A Nemzetközi Valutaalap a 2008-2009-es pénzügyi összeomlást követően túl korán gyakorolt nyomást a világ legfejlettebb országaira annak érdekében, hogy fogják vissza költségvetési kiadásaikat - állapította meg jelentésében az Independent Evaluation Office (IEO), a szervezet saját, belső ellenőrző részlege. A válság után az IMF-et aggasztotta a világ legerősebb gazdaságainak megugró költségvetési hiánya és elszálló államadóssága, ezért a tettek mezejére lépett.

Arra ösztönözte az Egyesült Államokat, Japánt és Németországot, hogy már 2010-2011-ben megszorításokat hajtsanak végre. Ezzel egyidejűleg azt is javasolták, hogy jegybankjaik lazítsanak monetáris politikájukon, amitől azt várták, hogy a pénzbőséget teremt, amivel bővíti a keresletet, s ezzel - a szigorú fiskális feltételek ellenére - lendületet ad a gazdaság növekedésének. Ekkoriban azonban ezek az országok még nem lábaltak ki teljesen a válságból, így túl korán zárták el a gazdaságot serkentő költségvetési költekezés csapjait - idézi az auditorok jelentését a Reuters.

Nem voltunk jók

Az IEO nem csupán azt kifogásolja, hogy ez elhibázott kombináció volt, hanem azt is, hogy az IMF-nek minden lehetősége megvolt arra, hogy előre lássa a bajt. Egy korábbi kutatása ugyanis rávilágított arra az összefüggésre, hogy amikor a magánszektor vállalatai adósságaik leépítésével vannak elfogadva - ahogy ez a válság után történt -, akkor kevéssé fogékonyak új hitelek felvételére, még ha alacsony kamaton is juthatnak hozzá azokhoz. Más szóval a pénzbőség nem serkenti beruházásokra, vásárlásokra a gazdaság szereplőit.

Ezért aztán a monetáris enyhítés csak a pénzügyi befektetők kockázatvállalási hajlandóságát növelte meg. Egyebek mellett a feltörekvő piacok veszélyesebb, ám nagyobb hozamot ígérő értékpapírjai, köztük államkötvényei iránt teremtett mesterséges keresletet, növelve a gazdasági bizonytalanságot. A világ egyes ingatlan- és értékpapírpiacain pénzügyi buborékok kezdtek felfúvódni.

Jók voltunk!

Az IMF végül 2012-ben belátta, hogy alábecsülte a költségvetési kiadáscsökkentések káros - a növekedést fékező - hatását. Ezért arra kezdte ösztökélni a fejlett országok kormányait, hogy lassítsák le büdzséjük egyensúlyának megteremtését.

Christine Lagarde, az IMF igazgatója nem ért egyet az IEO jelentésével. Szerinte a Valutaalap a rendelkezésre álló információk és növekedési előrejelzések tudatában megfelelő tanácsot adott tagországainak 2010-ben. Lagarde teljesen biztos benne, hogy amikor egy ország adóssága gyorsan nő, akkor helyénvaló azt ajánlani neki, hogy tegyen lépéseket ennek megfékezése, azaz a költségvetésének konszolidációja érdekében.

Kiskutyák voltunk

Más ügyekben is kapott azonban kemény bírálatot az IMF. Az IEO kifogásolnivalókat lát abban, ahogy a Valutaalap, az Európai Unió és az Európai Központi Bank (ECB) együttműködött az eurózóna adósságválsága idején indított - Görögországot, Írországot, Portugáliát és Ciprust megmentő - segélyakciókban. Az auditorok szerint kérdéses, hogy az IMF megőrizte-e függetlenségét ezekben a programokban, továbbá, hogy nem kivételezett-e kisegített tagállamaival a többi rovására.

Paulo Nogueira Batista, a Valutaalap brazil elnökhelyettese ennél világosabban fogalmazott. Szerinte a szervezet alárendelt szerepet játszott az EU-ECB-IMF trióban, a segélyakciókban időnként saját szabályait figyelmen kívül hagyva vett részt. Batista megfogalmazásai nem tükrözik az IMF vezetőségének álláspontját.

Az IEO jelentésében végül sürgeti a Valutaalapot, hogy gyorsítsa fel irányítási reformját, amelynek eredményeként a vezetésben nagyobb súlyt adnak a feltörekvő országoknak. Ez a változtatás azért késik, mert az USA kongresszusa egyelőre nem járult hozzá a reformhoz. A halogatás miatt azonban az IMF kénytelen ideiglenes megállapodások vagy kétoldalú szerződések alapján megszerezni a hiteleihez szükséges forrásokat, ami sérülékenyebbé tenné egy esetleges jövendő válság idején - figyelmeztet az IEO.