Akik nem követték az elmúlt évek eseményeit a nemzetközi bankszektorban és a tőzsdei bankrészvények piacán, meglepődhettek, hogy pont egy svájci bank omlott össze Európában, miközben szinte törvényszerű volt, hogy ez történjen. A svájci bankok jó 150 éven át remekül megéltek abból, hogy a fél világ számára ők jelentették a végső menedéket, az utolsó 20-30 évben azonban ez visszaszorult, így kénytelenek voltak kilépni a világpiacra. Ez úgy tűnik, túl nagy változás volt nekik.

A béke szigete, remek bevétellel

Svájc a 20. században, sőt részben már előtte is egy különlegesség volt: nem érintették az európai háborúk, forradalmak, politikai és gazdasági zavarok, még Hitler is békén hagyta, pedig egyébként minden német nyelvű területet lenyelt. A béke szigete révén hamar menedékszerepe lett az országnak, amire ki is épült egy egész iparág:

az ottani bankszektornak a világ vagyonos emberei közül sok ügyfele lett, ráadásul névtelenül.

Ebből remekül lehetett élni, azonban a pénzügyi globalizáció, az újonnan megjelenő pénzügyi központok kihívást jelentettek, de ami miatt jórészt elvonultak a betétesek, az a névtelenség eltörlése volt a pénzmosás elleni fellépés miatt. A kisebb svájci bankoknak maradtak a hazai betétesek, a nagyobbak kénytelenek voltak kilépni a nemzetközi piacra. A 2008-as válság azonban már őket is elérte: az UBS-t meg is kellett menteni.

Alkalmazkodási kényszer, kísértések

A válság után a svájci bankszektor végképp elveszítette korábbi szerepét, immár részt kellett vennie a nemzetközi versenyben. A Bloomberg szerint 2008 és 2017 között 50 svájci bank szűnt meg, a szektor súlya pedig 12-ről 10 százalék alá süllyedt a svájci GDP-n belül. A Credit Suisse, miután a hazai piac már kicsi volt, nemzetközi bankóriássá nőtte ki magát, kiterjedt befektetési banki részleggel.

Csakhogy ebben az iparágban nagyok a kísértések a túlzott kockázatvállalásra, és ennek nem tudtak ellenállni, amikor rendkívül kockázatos tőkeáttétes ügyleteket finanszíroztak (ahol a befektető többször akkora kockázatot vállal, mint a pénze értéke, így bukik, nem tudja kifizetni, az a finanszírozó intézmény vesztesége lesz). Erre ugyan komoly szabályozások léptek életbe a válság után, de épp a svájci jegybank okozott óriási kárt 2015-ben, amikor garantálta a frank árfolyamsapkáját az euróval szemben, majd egyik napról a másikra eltörölte azt, gigantikus veszteséget okozva a jegybaki garanciában bízó finanszírozóknak.

Sok botrány, problémás mentés

Mindenesetre a Credit Suisse nem fogta vissza magát az elmúlt években, és a túlzottan kockázatos finanszírozásból adódó veszteségeken túl pénzmosási és egyéb botrányokba is keveredett. A csoda tulajdonképpen az, hogy eddig nem történt semmi, pedig a bank masszívan veszteséges volt, már rég át kellett volna szervezni. Az amerikai SVB csődje aztán elhozta az igazság pillanatát, ugyanakkor a mentés módja sokat rontott Svájc megítélésén. A kötvényesek teljes lenullázása úgy, hogy a részvényeseknek valami marad, megfelelhetett a svájci szabályozásnak, az európai gyakorlatban ugyanakkor már elfogadhatatlannak számít ez a megoldás.

A varázs utolsó eleme

A svájci bankrendszer hírneve így megrendült, kötvényeiket kerülni fogják. Ami az ország nagy előnye volt korábban az most hátrány lett: a más országokban megszokottól eltérő szabályozás. Az egyetlen, ami a varázsból még megmaradt, az a svájci frank, mint menekülőeszköz hírneve. Azonban a most már látszó kockázatok ezt is megingathatják, ráadásul az utóbbi időben inkább már csak azért volt a frank menedékdeviza, mert sokan féltek, hogy az EU valutauniója nem lesz működőképes.

Az euró azonban 24 éve működik, eddig minden válságot kihevert, a világ második legfontosabb devizája a dollár mögött: egyre kevésbé keresnek helyette menedéket.