Mivel a megújuló energiaforrások továbbra is gyors növekedésben maradnak, és a szén-dioxid-árak élénkülése tovább tart, a német szénkorszak vége a vártnál is hamarabb megérkezhet - ezzel a tweettel ajánlotta követői figyelmébe a német Clean Energy Wire (CLEW) a dán Karsten Capion hosszú elemző cikkét.
A CLEW-től nem volna éppenséggel meglepő, elvégre a berlini újságírók és médiaszakemberek nyilvános projektjének lényege éppen az, hogy a német energiafordulat (Energiewende) és a globális energia- és éghajlatpolitikai kérdésekről szakszerű tájékoztatást, analíziseket, és tudományos értelemben is magas minőségű írásokat adjanak közre. Csakhogy a Carbon Brief vendégszerzőjének cikke nem egyszerűen "idegen toll", de az az alig korábban kiadott saját anyagukat írta felül.
Capion, aki a Dansk Energy vezető tanácsadója - és nem mellesleg a dán klímatanács, a Klimarådet tagja is - nem kevesebbet állít a friss adatok ismeretében, minthogy a német kormány által 2038 végén lezárandó szénkorszak sokkal-sokkal hamarabb véget ér. Az adatokból kiolvasott prognózis megértéséhez azonban ezen a ponton muszáj pár kisebb kitérőt tennünk.
Szén vagy erdő?
Még 2019. január 27-én jelentette be a német kormány, hogy - 21 órás tárgyalást követően - megállapodott a széniparral, és mintegy 40 milliárd eurós kompenzációs összeg biztosítása mellett 2038-ig leállítják az összes német erőművet. Mindennek a hambachi erdő megőrzése vagy lignitbányává tétele körül kialakult társadalmi-energiaipari feszültség adta meg az alaphangot.
Ahogyan ez a Martin Kaiserrel, a németországi Greenpeace vezetőjével készült Napi.hu-s interjúból kiderült, a középosztálybeliek alkották annak a 10-50 ezer embert a helyszínre vivő tiltakozó megmozdulássorozatnak a magját, amely az észak-rajna-vesztfáliai lignitbányászat felpörgetését akaró RWE AG ellen tüntetett, és előfordult, hogy a rendőrséggel is összecsapott.
Senki nem értette, hogyan gondolkodhat így az RWE. Az ügy bíróságra került, ahol úgy határoztak, hogy ennek az erdőnek a helyén kell maradnia legalábbis a 2020-as végleges bírósági határozat meghozatalig. A döntés azonban a németországi szénre és szénerőművekkel kapcsolatos diskurzusra is radikális hatással volt, és fordulópontot idézett elő - mondta Kaiser. A helyzet drasztikusan megváltozott, és az addig habozó regionális kormányzati politika, de az ipar hozzáállása is módosult. Mindenki elfogadta, hogy be kell zárni a szénerőművet, és az erdőt pedig érintetlenül kell hagyni. Ezek után annyiban volt meglepő a február végi bejelentés, hogy a 2038-as deadline kijelölése indokolatlanul távolinak tűnt.
Nem csak a Greenpeace-nek és más zöld szervezeteknek nem tetszett a dolog, pláne, hogy egyre inkább láthatóvá vált: a német energiafordulatot máshol meghaladhatják. Az EU tagországaiban sorra jelentetek be olyan vállalásokat, melyek arra mutattak, hogy a széntől 2030 körül a fejlett országok elköszönnek.
Spanyol és brit viszonyítás
Azt, hogy nem üres ígérgetésről szól mindez, két ország példájával lehet szemléltetni. Az egyik Spanyolország, ahol a februárban megjelent klímavédelmi jogszabálycsomag nemcsak azt rögzítette, hogy a 2020-tól drasztikusan szigorodó környezetvédelmi előírásoknak meg nem felelés miatt 9 erőműtől megvonják a működési engedélyt, de azt is, hogy a most megfeleltek készüljenek arra, hogy 2025-ig lezárul az energetikai szén korszaka Spanyolországban.
A Brüsszelből is erősen kifogásolt, ultraszerény vállalásokat tartalmazó magyar klímatervhez viszonyítva mindezt erős a kontraszt: a spanyol klímatervben az is szerepel, hogy náluk 2040-től tilos lesz a benzines, a dízeles és hibrid autók értékesítése, de az is, hogy a ma még az energiamixben 20 százalékot jelentő, tavaly novemberben még 2040-re vállalt nukleáris erőművi potenciál totális leépítését már 2035-re teljesítik. A mérleg másik serpenyőjébe pedig - többek közt - az kerül, hogy évente 3 gigawatt (GW) megújuló energiás kapacitást telepítenek az ország boldogulására.
A másik példa az Egyesült Királyságé, ahol 2015-ben még 22 százalékos arányt jelentett az áramtermelésben a szén, és miközben tavaly már bejelentették, hogy 2025-ben leáll az utolsó ilyen fűtésű blokkjuk is, 2019. májusban már két teljes hétig szén nélkül üzemelt az ország. Erre az ipari forradalom korában, Viktória királynő uralkodása alatt volt utoljára példa.
