Néhány hónap mérleges után Finnország csütörtök reggelre bejelentette csatlakozási szándékát a NATO-ba. Sauli Niinistö, köztársasági elnök és Sanna Marin miniszterelnök közösen mondták el, hogy országuk védelme érdekében, haladéktalanul csatlakoznának az Észak-atlanti Szerződés kötelékébe, ezzel bebiztosítva magukat egy ukrajnaihoz hasonló orosz beavatkozás ellen.

Bár Finnország és Svédország tipikusan párhuzamos mozgásából és közelmúltbeli koordinációjából következik a közös csatlakozás is, a svédeknél merőben más dinamikák és kétségek formálják a döntéshozást, emiatt az ő esetükben még a finn bejelentés után is érdemes megnézni, mi vezethet a döntéshez.

Svédország Napóleon ideje óta nem volt háborúban, tudatosan építették arra biztonságpolitikájuk, hogy nem vesznek részt semmilyen katonai szövetségben. Ennek megfelelően az elmúlt 200 év tanulsága, a svédek és az ország politikáját 100 éve domináló szociáldemokraták számára is, hogy a semlegesség vezette sikerre őket.

Megosztott hangulat

Ennek ellenére, egészen Ukrajna megszállásáig, némileg nagyobb volt a NATO csatlakozás támogatottsága, mint az oroszokkal közvetlenül szomszédos Finnországban, akikre a 20. század első felében a Szovjet Unió kis túlzással rákényszerítette a törvénybe foglalt, mindkét blokktól való függetlenséget. Míg a Finneknél tipikusan 20 százalék körül, addig a Politico-n közölt írás alapján Svédországban az utóbbi években tipikusan 30 százalékos támogatottságnak örvendett a NATO csatlakozás.

Finnországban ez a szám robbanásszerű változásba kezdett a február 24-i orosz-ukrán háború kirobbanása után, és május elejére már a 76 százalékot is elérte. Eközben a svédeknél is megváltozott a közvélekedés, de ott a Reuters tudósítása szerint az április 20-i adatok még csak 57 százalékra kúszott fel a csatlakozást támogatók aránya.

NATO főnyeremény

A svédeknél a háború előtt sem volt kizárt a NATO csatlakozás, de a finnek  lépésig a szociáldemokraták - akiket szintén megoszt a kérdés - kényelmesen a szomszéd államra mutogathattak, akárhányszor előkerült a téma, derül ki Elisabeth Braw, a jobbközép American Enterprise Institute vezető munkatársának elemzéséből, aki szerint a helyzet alakulásával Svédország gyakorlatilag megnyerte a lottóötöst.

Ugyan Magdalena Andersson svéd miniszterelnök és finn társa Marin, mára láthatóan közös terv alapján gyűjtötték be az jelentősebb NATO tagállamoktól a a hivatalos felvételig védelmet biztosító átmeneti garanciákat, szerinte a finn közvélemény, és az ezáltal formált politikai akarat nagyon hatékonyan taposta ki az utat Svédország csatlakozása előtt.

Braw korábbi értékelésében érthető volt a svéd döntéshozás meglepődöttsége, de egy ennyire zökkenőmentes csatlakozást szinte bűn volna kihagyni. A balti és egyéb poszt-szovjet országoknak rengeteg lobbizásba és befektetésbe került bejutni azon az ajtón, amin Finnország elhatározása után, kényelmesen sétálhatnak be a svédek, pedig az ő védelmi büdzséjük a jelenlegi állás szerint csak 2025-re fogja elérni nemzeti össztermékük 1,5 százalékát, ami még mindig bőven elmarad a NATO 2 százalékos standardjától.

Óvatos beletörődés

Pártos szinten azonban még mindig nem tiszta, hogyan állnak a svédek. Náluk egyelőre a zöldek, és a baloldal inkább ellenzi a lépést, de még a kormánypárt egyes részei sem támogatják egyértelműen a dolgot. A BBC által megkérdezett szakértők szerint egyesek a nukleáris fegyverkezési verseny élesedése miatt aggódnak, de van aki szerint elvi különbségek vannak a két állam blokkoktól való függetlensége között.

Míg Finnország a közvetlen orosz fenyegetés miatt vállalt semlegességet, addig a svédeknek egy maguk választották a pártatlan moderátor szerepét, aki felette áll a fegyveres konfliktusoknak. Svédországban továbbra is 20 százalékosra tehető a népesség azon része, akik még az orosz fenyegetés ellenére is kitartanak a katonai elköteleződésektől mentes, független Svédország képe mellett.

Ennek ellenére az elkönyvelhető, hogy a finnek csütörtöki bejelentése a svéd közvéleményt is hasonló irányba mozdítja, és senkinek sem lesz meglepetés, ha vasárnap Andersson kormánypártja is bejelenti, hogy támogatja a csatlakozást. Ha minden a papírforma szerint halad, akkor Finn- és Svédország a június végén megtartandó madridi NATO-csúcstalálkozón már közösen adhatják le a kötelékbe való jelentkezésüket.