Noha néhány napja a rendszerirányító (National Grid - a brit Mavir) nem frissíti a publikus adatokat, azonban így is biztos, hogy akkora rekord született az Egyesült Királyságban, amekkoráról még 1-2 éve se álmodozott senki. Április 9. óta egész egyszerűen nem termelnek a hálózatra a brit szénerőművek - mert nincs rájuk szükség. Jól lehet, a koronavírus-járvány egyik következménye az Egyesült Királyságban is a visszaeső áramfogyasztás, ám csak erre fogni mindezt nem lehet.

727 óra meg egy kicsi

Kapcsolódó

Néhány napja az National Grid a Twitter oldalán számolt be arról, hogy a szigetországban rekordidőt értek el az energetikai rendszer szénmentes üzemeltetésében. Az Egyesült Királyság villamos energia hálózata hétfő délig 30 nap, 7 óra és 36 perce üzemelt mindenféle fennakadás nélkül úgy, hogy a szénerőműveket kivonták a termelésből. Az egyik legjelentősebb brit energetikai termelő és szolgáltató, a Drax (a cég leegyszerűsítve "a brit MVM", azzal a különbséggel, hogy ott az állami vállalatot 1990-ben privatizálták) a hírhez gyorsan azt is hozzátette: az említett időszakban a szigetország energiaszükségletének 70 százalékát az alacsony szén-dioxid-kibocsátású energiaforrásokból tudták biztosítani. A csaknem 140 éves rekord egyébként már múlt pénteken megdőlt - ahogyan arról az Euronews is beszámolt -: akkor már több mint 727 órája nem termeltek a hálózatra a környezetszennyező brit erőművek.

A bő egy hónapos rendkívüli időszakban az energiaszükségletek majdnem negyedét (23 százalékát) megújuló energiaforrásokból fedezték, közel egyharmadot (32 százalékot) a földgáz adott a mixbe, 22 százalékot pedig a nukleáris erőművek. Az energiamix további bő 20 százalékát az importáram és a lokális biomassza erőművek biztosították.

Az új rekord nem az első ilyen, és valószínűleg nem is az utolsó az Egyesült Királyság történetében. S habár a friss bejelentés mögött részben a szigetországot is maga alá gyűrő koronavírus-járvány gazdasági és társadalmi hatásai is felismerhetők, a megszokottnál lényegesen alacsonyabb energiaigény valójában csak azt a tempót gyorsította fel, amivel a britek az energiaszektorukat átalakítják.

Állva hagytak minket

A Napi.hu-n többször írtam már arról, miért fontos viszonyítási pont Magyarország számára az, amit a szigetországban energiapolitika címszó alatt az elmúlt szűk egy évtizedben elvégeztek. Röviden: azért, mert míg 2013-ban - e mára globális méretűvé váló "társasjátékban" - még velünk egy mezőn álltak, mostanra sokszorosan lekörözték Magyarországot.

Az Egyesült Királyság akkori energiaügyi minisztere arról tárgyalt ekkor Budapesten, hogy mivel a két országnak ugyanazok az adottságai (értsd: kiöregedő atomerőművek, tetemes gáz-, illetve energiaimport, környezetszennyező szénerőművek stb.), együtt gyorsabban jutnánk előbbre; de Ed Davey érvelése sajnos süket fülekre talált.

2018 decemberére kétség kívül láthatóvá vált, hogy a brit elképzelés - ami szerint minden szóba jöhető technológiát ki kell próbálni, le kell tesztelni technológiai, gazdasági és ellátásbiztonsági szempontból, hogy aztán a leginkább megfelelő tételekből kezdjék el építeni az új energiatermelő portfóliót - jó úton halad. A káros és egyre drágább szénről előbb a szél felé, majd egyre inkább mást is preferáló érdeklődés írni kezdte a rekordokat. Alig másfél éve a néhány év alatt felpörgetett szélerőmű beruházások már a 15 GW-os rekord teljesítményszint tudták ostromolni, tavaly februárban már arról gondolkodtak, hogy inkább veszni kéne hagyni a drága, elhúzódó, beruházásként is kockázatos új atomerőmű építéseket és inkább az energiatárolásra, a termelés-fogyasztás közti egyensúly biztosabb fenntarthatóságára kellene nagyobb hangsúlyt fektetni.

