A mostani válságot a világ másképp kezelte, mint a 2008–2009-es pénzügyi krízist: akkor az volt a követelmény, hogy mindenki tartsa féken az eladósodást, most meg általános recept, hogy költekezni kell, élénkítő intézkedéseket kell hozni, hogy a kereslet és a kínálat egyidejű szűkülését állami beavatkozással tompítsák - mondta Oszkó Péter, a Bajnai-kormány pénzügyminisztere a HVG-nek. Csakhogy a magyar kormány ebben annyira eminens volt, hogy az államadósságot visszatornázta a tíz évvel ezelőtti szintre.

A szakember szerint a költségvetés annyiban átlátható, hogy  összességében mekkora a hiány, mekkora az államadósság. Annyira rosszak a számok, hogy nincs oka kozmetikázást feltételezni.

Kapcsolódó

Oszkó úgy látja, jövőre nagyon komoly korrekcióra szorul a költségvetés, bárki nyerjen is. Mivel azonban magas az újraelosztás aránya, fel lehet állítani más prioritási sorrendet abban, mire költ a kormány és mire nem. Magyarán a költségvetésben legfeljebb belső korrekciókat lehet tenni vagy azt a mozgásteret kihasználni, amely a közvetlen állami beavatkozások visszafogásával felszabadul, feltéve, hogy az oktatás, az egészségügy hiánypótlása után marad még szabad forrás.

Oszkó szerint a 9 százalékos társasági adó nem élheti túl a nemzetközi adóharmonizációt, de a társaságok adóterhelése nem is ekkora. Az egyes szektorokban különadók is sújtják a vállalkozásokat, és ott van még a helyi iparűzési adó is, amellyel együtt az átlagos adóterhelés most is bőven eléri a nyereségarányos 15 százalékot. A globális minimumadó körüli konszenzus pedig jó alkalom a rendteremtésre. A volt pénzügyér szerint az árbevételen alapuló iparűzési adó torzít: aki kevés új értéket termel, az keveset fizet, ellenben a nagy hozzáadott értéket előállító cégek adóterhelését durván megemeli.

A régi módszert kell elővenni!

Akik ebben elvileg igazat adtak neki, azzal jöttek, hogy ez fontos, független bevételi forrásuk az önkormányzatoknak. Mostanra bebizonyosodott, hogy nem az. Az önkormányzatoknak semmiféle biztonságot nem jelentett az iparűzési adó, ha a kormány egy tollvonással meg tudta tőle fosztani őket. Ha az iparűzési megszűnik, a társasági adó nyugodtan felmehet 15 százalékra, mert az valójában nem is adóemelés. Ezzel párhuzamosan rendezni kell az önkormányzatok finanszírozását úgy, hogy a helyzetük ne egyedi kormányzati döntésektől függjön, ne legyenek önkénynek kitéve.

Régebben így is volt: az személyi jövedelemadó bizonyos része őket illette meg. Mióta ez megszűnt, az önkormányzatok azzal versenyeztek, hogyan tudnak az üzleti szektornak kedvezményeket nyújtani. Nem a lakosság, hanem a vállalkozások kegyeit keresték. Szerintem az önkormányzatoknak az ad megfelelő önállóságot, stabilitást, ha a lakossági adóbefizetésekből részesednek, az iparűzésit pedig be lehet olvasztani a társasági adóba, mire a globális minimumadó elvárásainak amúgy is meg kell felelni - tette hozzá Oszkó Péter.