Miközben tovább folytatódnak Szerbiában az ellenzéki tüntetések, Aleksandar Vucic államfő megerősítette azokat a spekulációkat miszerint a Szerbiai Progresszív Párt (SNS) vezette kormány előrehozott választásokat fog kiírni. Időpontot még nem adtak meg, de Vucic azt nyilatkozta március utolsó napjaiban, hogy az ország közelebb van a rendkívüli voksoláshoz, mint korábban - derül ki a bne IntelliNews régiós hírportál háttéranyagából.

A döntés azt követően született, hogy az ellenzéki demonstrálók 2018. december 8. óta minden szombat este kitartóan tüntetnek az országban kialakult rend ellen. Tiltakoznak az államfő autokratikus hatalma, továbbá a sajtószabadság korlátozása ellen, ami szintén Vucic regnálásának következménye. A demonstrációk eredetileg Belgrádban kezdődtek, de tovaterjedtek az ország más részeire, illetve a Koszovó északi részén élő szerb közösségre is. A résztvevők száma minden esetben több tíz ezer.

Kapcsolódó

Rendszeres rendszertelenség

Normál esetben 2020-ban lennének esedékesek a következő parlamenti választások Szerbiában, de a belpolitikai helyzet hétről hétre romlik és a tiltakozók megfogadták, hogy addig folytatják, amíg nem lesz rendkívüli szavazás. Vucic júniusra vagy a jövő tavaszra ígéri az előrehozott voksolást. Ezzel persze nem a tiltakozóknak enged, hanem régi taktikájához folyamodik: előrehozott választásokkal erősíti meg pozícióját, hogy keresztülvihesse népszerűtlen reformjait.

Az SNS 2012-ben került hatalomra, de azóta nem fejezett be egyetlen tejes kormányzati ciklust sem: 2014-ben és 2016-ban is előrehozott szavazáson erősítette meg hatalmát. Az első körben Vucic át tudta venni a miniszterelnöki posztot Ivica Dacic szocialista politikustól, a másodikban csak meghosszabbította regnálását, mielőtt a ciklus második felében hanyatlani kezdett volna népszerűsége. Az ismételt szavazásokba eléggé belefáradtak az emberek.

Hiába a támogatás

Hiába élveznek azonban komoly támogatást a tiltakozók, a közvélemény-kutatások szerint továbbra is messze az SNS a legnépszerűbb párt. A Faktor Plus intézet év eleji mérése 54 százalékra hozta ki a SNS-t és 14 százalékra az ellenzéki Szövetség Szerbiáért csoportot. Más intézetek is 40-50 százalék közé mérik a kormánypártot. Ezért az ellenzéknek nem is a szavazás kikényszerítése a fő célja.

Vuciccsal szemben az a legnagyobb vád, hogy regnálása alatt nem szabadok és tisztességesek a választások, ezért a hatalmát illegálisnak és illegitimnek tekintik. A politikus államfőként úgy irányítja az országot, mint ha az egy elnöki rendszer lenne, azaz a kormány az államfőnek lenne alárendelve, miközben az alkotmány szerint parlamentáris rendszerről van szó - fejtegeti Vladimir Gligorov, a bécsi WIIW intézet professzora. Vuciccsal tehát nem az a gond, hogy megnyeri a választásokat, mert jó párat besöpört már, hanem az, hogy a hatalma alá rendeli az alkotmányt. Ezért az ellenzék felkészül arra, hogy a bojkottálja a jövendő előrehozott szavazást.

Macedón hasonlat

Gligorov szerint a helyzet kezd hasonlatossá válni ahhoz, ahogy Macedóniában (illetve azóta az ország új nevét használva Észak-Macedóniában) láthattuk. A később Magyarországra menekült Nikola Gruevski sorozatban nyerte a választásokat úgy, hogy a vége felé ellenőrzése alatt tartotta azok lebonyolítását, ám az ellenzék - mivel nem tartotta szabadnak és tisztának a szavazásokat - parlamenti bojkottot hirdetett ellene. Emellett tömegtüntetések szerveztek, aminek eredményeként nemzetközi közvetítést kellett igénybe venniük a feleknek és végül átmeneti kormányt neveztek ki. Ezt követte a valódi kormányváltás.

Nagyok azonban a különbségek is. A szerb ellenzék gyenge, ezért a legitimitási válság a korai időszakában tart. Kifelé semmit sem tudnak felmutatni, amiért az EU és az USA melléjük állhatna, ahogy Macedóniában tette, és bár abban bíznak, hogy a társadalmi elégedetlenség hulláma a hatalomra emelheti őket, nem tudnak a civil lázadás élére állni - véli Gligorov.

Kulcskérdés

A legfontosabb kérdésnek az EU-csatlakozás látszik. Gruevski vesztét az okozta, hogy az EU és az USA ellene fordult, ezért leállt az ország EU- és NATO-csatlakozási folyamata, amit csak a kormányváltás után tudtak kimozdítani a holtpontról. Ehhez alá kellett írni az ország névváltoztatásáról szóló egyezményt Görögországgal.

Szerbiában Vucic nem győzi hangsúlyozni, hogy kormánya fő célja az uniós belépés és az ország jó eséllyel 2025-ben be is juthat az EU-ba. Ennek az a feltétele, hogy a Szerbiából kivált Koszovó ügyében valamilyen megállapodásra jussanak. Eközben az államfővel szembeni ellenzék igencsak sokszínű.

Részei liberális politikusok és értelmiségiek éppúgy, mint radikális jobboldali, oroszbarát csoportok. Miközben egyetértenek abban, hogy véget kell vetni az autoritárius hatalomgyakorlásnak és helyre kell állítani a sajtószabadságot, nem világos, hogy milyen programot ajánlanak a szerbeknek. Ez megnehezíti, hogy kellően erős társadalmi támogatást szerezzenek az SNS-sel szemben.