Széntüzelésű brit erőmű kéményei és hűtőtornyai (Észak-Yorkshire)
Kép: Getty Images

De az idei év sem csupán a szélről szól már a zöldenergiában, miután a nap is feliratkozott a már rendszer szinten is látható rekordot írók közé: április 20-án a szigetország teljes napi fogyasztásának 30 százalékát a napelempanelek által termelt energiából elégítették ki.

Ez utóbbi rekorddal kapcsolatban érdemes Chris Hewettet, a Solar Trade Association (STA) vezérigazgatóját idézni, aki szerint, ha majd a brit kormány elkezdi megtervezni, hogy miként volna a legjobb paraméterekkel újraindítható a gazdaság a Covid-19 által előidézett válságot követően, akkor "kínálkozik a lehetőség, hogy a megújuló energiákat tegye a helyreállítási csomagja középpontjába".

Hewett úgy véli, azon már nincs vitatkozni való, hogy a napelemes rendszerek telepítése önmagában is képes rövid időn belül minőségi munkahelyeket teremteni - ugyanakkor a gazdasági növekedést is biztosítani. Mivel egy átlagos napelemparkot kevesebb, mint hat hónap alatt meg lehet építeni, a lakóházakra pedig ez az idő kevesebb egyetlen napnál is, a CEO magabiztosan kijelentette: "az iparág készen áll arra, hogy segítse az újraindulást".

Füstmentes órák száma

Tavaly májusban már több mint 300 órás szénerőmű-mentes rendszerüzemeltetésről adott hírt a National Grid, mely az első, 2017 májusában bekövetkezett eset óta rendszeresen közli a villamos energia rendszer szénmentesen eltöltött napjainak számát.

Az Euractive tavaly áprilisban azt jelentette, hogy 2019 első három hónapjában az Egyesült Királyság villamosenergia-hálózata összesen 650 órán át volt képes szénerőművi betáplálás nélkül működni, a május aztán már a kéthetes folyamatos szénmentességet hozta el. Hogy aztán egy hónappal később, júniusban ezt a rekordot is megdöntsék...

Az utóbbi öt évben az Egyesült Királyság szénfogyasztása 92 százalékkal csökkent - ez idő alatt megduplázódott a szélerőművek termelése. A Sky News május elején arról írt, hogy brit kormányzati elképzelések szerint 2022-ben bezárnak az utolsó szénbányák, és legkésőbb három évvel később lekapcsolják az akkor még működő, néhány szigetországi szénerőműveket is.

Nem sok marad, ha a jelenlegi tempót csupán tartani tudják: a tavaly óta cseh kézben lévő észak-írországi Kilroot erőművel (560 MW) kapcsolatban a napokban már azt jelentették be, hogy azt átalakítják gázüzemre; a Drax tulajdonában lévő nagy teljesítményű Észak-Yorkshire-i blokkokkal kapcsolatban pedig februárban írta meg a BBC, hogy azok jövő márciustól abbahagyják a jelenleg névlegesen 1300 MW teljesítményű szénégetést, s így Selbyben is új időszámítás kezdődik.

