Nagy politikai sokkokat hozott 2016 - a britek népszavazási döntését a brexit mellett és a populistának tartott Donald Trump győzelmét az USA elnökválasztásán -, ám 2017 csak látszólag hozott kevesebb bizonytalanságot. A májusi francia elnökválasztáson tanúi lehettünk a kétpárti rendszer eróziójának, a szeptemberi német szavazás eredményként pedig a centrista politizálás került bajba - kezdi elemzését Wolfgang Münchau, a Financial Times EU-s ügyekre specializálódott publicistája.

Hosszabb távon ezek az ügyek nagyobb veszélyt jelenteken az EU-ra mint a brexit. A december közepi európai uniós csúcsértekezleten a brit kormány megszerezte az EU-tagállamok támogatását a válási tárgyalások kibővítéséhez az új kereskedelmi egyezményről folyó egyeztetéssel, ami kimozdítja az ügyet a holtpontról. A brexit nem tudja szétzilálni az EU-t, ám az eurózóna körüli megoldatlan problémák igen.

Kapcsolódó

Javaslatok vannak

Reformjavaslatokban nem volt hiány: négy is érkezett. Az elsőt Emmanuel Macron francia államfő vezette elő. Ebben szerepelt az eurózóna közös költségvetésének, pénzügyminiszterének és parlamentjének bevezetése. Ezzel részben felülírná az EU jelenlegi intézményi szerkezetét, amire válaszul az eurózónán kívüli Csehország, Lengyelország és Magyarország vezetői azonnal visszautasították a "kétsebességes" Európa lehetőségét.

A következő elképzelést a német pénzügyminisztérium ismertette. Eszerint az Európai Stabilitási Mechanizmust (ESM), az övezet közös biztonsági alapját (amelynek pénzügyi alapját az eurótagállamok adták össze a bajba kerülő eurótagállamok megmentéséhez) át kellene alakítani a Nemzetközi Valutaalaphoz hasonló intézménnyel.

Így a szervezet rákényszeríthetné az eladósodott tagországot államadóssága átalakítására, azaz rászoríthatná a magánhitelezőket - főként bankokat - követeléseik egy részének elengedésére. Így nem a többi tagállamot terhelné az adósságátütemezéssel járó cech.

Durr bele!

Martin Schulz, a német szociáldemokraták vezetője nem aprózta el saját javaslatát. Úgy indította a konzervatívokkal kötendő nagykoalícióról folytatandó tárgyalásokat, hogy az új kormánynak célul kellene tűznie az Európai Egyesült Államok létrehozását 2025-re. Tette ezt úgy, hogy a szeptemberi parlamenti választásokat megelőző kampányban nem beszélt erről a céljáról.

Végül a negyedik terv az Európai Bizottságtól (EB), az EU döntés-előkészítő szervezetétől származik. A testületet Münchau szerint jobban aggasztja saját súlyának csökkenése az európai döntéshozatalban, mint az EU jövője. Ezért azt javasolja, hogy a pénzügyi válság idején létrehozott intézményeket, például az ESM-et emeljék be a teljes EU intézményi rendszerébe.

Ellentétek

A gond az, hogy a javaslatok szembe mennek egymással. Az EB terve homlok egyenest ellenkezik Macronéval. Az európai pénzügyminiszterek ellenzik mindkettőt. Főként a francia elnök közös pénzügyminiszter kinevezésével kapcsolatos elképzelésére fújnak, mert Münchau szerint nem akarnak versenytársat szervezetükkel, az Ecofinnal szemben.

Elvileg össze lehetne házasítani a francia és német pénzügyi terveket, mert ezek kiegészítik egymást. Párizs elfogadhatná a gyakorlatilag automatikus, IMF-féle adósságkezelést, míg Berlin a közös eurózóna-kötségvetést, a részleges adóharmonizációt, a kötvénykibocsátás összehangolását és a közös pénzügyminisztert. Ez jó kompromisszum lehetne, de a német vezetést zavarja, hogy a partnerországok rosszul fogadták az ESM átalakításával kapcsolatos javaslatait.

Patthelyzet

A történet vége az, hogy az év végére patthelyzet alakult ki. A német ötlet nem tetszik a franciáknak és az olaszoknak. A francia javaslat elfogadhatatlan az Európai Bizottságnak, az EB tervét senki sem szereti. Ugyanez a helyzet Schulz Európai Egyesült Államok elképzelésével. Úgy volt, hogy 2017 az eurózóna reformjának kidolgozásával telik, ám a decemberi csúcson napirendre sem került a téma.

Münchau arra számít, hogy 2018-ban az uniós vezetők elérnek majd némi kompromisszumot, például az eurózóna bankuniójának ügyében. Ez utóbbi sem fogja azonban megszüntetni az államok és a bankok kölcsönös függését egymástól.

Ez vezetett a pénzügyi válság idején ahhoz, hogy a bajba került bankokat az állam, ahol a székhelyük van, feltőkésítette, amihez hitelt vett fel más bankoktól, ám a megugrott államadósság törlesztésével gondjai akadtak, amivel bajba sodorta a bankokat, amelyek a kölcsönt nyújtották - a szerk.

Maradnak a gondok

A történet vége az lehet, hogy a legnagyobb bajok megválaszolatlanok maradnak. Nem csökkennek az övezet déli és északi tagállamai közötti óriási pénzügyi különbségek és a gyenge bankrendszer továbbra is függeni fog a tagállamoktól. Az EU-országok hajlamosak maradnak az osztogatásra, amivel felerősítik a gazdaság fellendüléseket - amikor tömik a pénzt a szavazók zsebébe -, illetve a visszaeséseket - amikor kénytelenek megszorításokkal visszavenni, amit adtak.

A legfontosabb azonban az, hogy Európa nemzetei, államai, elitje továbbra sem bíznak egymásban. Az éppen most tapasztalható ciklikus gazdasági fellendülés elfedi mindezeket a problémákat, de egyiket sem oldja meg. Az FT publicistája szerint az EU reformját egy újabb válság kényszerítheti ki, amely veszélyeztetné a gazdag tagország jólétét. Ez azonban a szakadék szélére sodorná Európát.

A nyitókép forrása: Shutterstock.com