal követett az elmúlt 15 évben, kifut a lehetőségeiből - mondta az FT-nek Milan Nic, a német külügyi intézet elemzője. A munkaerőhiány csak az egyik mutatója a modell korlátainak, ami minden külföldi befektetőt érint a régióban. A németek járhatnak a legrosszabbul.

A multinacionális befektetők kíváncsian figyelik a magyarországi fejleményeket (a rabszolgatörvény bevezetését és az azzal szemben kibontakozott ellenállást) - teszi hozzá a szakértő. A kérdés az: alkalmazható-e a magyar kormány módszere, a térséget érintő nagy strukturális probléma kezelésére. Ugyanakkor a német ipari kamra visszautasítja azokat a vádakat, amelyek szerint azért fogadták el a jogszabályt Magyarországon, hogy kedvében járjanak Orbán Viktor nagyvállalkozó barátainak és a magyarországi üzemekkel rendelkező német autógyártóknak.

A törvény csak legalizál valamit, ami már ma is gyakorlat a kis- és középvállalati szektorban - idézi az FT Sass Magdolnát, az MTA kutatóját. Szerinte a túlórázásnak komoly hagyományai vannak az országban, mivel a szocialista rendszer idején így jutottak pluszjövedelemhez az emberek. Annak idején ez pozitív dolog volt.

Lengyel módszer

Más posztszocialista országok jelentős vendégmunkásimporttal enyhítik munkaerőhiányukat. Lengyelországban például egy-két millió közé teszik az ukrán bevándorlók számát. A lengyel hatóságok tavaly bármely más EU-tagállamnál több tartózkodási engedélyt adtak ki külföldieknek. Szlovákia és kisebb mértékben Csehország szintén ezt a módszert választotta. Magyarországon a bevándorlás elutasítása súlyosbítja a gondokat - mondja Mateusz Szczurek, az EBRD közgazdásza, volt lengyel pénzügyminiszter.

Szerinte Lengyelországban várhatóan nem vezetnek be a magyar rabszolgatörvényhez hasonló jogszabályt, mivel nagyon sokan dolgoznak önfoglalkoztatóként vagy olyan szerződéssel, amely korlátozza a jogaikat, s ezért már most is kiszolgáltatottak munkaadóiknak. Piotr Arak lengyel gazdaságkutató úgy véli, hogy Csehország lehet a következő olyan ország a régióban, amely a teljes foglalkoztatottság miatt elérkezik ahhoz a határhoz, ahol megfontolhatja egy magyarországihoz hasonló rabszolgatörvény bevezetését.

Az FT cikkében megszólaló kutató szerint az itteni gazdaságok előtt álló lehetőségek igen egyszerűek: vagy több robotot állítanak a termelésbe, vagy az itteni munkavállalóknak nagyon-nagyon keményen kell dolgozniuk, vagy utat nyitnak a náluk is szegényebb országokból érkező külföldi vendégmunkások előtt.