Mindez azután történt, hogy áprilisban a National Grid (a brit Mavir) bejelentette: nem csak a széntől válik meg a hagyományosan energiaforrás szűkében lévő ország, hanem 2025-től drasztikusan elkezdik csökkentik a rendszerben a földgáz inputot is. Mint azt Julian Leslie, a National Grid vezető operátora a Bloombergnek elmondta: a rendszerük a lehető leghamarabb, egyszerűen "zéró karbon-képes akar lenni".
Az Egyesült Királyságban hovatovább a németországi mércével is mérhető energetikai átalakulás láthatóvá váló eredményei különösen fájdalmasak Magyarország számára, hiszen 2013-ban gyakorlatilag azonos helyen álltunk e versenyben a britekkel, akik a mindent Paks II-re feltevő magyar energiapolitika helyett azt az utat választották, hogy minden szóba jöhető energiaforrást, áramtermelési technológiát megmértek, kipróbáltak és üzleti szempontból is mérlegre tettek, és azokat preferálják, amelyek a saját környezetükben a legjobb eredményre képesek. Így lettek néhány év alatt tengeriszél- nagyhatalommá, és így ostromolják hovatovább az 50 százalékos megújuló energiaforrásból biztosított napi ellátási rekordot is. Naponta látható, hozzájuk képest (is) mit is veszítettünk.
A spanyol és a brit példa az elrontott német céldátumot illetően akkor is megáll, ha hozzátesszük, hogy Németország 2038-as céldátumában a német szénipari méret is szerepet játszhat. A 2016-os szén-dioxid-kibocsátási adatok szerint Németországhoz (255 millió tonna - Mt) képest Spanyolország csak a negyedik (38 Mt), az Egyesült Királyság pedig a hetedik (28 Mt) az EU-listán. (A Beyond Coal oldalán szereplő adatokból kiolvasható az is, hogy miért van bajban Lengyelország (128 Mt) és Csehország (46 Mt) - és miért van legalább is statisztikailag könnyű helyzetben Magyarország (6 Mt). Ez utóbbi, vagyis a Mátrai Erőmű Zrt. jövőbeli terveiről a Napi.hu is többször beszámolt már - például itt, itt és itt is.)
Az EU legtöbb szenét égető, legnagyobb, egyben legszennyezőbb gazdasága Németország. Akkor is, ha 2018 végére azt mutatta a statisztika, hogy 40 év alatt kevesebb mint a felére esett vissza a szénfogyasztásuk, igaz a lefelé tartó görbét az atomerőművek bezárásának kompenzálása az utóbbi években visszatörte kissé. Vissza lehet keresni: eredetileg úgy tervezték, hogy 2022-re (amikor a nukleáris energia eltűnik a német energiamixből) további 30 százalékkal kisebb szelet lesz csak a széné.
Belülről fakad a lassulás
A lassú, államilag fékezett tempójú kivezetésből azonban a most ismertté vált adatok alapján valószínűleg nem lesz semmi. Karsten Capion hivatkozott cikke ugyanis azzal a hivatalos adattal kezdődik, mely szerint Németország 2019 első felében meglepően kevés villamos energiát állított elő szénerőművekben, és hogy emiatt a szén-dioxid-kibocsátás több mint ötödével volt kevesebb az egy évvel korábbihoz képest.
A lignitből (barnaszén) termelt 14 terawattóra (TWh) 21 százalékos, a feketeszénből előállított 8 TWh villamos energia pedig 24 százalékos mínuszt produkált. Az eltérés oka nemcsak az, hogy a két szénre más-más költségszintek, technológiák és előírások vonatkoznak, hanem az is, hogy a feketeszén a saját önköltségi szintje körüli piaci áramárak miatt eleve kockázatos pályán fut. (Sarkítva ez annyi jelent, hogy amíg 1 MWh nagykereskedelmi ára 50 euró körül billeg, a feketeszén erőművek csak veszteséggel képesek működni - akkor pedig miért tennék.) A lignit nyersanyagként jóval olcsóbb, az ilyen üzemek alacsonyabb működési költségekkel tudnak dolgozni. Illetve: csak tudtak, mert a helyzet éppen 2019-ben megváltozott.
A megugró szélenergia-termelés csökkenő keresletet generált a lignitnek, az alacsonyabb gázárak pedig tovább szűkítették a piaci mozgásteret. Az is csak súlyosbította a helyzetet, hogy a szén-dioxid ára a tavaly év eleji 7,5 eurós tonnánkénti árfolyamról 28 euró közelébe "lőtt ki", ami éppen a lignites áram árára van "rossz hatással".
A német fogyasztók energiaigénye nem csökkent (hanem 9 TWh-val nőtt), ám az ezzel is csak nagyobb rést nem gázzal "tömték be" (bár 3 TWh szintig jutott, ami 16 százalék pluszt jelent), hanem megújulókkal. Igazából ez pont fordítva működik: a fogyasztási igényt kell a termelési oldalon egyensúlyban tartani. Az pedig, hogy a megújuló energiaforrásokból termelt áram ebben a közegben elsőbbséget élvez, és elsőként kerül a mérleg serpenyőjébe, azt jelenti, hogy ha erősebben szél fúj, jobban süt a nap, akkor ennek megfelelően visszaterhelik a szén-, atom- és gázerőműveket.
