A naiv kívülálló azt gondolhatná, hogy Szaúd-Arábia vezetőit frusztrálja az olajárak gyengélkedése - kezdi az RBC Capital Markets tőketársaság elemzőinek véleményére alapozó cikkét a MarketWatch tőzsdei hírportál. A londoni Brent 15 százalékkal, az észak-amerikai WTI csaknem 15 százalékkal van egy évvel ezelőtti ára alatt, mindkettő a 45-50 dollár/hordós sávban tanyázik.

Az elmúlt egy hétben ugyan több mint három százalékkal drágultak, ám ennek oka az volt, hogy az amerikai készletek csökkenéséről érkeztek hírek. Egyelőre nem beszélhetünk arról, hogy a megtorpanáson túl megfordult volna az áresés trendje.

Kapcsolódó

Távolabbra tekintenek

A szaúdiakat elméletileg bosszantania kellene ennek a helyzetnek, hiszen nemrégiben állapodtak meg az OPEC többi tagjával és számos kartellen kívüli termelővel, köztük Oroszországgal olajkitermelésük korlátozásának folytatásában. A cél az lenne, hogy ezzel stabilizálják az olajárat. Csakhogy nem idegeskednek, mert hosszabb távú játszmát játszanak - hívják fel a figyelmet az RBC elemzői.

Az ország Vision 2030 programjának fő célja, hogy megszabaduljanak az olajfüggőségtől, és ennek a stratégiának bizonyos elemeit már 2018-ban akarják megvalósítani - emlékeztet Helima Croft, a RBC árupiaci stratégája. Ezek közül különösen fontos, hogy jövőre viszik a tőzsdére a Saudi Aribian Oil Co.-t (Saudi Aramco), és nagyon nem mindegy mennyi pénz folyik be a részvénykibocsátásból.

Dupla csavar

A piaci befektetők akár kétezermilliárd dollárra is értékelhetik a céget (ez a magyar GDP 15-16-szorosa), ám ez erősen függ attól, hogy éppen akkor hogyan fog alakulni kőolaj világpiaci ára. Magyarán a szaúdiaknak fontosabb lehet a jövő évi olajár, mint az, hogy 2017 nyarán mennyit adnak a vevők a fekete aranyért.

Ez az oka annak, hogy az elmúlt hetekben nem igazán tettek semmit az árak feltornászásáért, hagyták, hogy tovább folytatódjon a lemorzsolódás, nyitva hagyva a lehetőséget a későbbi exportcsökkentés előtt, ami támaszt adna az áraknak - véli Croft.

Látszólag arra játszanak, hogy megelőzzék a jelentős áremelkedést 2017-ben, amely alacsonyabb árakhoz vezethetne 2018-ban, mert felpörgetné - a drágábban termelő - észak-amerikai olajpala cégek kitermelését. A szakértők azonban úgy gondolják, hogy a szaúdiak nem hisznek ebben az automatizmusban, ezért most "szárazon tartják a puskaporukat" minden eshetőségre felkészülve.

Sem sima, sem fordított

A szaúdi vezetés el akarja kerülni azt a képletet, amely az elmúlt fél évet jellemezte - véli Michael Tran, Croft kollégája. Ennek az a lényege, hogy az USA kitermelésének rugalmassága bizonyult a legjelentősebb árcsökkentő tényezőnek.

Egy gyors áremelkedés most a lehető legrosszabbkor jönne Szaúd-Arábiának, mert érzéketlenné tenné az árakra az amerikai termelőket, ami jövőre, amikor a legjobban kellenek majd a magas áraknak, alacsony árakhoz vezetne. Csakhogy ez az automatizmus sem így, sem fordítva - mármint, hogy az idei alacsonyabb ár jövőre magasabbat eredményez - nem magától értetődően működik.

"Renitens" játékosok

Vannak ugyanis egyéb olyan tényezők a piacon, amelyek mindent felboríthatnak. Ezek közül jelenleg a legfontosabb az, hogy a korlátozásból kimaradó Nigéria és Líbia növeli olajexportját. Ez akár a negyedik negyedévig ellensúlyozhatja az OPEC és barátai kínálatszűkítési erőfeszítéseit.

Emiatt végső soron a szaúdi vezetés rákényszerülhet, hogy - májusi ígéretét betartva - a hullámzó termelésű piaci szereplők olajexportjának ellensúlyozása érdekében visszavegyen saját kitermeléséből. Szerencsésebb esetén bevonhatják a két "renitens" országot a kitermelés önkéntes visszafogásába.