Az ügy előzménye, hogy 2017-ben egy finn energiakereskedő (Oulun Sähkönmyynti Oy) úgy döntött, az elektronikus számlát választó ügyfeleinek árengedményt ad az egyébként kötelezően alkalmazandó villamosenergia rendszerhasználati díjból. Ezt a lépést a finn energiahivatal (Energiavirasto) előbb vizsgálat alá vonta, majd megállapította, hogy az energiakereskedő gyakorlata diszkriminatív. Az indoklás szerint az elektronikus számlát kérő ügyfelek részére biztosított engedményt valójában az elektronikus számlát nem kérő ügyfelek fizetik meg, így a hagyományos, papír alapú számlát kérő-kapó ügyfelek kerülnek hátrányosabb helyzetbe.
Hatósági-jogi nyelven ez úgy hangzott, hogy az Energiavirasto szerint az Oulun Sähkönmyynti Oy ezzel a gyakorlatával megsértette az energiahatékonyságról szóló 2012/27/EU európai parlamenti és tanácsi Irányelv 11. cikkének (1) bekezdése rendelkezését. ("a tagállamok biztosítják, hogy a végső felhasználók térítésmentesen kaphassák meg az energiafogyasztásról szóló számláikat és a számlainformációkat, és hogy a fogyasztási adatokhoz is megfelelő módon és térítésmentesen férhessenek hozzá".)
A finn energiahivatal ennek alapján kötelezte a kereskedőt, hogy módosítsa a számlázási gyakorlatát, illetve hogy biztosítsa valamennyi ügyfele részére a számlák térítésmentes átvételéhez való jogát. Előírta azt is, hogy azon ügyfelei részére, akik nem kértek elektronikus számlát, és így a kedvezményben sem részesültek, az energiakereskedő fizessen kártérítést.
Az Oulun Sähkönmyynti Oy e határozat ellen előbb a finn versenybírósághoz fordult, mert a kereskedő szerint az elektronikus számlának köszönhetően bővül az energiafogyasztással kapcsolatos információk hozzáférhetősége és gyakorisága. Ráadásul az intézkedéssel ügyfelenként a kedvezménnyel közel azonos mértékű adminisztrációs díjat lehet megtakarítani, így végső soron a kedvezmény bevezetésével az uniós irányelvben rögzített "energiahatékonyság elsőbbsége" ("energy efficiency first") elv érvényesüléséhez járult hozzá.
Az ügyben a finn versenybíróság nem tudott egyedül dönteni, ezért az eset értelmezéséhez kérte az EB előzetes döntését. Az Európai Bíróság pedig a kereskedő érvelését fogadta el. Megállapította, hogy az Irányelvvel nem ellentétes a kereskedő által alkalmazott azon gyakorlat, miszerint az elektronikus számlát választó ügyfelei részére engedményt biztosít az egyébként alkalmazandó villamosenergia rendszerhasználati, hozzáférési díjból.
Mindennek azért van különös jelentősége, mert ez az ítélet további energiaügyek eldöntésére is hatással lehet - magyarázta Várszeghi Balázs, a Deloitte Legal Ügyvédi Iroda energiajogi csapatának vezető ügyvédje. Noha a finnországi ügy középpontjában a villamosenergia rendszerhasználati alapdíjak álltak, az ítélet megállapításainak analógiája más szabályozott díjakra is alkalmazandók lehetnek az energiaszektorban - tette hozzá az ügyvéd.