Végül a teljes német villamosenergia-ipari ágazat szén-dioxid kibocsátása egy év alatt 20 megatonnával, 19 százalékkal tudott csökkenni. Így, rendszerbe téve a német változást, jobban érthetővé válik, hogyan alakult ki olyan helyzet, amikor már az igazán napos hónapok előtt majdnem megvolt a fogyasztásban a kétharmados rekordszint a megújulókból, és az is, hogy tavaly decemberben, egy hónap alatt hogyan és miért lehet több napelemet installálni a rendszerekbe, mint a teljes magyar ipari potenciál.
A német szélerőművek 11 TWh áramot termeltek, ez 19 százalékos növekedést jelent; a napenergia 1 TWh-ás termelési volumene pedig 6 százalék pluszt produkált. Az impozáns számokat látva a dán kutató értetlenül áll a német környezetvédelmi minisztérium jelenleg érvényes előrejelzése előtt, mivel a 2020-ra ígért, az 1990-es bázishoz képest 32 százalékkal csökkenő energiaszektor kibocsátást e friss adatokból levezethetően már az idén képesek lehetnek elérni. Sőt ha az első év tendenciája marad, és az ágazat év végére eléri a 40 millió tonnás kiváltott szén-dioxid-kibocsátást, akkor a 2020-as céldátum akár 40 százalék feletti kibocsátáscsökkenést is lehetővé tesz.
A Capion által bemutatott adatok és grafikonok leegyszerűsített mondanivalója az, hogy az energiapiacon a lignites szereplők is összezuhantak. Szimbolikus, hogy a Lipcse közelében működő Lippendorf erőmű lignitet égető 900 MW teljesítményű blokkjait 2019. június 15-én azért állították le, mert "a jelenlegi keretfeltételek nem teszik lehetővé a gazdasági működést". Jó néhány ligniterőmű kerül mostanában offline állapotba, mert a közelmúltig a teljes leállást csak ritkán rendelték el (mivel a gazdaságtalan működési periódusok elég rövidek voltak, és olcsóbb volt tartalékon, üresen futtatni a kazánokat, mint leállítani, mivel az újraindítás tetemes többletköltséggel jár). Ám azok az időszakok, amikor az energiahiány feltolta az árakat olyan szintre, ahol már megéri szénerőművet működtetni, láthatóan ritkulni kezdtek.
Úgy halad előre minden, ahogyan egyébként Nick Butler a Financial Times hasábjain februárban megjósolta. Az energetikai iparág doyenje azt írta: mivel a 2038-as céldátum nem a gazdasági és energetikai törvényszerűségekből ered, hanem a széniparral és a fő széntermelő régiók képviselőivel kötött politikai kompromisszumnak tekinthető, korrekcióra lesz szükség. Azért is, mert nem lesz befektető, aki ebbe a technológiába új pénzt tenne - és azért is mert a széniparra kimondott halálos ítélet "erős negatív üzenetet fog küldeni" minden érintettnek.
Merkelé a kegyelemdöfés?
Arra sem Capion tanulmánya, sem más kutató, elemző sem vállalkozott még, hogy ha nem 2039-ben, akkor mikor zárnák be az utolsó német szénerőművet. Arra azonban, hogy a folyamat milyen dinamikával halad előre, máris van bizonyíték. A Frauhofer Institute által kiadott friss közlemény szerint júniusban már 33 százalékkal kevesebb szén-dioxid-kibocsátást mértek Németországban, a szén energetikai célú felhasználása tovább szakadt. A lignit visszaesése a legnagyobb 12,89 millió tonnából majdnem 5-öt "leadott" egy év alatt, ami az áramtermelésben 11,3-ról 7 terawattórára (TWh) csökkenést eredményezett - vagyis ott már több mint 38 százalékos csökkenést mértek.
Nem meglepő, hogy Angela Merkel német kancellár a napokban tartott berlini sajtótájékoztatóján részletesen is "beleállt" a témába. A CLEW tudósítása szerint a kancellár azt mondta: az előző napok éghajlat-változási kabinetülésén a szakértők meggyőző érveket tettek az asztalra a szén-dioxid-kibocsátási adó bevezetésének szükségessége mellett. Bár a tárgyalások még nem zárultak le, és a kabinet csak idén szeptember 20-án dönt, azt azonban egy olyan csomag részeként el tudja fogadni, amellyel elérhetőek Németország 2030-as klímavédelmi célkitűzései.
Az adókivetés azonban szerinte nem szolgálhat újabb állami bevételi forrásaként, mivel mint mondta: "nem pénzt keresni akarunk, hanem a kibocsátást csökkenteni". A német politikus arról is beszélt, hogy a svéd Greta Thunberg éghajlatváltozási aktivista, illetve a Fridays for Future klímavédelmi diáktüntetések ébresztették rá a kormányát arra, hogy fel kell gyorsítania döntéshozatali folyamatát és határozottabban kell eljárnia.