Miközben az európai politikusok igyekeznek levenni a napirendről azokat a találgatásokat, amelyek szerint Görögország a január végi előrehozott választások nyomán kiléphet az eurózónából, a két legnagyobb görög párt a háromhetes kampány elején teljes erővel egymásnak feszült - derül ki az athéni ekathimerini.com jelentéséből. A hírportál idézi Martin Schulzot, az Európai Parlament elnökét, aki optimista interjút adott a német ZDF televíziónak.

Görögország az eurózóna tagja és biztos vagyok benne, hogy az is marad - mondta a szociáldemokrata politikus. Ha a közvélemény-kutatások szerint a győzelemre esélyes radikális baloldali Sziriza nyeri meg a választást, akkor sem lesz gond. Az ellenzék legnagyobb pártja ugyanis nem lesz képes egyedül kormányt alakítani, és koalíciós partnerei rá fogják kényszeríteni radikális tervei felvizezésére.

Mások is csitítani akarják a kedélyeket. Ahelyett a görögök lehetséges kilépéséről (Grexit) beszélünk, azokra a befektetési hiányosságokra kellene koncentrálnunk, amelyek a görögöket és más európai országokat is hátráltatják - mondta Guy Verhofstadt, az Európai Parlament liberális frakciójának vezetője a New York Timesnak.

Mit akarnak?

Nem fog nyugtatóan hatni a kedélyekre ugyanakkor a Sziriza programja, amely a hét elején jelent meg. A párt lényegében azt ígéri a választóknak, hogy visszakapják azokat a szociális kedvezményeket, amelyeket az adósságválság öt évében (2010 és 2014 között) elvettek tőlük - derül ki a szocialista irányultságú wsws.org internetes portál ismertetőjéből. A párt új európai New Dealt tart szükségesnek, azaz egy közös befektetési programot, amelyet az Európai Befektetési Bank finanszírozna.

Szerinte a jobbközép Új Demokrácia vezette jelenlegi vezetés a német kormánnyal épített ki szoros szövetséget, míg a Sziriza szélesebb európai kapcsolatokat tervez. A párt elvárja az Európai Központi Banktól (ECB), hogy monetáris enyhítése keretében vásárolja az eurótagállamok államkötvényeit. (Ez az, amit az övezet északi államai a végsőkig elleneznek, mert úgy látják, hogy ezzel gyakorlatilag az ECB-n keresztül ők finanszíroznák a déli országok adósságának törlesztését - a szerk.)

Pénz a zsebbe

A Sziriza fokozatosan helyreállítaná az elmúlt években lefaragott fizetéseket és nyugdíjakat. Ezzel pörgetné fel a belső keresletet abban a reményben, hogy ez nem inflációhoz, hanem gazdasági növekedéshez vezet. A párt szerint humanitárius válság van az országban, amelyet egy nemzeti helyreállítási programmal küzdenének le. Ennek első négy oszlopa a legrászorultabb rétegeken segítene.

Első intézkedésként maximum évi 3600 kilowattóra fogyasztásig ingyenes áramellátást és élelmiszer-támogatást adnának 300 ezer családnak. Ezen túl helyreállítanák a karácsonyi jutalmakat, ingyenes egészségügyi és gyógyszerellátást biztosítanának a társadalombiztosítási ellátás nélkül maradt munkanélkülieknek. Végül a tömegközlekedés igénybevételére jogosító kártyát adnának a régóta munka nélkül lévőknek, illetve azoknak, akik a szegénységi szint alatt élnek.

Miből?

A radikális baloldali párt szerint a szociális katasztrófa megelőzéséhez szükséges első lépések költsége valamivel több mint 1,8 milliárd euró lenne, míg a teljes program 11,3 milliárd euróba kerülne. Ezzel szembe állítják az EU-IMF segélyprogramok 2010 és 2014 közötti költségét. Az athéni Centre for Progressive Policy Research kutatóintézet szerint ennyi volt a megszorítások értéke, amelyeket a görögök kénytelenek voltak lenyelni.

A Sziriza mérsékelné az eladósodott lakosság terheit - miután sokan azért nem tudnak törleszteni, mert elvesztették az állásukat vagy csökkentették a jövedelmüket, illetve nyugdíjukat. Ebben az ügyben azonban esetről esetre járnának el és csak részleges hitelelengedésekkel számolnak azok esetén, akik a szegénységi küszöb alatt élnek.

A Sziriza úgy látja, hogy a görög elit eddig gyakorlatilag nem vette ki részét a terhek vállalásából. A leggazdagabb görögök szerintük 68 milliárd euróval tartoznak az államnak. A kiterjed adóelkerülés megszüntetésével hét év alatt 20 milliárd eurót szednének be ettől a rétegtől. Az első évben hárommilliárd eurót remélnek ebből a forrásból.

Kik ezek?

Pontosan ilyen programot várt a görög választások megnyerésére esélyes párttól Carlos Alberto Montaner, az USA-ban élő kubai emigráns író, aki a miamiherald.com-on jellemzi a Szirizát. Ez a párt gyűjtőhelye a kommunista, trockista, anarchista, antikapitalista, globalizációellenes, zöld, USA-ellenes, Európa-fóbiás és euróellenes politikai csoportoknak. Programjában azt ígéri, hogy a nagyobb állam segíthet a görögökön, miközben a GDP-nek már ma is 44 százaléka megy keresztül a központi újraelosztáson.

Alekszisz Ciprasz, a Sziriza vezetője - jelenleg a legnépszerűbb görög politikus - harcot hirdet a politikusok és az üzletemberek korrupciója ellen, amely persze óriási méreteket ölt. Nem beszél azonban a mindennapok, a kisemberek stiklijeiről, a színlelt betegségekkel zsebere tett táppénzről, a munkával nem járó "sportállásokról". Számos szakma képviselői, köztök a rádióbemondók és a fodrászok 50 vagy 55 éves korukban nyugdíjba mehetnek, úgy hogy megkapják jövedelmük 96 százalékát. A katasztrofálisan gyenge közoktatás négyszer annyi tanárt foglalkoztat, mint a finn rendszer - emlékeztet Montaner.

Ütésváltás

A Görögországot 2012 júniusa óta vezető Új Demokrácia is a úgy láthatja, hogy ellenfele gyenge pontjai a túlzott osztogatási ígéretek, amelyekhez igazából nem tudja felmutatni a forrásokat. Ezért állhatott elő azzal a váddal, hogy ha a Sziriza kerül hatalomra az országban, akkor arra fogja kényszeríteni a görög betéteseket, hogy váltsák át megtakarításaikat állampapírokra, kincstárjegyekre. Antonisz Szamarasz emellett bevetette a bevándorlás-fegyvert is: egy határátkelőnél tett látogatásán azt mondta, hogy a radikális baloldali párt puha álláspontot foglal el a bevándorlókkal szemben.

A válasz nem sokat váratott magára. A Sziriza 11 szónoki kérdésben sorolta fel, hogy a kormány intézkedései hogyan okoztak kárt a betéteseknek. Ezek egyike azokra az érékpapír-befektetésekre vonatkozott, amelyekre a bankok az ezredforduló utáni években rábeszélték az embereket, majd a pénzügyi válság után elvesztették ezeket. A párt utalt arra, hogy a megszorítások részeként sokaktól elvették a szociális juttatásaikat, így kénytelenek voltak betéteikhez nyúlni. Az állami szolgáltatóknak járó befizetéseikkel késlekedőket pedig magas bírságokkal sújtották.