Az európai szociáldemokraták a kontinens néhány sarkát, Skandinávát, Spanyolországot és Dániát kivéve siralmas állapotban vannak - állítja Andreas Kluth a Bloombergen megjelent véleménycikkében. Az előbbi két országban annak köszönhetik viszonylag jó helyzetüket, hogy pragmatikus, centrista párttá váltak, az utóbbiban annak, hogy bizonyos kérdéseken, elsősorban a migráció megállításában átvették a szélsőjobb politikai ajánlatát. Ezeken az országokon kívül - Franciaországtól Hollandiáig, Németországtól Ausztrián át Olaszországig - különböző mértékben zavarodottak, képtelenek az önálló kormányzásra. Vajon átmeneti visszaesés ez vagy maga a végromlás?

Jól mutatja az európai szociáldemokrácia gondjait Németország Szociáldemokrata Párjának (SPD) háború utáni története. A 156 éves párt az első ipari forradalom szülötte. Akkor a hagyományos munkásosztály, amely főként bányákban és a nehéziparban dolgozott szociális nyomorban élt. Erre adott választ a munkásmozgalom, amely a nyolcórás munkaidőtől kezdve a munkahelyi egészségvédelmen át a fizetett szabadságig sok mindent kiharcolt.

Kapcsolódó

A nagy változás

Ez azonban a második világháborút követően, ahogy előretörtek a szolgáltatások a hagyományos ipari foglalkoztatással szemben, erejét vesztette. Az SPD ezt felismerve szakított az ipari forradalom idején született marxizmussal, a centrum felé mozdult, és az 1970-es években Willy Brandt és Helmut Schmidt kancellársága idején kiemelkedő támogatottságot szerzett. Ezután visszatértek a balosok, majd visszatértek a mérsékeltek, akik Gerhald Schröder személyében újra kancellárt adtak Németországnak, ám neki a német újraegyesítés gazdasági sarát kellett eltakarítania kemény megszorító gazdaságpolitikával, ami bukásához vezetett.

Azóta lejtőn van az SPD, akárcsak francia rokona, amely még 2012-ben is abszolút többséget szerzett, ám mostanra gyakorlatilag eltűnt a politikai palettáról. Szavazóit elnyelte Emmanuel Macron centrista pártja. Olaszországban a mérsékelt szocialista párt ugyan kormányon van, de csak mint kisebb szereplő a populista Öt Csillag mozgalom mellett. Matteo Renzi korábbi miniszterelnök kilépett a pártból.

Mi lehet a háttérben?

A Bloomberg cikkírója szerint a szociáldemokraták akkor voltak erősek, amikor esélyeket ígértek a választóknak, és akkor szerepeltek gyengén, amikor prédikáltak nekik, azaz amikor - Winston Churcill szavaival - az irigység hittanát hirdették. Manapság éppen ezt teszik. A legjobb példa erre, hogy az SPD és társai állandóan a vagyonadó bevezetéséről beszélnek annak ellenére, hogy az 1990-es években elhagyták ezt az adófajtát, mert agyrém megbecsülni az adóalanyok vagyonát, azaz kivetésének az alapját és nem hoz számottevő bevételt a költségvetésnek.

Nagyobb gond azonban ennél, hogy a szociáldemokratáknak nincsenek új ötleteik. Leragadtak a kék galléros fizikai munkások problémáira adandó válaszoknál, miközben ez a réteg fokozatosan eltűnik a társadalmakból. Sokakat felemeltek hagyományos programjukkal, de ma azt látjuk, hogy a szakszervezetek gyengülnek, a munkahelyek a szolgáltatási szektorba és az újfajta munkavállalási formákba áramlanak. Az embereknek ma nem a kapitalisták az ellenfelei, hanem a mesterséges intelligencia és az automatizáció. A globalizált világ különböző régióiban dolgozó emberek egymással folytatnak bérversenyt.

Új ellenségek születtek

A legrosszabbul fizetett munkák, mint például a portásoké teljesen biztonságosak, a legjobban fizetettek esetén pedig az agyukat használják az emberek, nem a fizikai erejüket. A rutinszerűen végezhető munkáknak hadüzenetet küldött a mesterséges intelligencia, amivel a társadalom jobban jár, miközben akik elvesztik a megélhetésüket a poklot járják meg - például erre az ellentmondásra sincs szociáldemokrata válasz. A "friss" ötleteikre jellemző, amit Kevin Kuehnert, a SPD ifjúsági tagozatának 30 éves vezetője kitalált, miszerint állami tulajdonban kellene venni a BMW autógyártót. Száz éve talán jó ötletnek tűnhetett ez, de ma...

Eközben a legnagyobb kérdések megválaszolatlanok a mai politikában - véli a Bloomberg publicistája. Hogyan egyeztethetők össze a modern tömegtermelés igényei és a környezet védelme, a klímaváltozás megállítása? Hogyan tartható fenn a társadalmak kohéziója, miközben a technológia előbb helyettesíti az emberi hozzájárulást a közösség fennmaradásához, majd magával az emberi intelligenciával kel versenyre, azzal fenyegetve, hogy feleslegessé teheti azt? Ezzel az emberi civilizáció küldetését kérdőjelezi meg.

A kérdésekre adott válaszok érinteni fogják az oktatástól kezdve az adóztatáson át a fogyasztásig és a jólét definíciójáig az élet minden szféráját. Nagyon sok ember kíváncsiságát felkeltették ezek a problémák és sokan keresik rájuk a választ. Úgy tűnik azonban, hogy a szociáldemokraták nincsenek köztük.