Vajon a kínai vezetés új selyemút programja - amelynek célja, hogy kiépítse a szárazföldi útvonalakat az ázsiai ország és Európa és a Közel-Kelet között - egy zseniális infrastruktúra-fejlesztési vízió vagy egy titkos számla, amelyen át sötét tervek megvalósítását finanszírozzák? Évek óta filozofálnak ezen az elemzők, miközben lehet, hogy a helyes válasz valami egész más - írja David Fickling, a Bloomberg publicistája.

A cikk apropója, hogy a Wall Street Journal (WSJ) riportja szerint a kínai hatóságok segítséget ígértek az 1Malaysia Development Bhd. (1MDB) Állami pénzalap rendbe tételéhez. Ezzel véget vetnek az alapnál folyó korrupciós vizsgálatnak, illetve azoknak az újságírói kutakodásoknak, amelyek célja, hogy kiderítsék: vajon a kínaiak a segítségért cserébe kaptak-e részesedést malajziai vasút- és olajvezeték-projektekben. Ha mindez igaznak bizonyul, ez lesz az első bizonyítéka annak, hogy az 1MDB-botrány összefonódik a selyemútprogrammal. Peking tagadja, hogy az utóbbiból pénzt adna az 1MDB feltőkésítéséhez.

Kapcsolódó

Mi ez?

Ha azonban mégis igaznak bizonyulna a WSJ értesülése, az erősítené azokat az elemzőket, akik szerint a nagy infrastruktúra-fejlesztési program valójában egy kínai befektetései alap fedősztorija. Ez az alap a nagy nemzetközi bankok, a Világbank és az Ázsiai Fejlesztési Bank alternatívája lenne. A selyemútprogramban egyébként Magyarország is érintett: a Belgrád-Budapest vasútvonal része lenne a kínai áruk szállítási útvonalának, miután kínai hitelből teljesen felújítanák.

Az általános vélemény a szakértők körében az, hogy a selyemúttal összefüggő beruházásokkal Kína a világnak olyan területein jelenik, meg, amelyek fejlesztését a nyugati befektetők piaci alapon nem találnák gyümölcsözőnek. Ennek a véleménynek egyik leágazása egy geopolitikai elmélet. E szerint Peking a méregdrága beruházásokkal úgy vonja be az új szállítási útvonalak fejlesztésébe az útba eső feltörekvő országokat, hogy azok eladósodjanak, Kínától vegyenek fel hitelt, s ezzel kiszolgáltatottá váljanak az ottani állami tőkének és a pekingi vezetésnek. Így akarja kiépíteni a tőle függő országok láncolatát.

Mi ez valójában

A Bloomberg publicistájának azonban van egy más olvasata arról, mi is valójában az új selyemút. Szerinte nem a pekingi vezetés mestertervéről van szó, amellyel Kína globális hatalommá válását igyekeznek előmozdítani, hanem inkább egy kaotikus márkanév-építési és pénzügyi próbálkozásról. Arról, hogy lehetővé teszik a számos kínai helyi vezetőnek és állami tulajdonú cégnek, hogy a selyemútprogramba való bekapcsolódás címén engedélyt és pénzt kapjanak bármilyen projektjükre, amelyet amúgy is végre akarnak hajtani.

A selyemútprogram messze van attól, hogy Peking valamilyen egységes grandiózus tervét valósítaná meg. Ehelyett inkább egy szétszórt, kompromisszumoktól terhelt tevékenységnek látszik - írta korábban Jonathan Hillman, a Center for Strategic & International Studies kutatóintézet elemzője.

Ha lenne mesterterv, akkor azt elég ügyetlenül valósítanák meg. Például a korábbi malajziai miniszterelnök Najib Razak tárgyalt ugyan országa kikötőinek megnyitásáról a kínai hadihajók előtt, de ebből nem lett semmi. Utóda, Mahathir Mohamad már "a gyarmatosítás úgy formájának" minősítette selyemútprogramot, amelynek Malajziára vonatkozó projektjeit fel akarja adni vagy újra akarja tárgyalni.

Vacak projektek

A selyemút márkanevet esetenként részben értelmes, de kicsik és unalmas projektek, mint például elektromoshálózat-fejlesztések, vagy gáztározó-építések ernyőjeként használják. Máskor olyan nagy bizniszeket fednek le vele, amelyek értelmetlenek. Például a Mianmart és Kínát összekötő olajvezetéket öt évvel megépítése után alig használják, a Banglades és Kína közti gyorsvasút valószínűleg soha nem épül meg. Eközben az eredetileg ázsiai beruházásokra szánt selyemútpénz immáron nigériai és argentínai fejlesztések forrásaként is szóba került.

Ráadásul a nagy csinnadrattával hirdetett új selyemút a korrupció melegágya, ami jól látszik azon, hogy zümmögnek körülötte a helyi kiskirályok, magánbefektetők és pénzügyi alapok. Ezért a Bloomberg cikkírója úgy véli, nem attól kell tartani, hogy e márkanév alatt milyen geopolitikai változásokat készít elő a kínai vezetés, hanem attól, milyen képet fest a Hszi Csin-ping államfő vezetése alatt álló országról. Egy a gazdasági racionalitást háttérbe szorító, ötletszerű döntések alapján működő társadalmi rendszert láthatunk. A selyemútprogram nem egy óriási titkos hatalmi politikai projekt, hanem egy hatalmas zűrzavar.