A héten hozta nyilvánosságra a katalán vezetés ötvenoldalas jelentését, amelyben felsorolja azokat a sérelmeket, amelyeket a tartomány a madridi központi kormány irányítása miatt szenvedett el. A listán szerepel egy 9,4 milliárd eurós követelés, amely Barcelona szerint a központi költségvetés aránytalan jövedelemelvonása és újraelosztása miatt jár a tartománynak. A túladóztatás és alulfinanszírozás az elmúlt években ekkora kárt okozott a tartománynak - vélik a katalánok -, más szóval ennyit csoportosították át indokolatlanul Katalóniától más tartományokhoz.

A katalánok egységesek abban, hogy szeretnének a saját államukban élni. Ez a vágyuk mélyen gyökerezik történelemértelmezésükben, kultúrájukban, önálló nyelvükben és a szomszédaikhoz fűződő viszonyukban. Sokukat nem elégítené ki, ha nagyobb önállóságot kapnának Spanyolországon belül vagy több pénzhez jutnának a közös államkasszából. Mások nem kevésbé érzékenyek a nemzeti sérelmekre, de érzelmeik lángolása alábbhagy, ha pénzről van szó. Ők egyszerűbben jobb alkut akarnak Madriddal.

Mit kezdjenek ezzel?

A két katalán tábor között jelenleg Artur Mas, a tartomány elnöke próbál közvetíteni. Az elmúlt időszakban nagy tapsot kapott a függetlenségi nagygyűléseken és ígéretet tett arra, hogy jövőre referendumot tartanak az elszakadásról. Az utóbbit Madrid alkotmányellenesnek tartja. Mas a függetlenségi ideológiát követő pártokat is magában foglaló koalíció élén kormányoz, ami némileg őt is radikalizálta.

A tartomány jövőjéről Mariano Rajoy spanyol kormányfővel kellene tárgyalnia, aminek elvileg nincs is semmi akadálya. Mindketten kijelentették, hogy készek egy asztalhoz ülni és javíthatja az egyeztetés sikerét, hogy Rajoy és Mas is profi politikus, aki a demagógiával szemben előnyben részesíti a fehér asztal mellett megkötött csendes kompromisszumokat. Most azonban az az érdekük, hogy halogassák az egyeztetést.

Rajoy és tanácsadói - helyesen vagy tévesen - úgy vélik, hogy a katalán elszakadási törekvéseket a gazdasági válság erősítette fel. Ki kell várni a helyzet javulását, ami enyhíti a feszültséget, és ezzel javítja a központi kormány alkupozícióját - gondolják. Mas abban bízik, hogy a 2015-ben esedékes következő parlamenti választásokon visszaesik az országot kormányzó Népppárt támogatottsága, miután elég kemény megszorító politikát folytat. Ez a katalánok alkuerejét növelheti.

Kifutnak az időből

Nagy kérdés azonban, hogy van-e idejük közös dolgaik rendezésére. Ha ma lennének választások Katalóniában, aligha Mas pártja végezne az első helyen. A függetlenséget támogató politikai erők simán győznének, miután a lakosság fele az önálló katalán állam híve. A tartományban mindenütt tapasztalható, hogy az emberek egyre visszautasítóbban beszélnek a spanyolokról, miközben az ország többi lakója ehhez hasonlóan egyre lesújtóbb véleménnyel van a katalánokról.

Mindegy miért halogatja a két kormányfő a tárgyalásokat, a siker esélye napról napra romlik - összegzi a helyzetet a Finacial Times cikke. Ha a folyamatok az eddigi mederben folynak tovább, akkor Spanyolországra olyan alkotmányos válság vár, amilyenre az ország négy évtizeddel ezelőtti demokratikus átalakulása óta nem volt példa. Rajoy és Mas politikai ösztöne talán azt diktálja, hogy a jobb alku reményében késleltessék a kiegyezést kereső egyeztetést, ám minden bizonnyal jobb lenne, ha inkább előbb, mint később egy asztalhoz ülnének.