Kapaszkodó németek - füstölgő magyarok

Az Agora blogfalán április végén megjelent szakmai áttekintés alapján gyakorlatilag csak durva jelzőkkel lehet leírni, mi történik éppen Németországban. Arról korábban már többször is írtunk (például itt, meg itt - és még itt is), hogy a német energiafordulat az atomerőművek bezárási céldátumának tartása mellett hogyan húzza egyre közelebb magához a szénerőművek lekapcsolási dátumát is, de Fabian Hein elemzése 2020 első negyedévéről akkor is meglepő. Az energetikai elemző azt látja a friss adatokból,hogy a széntüzelésű erőművekből származó villamosenergia-termelés 37 százalékkal csökkent Németországban egyetlen év alatt, s hogy január-március között 20 millió tonnával kevesebb volt a szén-dioxid kibocsátás. Hein szerint az adatokban csak mérsékelten fontos indukátor a Covid-19 hatása (a károsanyag kibocsátási mennyiségből ő 5 millió tonnát ír a koronavírus válság számlájára), de azt határozottan állítja, hogy Németország már 2020-ban képes lehet meghaladni az üvegházhatást okozó gázok 1990-es bázisévéhez viszonyított 40 százalékos csökkentését is. (A szövetségi kormány 2019 októberében elfogadott klímavédelmi célja - a párizsi klímavédelmi egyezmény alapján - 1990-hez képest 55 százalékos csökkentést tartalmaz.) - Csak viszonyításképpen: a magyar kormány terveiben szereplő vállalás 2030-ra ígéri a 40 százalékot. Mindezt úgy, hogy a jelenlegi szinthez (31 százalék) képest az, ha a Mátrai Erőműben a szenes blokkok leállnak, elérhető közelségbe hozza ezt a "vállalást".Érdekes fejlemény azonban az egyetlen működő hazai szénerőművel kapcsolatban, hogy a REKK közreműködésével frissen elkészült regionális szénerőmű-bezárási költségmodellezés azt bizonyítja: minden szempontból jobb lenne talán mihamarabb bezárni ezeket a létesítményeket. Romániában, Bulgáriában, de Görögországban is - ahelyett, hogy az állam a fenntartásukat és működtetésüket továbbra is dotálja. Ráadásul az a matek sem igaz már, hogy az öreg szénerőművekből olcsón nyerhető energia, és a jellemzően leamortizált technológia nem tud már stabil ellátást sem biztosítani. Az MVM állami energiaholding márciusban Mészáros Lőrinc cégétől megvásárolt Mátrai Erőműve beilleszthető a tanulmány által vizsgált sormintába, még ha az is a hivatalos információ hogy az erőmű várhatóan 2025-2030 között fog bezárni . Vagy, ahogyan az illetékes miniszter ígérte: akár több száz milliárd forintos (de jelen állapotok szerint az EU által nem támogatott, önerős) beruházással át fogják átépíteni - zömmel földgáz tüzelésű technológiára. (Ez utóbbi hitelességét az mindenképpen csorbítja, hogy a januárban kiadott kormányzati energiastratégiában 2040-re a földgáz erőteljesen visszaszorítása is szerepel.)Eközben Ausztria április végén búcsút intett a szénerőműves technológiának, ahogyan néhány nappal később ugyanezt tette Svédország is.

Reagálni kell tudni

A szénerőművek kivonása az egyenletből az Egyesült Királyságban is az éremnek csak az egyik oldala. Azt, hogy a britek hol járnak az ügyben, hogy a másik oldalon a szén alternatíváját hogyan és mennyire szisztematikusan kell a rendszerbe építeni, két friss döntés elég pontosan jelzi.

Az egyik, hogy a  National Grid arra kérte a brit energiahivatalt (Ofgem - az Egyesült Királyság gáz- és villamosenergia-piacának szabályozóhatósága), hogy rendeletileg lépjen fel annak érdekében, hogy a koronavírus-helyzet miatti alacsony fogyasztáshoz tudják igazítani a termelést. Először a The Times írt arról, hogy a jogszabályokat a gyakorlati helyzethez igazítva lehetőséget kell teremteni arra, hogy beeső fogyasztási szintekre lehessen úgy is reagálni, hogy a szélerőművek egy részétől ideiglenesen nem veszik át az egyébként kötelező átvétel alá tartozó zöld áramot.

De korábban az is a konzervatív napilap tudomására jutott - ez lenne a másik tétel -, hogy a francia Edf üzemeltetésben Suffolk közelében működő, 1200 MW-os névleges teljesítményű Sizewell B atomerőmű termelésével kapcsolatban is arra kell készülnie a cégnek, hogy vissza lehessen terhelnie a reaktorokat - vagyis: adott esetben képesek legyenek kevesebbet termelni. Ez utóbbi lépésről a lap energiaszakértője azt is kiderítette, hogy az ügy volt annyira fontos és sürgető a brit rendszerirányítónak, hogy az Edf bólintásáért több mint 50 millió fontot fizessen.

A National Grid vezetője, Julian Leslie tavaly áprilisban azt nyilatkozta a Bloombergnek, hogy a szigetország szisztematikusan készül a fosszilis tüzelőanyagok nélküli korszakra. Ennek része az is, hogy 2025-től, amikor a szén már eltűnt az energiamixből, hozzálátnak a földgáz alapú "részvétel" csökkentéséhez és lassú kivezetéséhez, mert a brit rendszer egyszerűen "zéró karbon-képes akar lenni" - közölte az operátor.