Hétfőn mintegy 50 ország és intézmény találkozott Párizsban, hogy az orosz-ukrán háború szomszédságában küszködő Moldovának gyűjtsenek támogatásokat, mivel egyre nagyobb a kockázata annak, hogy a kiszámíthatatlan gázellátás miatt emberek fagyhatnak halálra a téli időszak alatt.

Az Ukrajna és Románia között fekvő államot nem csak az emelkedő élelmiszer- és energiaárak sújtják, hanem azzal is küzdenek, hogy a 2,5 millió lakost számláló Moldova, népességéhez képest mindenki másnál több menekültet fogadott be - írta a Reuters.

Az Oroszországtól nagymértékben függő volt szovjet államnak egyre nagyobb nehézségekkel kell szembenéznie, mivel Moszkva 40 százalékkal csökkentette az országba szánt földgázszállítmányokat, amivel a lakosság elégséges ellátása is veszélybe került.

Masszív segély

Az év elején Berlinben és Bukarestben tartott támogatói konferenciákon egy 659 és egy 615 millió eurós (egyenként 270 és 252 milliárd forint) felajánlást tettek a donorok, azonban ezek főleg korábbi ígéretekből, projektfinanszírozásokból és a gazdaságba történő egyéb pénzinjekciókra vonatkozó ígéretekből tevődött össze.

A párizsi segélyező eseményen az Európai Bizottság részéről Várhelyi Olivér szomszédság- és bővítéspolitikáért felelős biztos vett részt, aki Ursula von der Leyen elnök elnök előzetes bejelentésével megegyezően 250 millió euró (102 milliárd forint) támogatásról biztosította Moldovát. Ebből 100 millió hitel és ugyanennyi vissza nem térítendő segély jut majd a gázbeszerzésekre, a fennmaradó 50 milliót pedig a lakosság legkiszolgáltatottabb részének megsegítésére szánják.

A szolidaritási akcióból nem maradt ki a szervező Franciaország sem, melynek nevében Emmanuel Macron elnök további 100 millió eurót kínált a moldávok azonnali kisegítésére, és a lap diplomácia forrásai szerint Németország is csatlakozott az adományozáshoz 32,5 millió euróval, amit megújuló energiával kapcsolatos és infrastrukturális fejlesztések mellett a menekültek megsegítésére is szán.

A nagyösszegű támogatás ellenére nem biztos, hogy elég lesz a felajánlott 380 millió eurós támogatás, mivel Moldova miniszterelnöke, Natalia Gavrilita a Politiconak korábban azt nyilatkozta, hogy minimum 450 milliós segítségre lenne szükségük, és ezzel a kéréssel indult a párizsi találkozóra is.

Keleti kötődés

Moldova az orosz-ukrán háború kezdete után, márciusban adta be jelentkezési kérelmét az EU-ba, amely júniusban fogadta el tagjelölti státuszt. Bár az ország vezetése és jelenlegi elnöke, Maia Sandu elkötelezett a Nyugat mellett, a népesség egy jelentős része inkább Oroszországhoz és vezetőjéhez, Vlagyimir Putyinhoz húz.

A moldáv szakadár, tranznisztriai területen a mai napig 1500 orosz katona állomásozik békefenntartás címén, és az ott élők túlnyomó részben az orosz felszabadítást várják az ukrán háborútól. Az ország energiaellátásának 80 százaléka is innen származik, és Moldova ezen területére elvileg ingyen juttatja a gázt Oroszország.

Az 1992 óta érkező "térítésmentes" gázszámlát azonban eddig is a moldáv kormány fizette, ezzel Tranznisztria költségvetésének nagyjából felét finanszírozva. A Gazprom szerint Moldova így már tavaly októberben is 700 millió euróval tartozott nekik, de paradox módon a konfliktusból mégiscsak a szakadár terület jöhet ki rosszabbul, amelynek 7 milliárdosra becsülhető az energiatartozása.

Két szék közé a földre

Míg a Power Technology szaklap által megkérdezett szakember, Sergiu Tofilat szerint Moldova még ha rendszeres áramkimaradásokkal is, de át fogja vészelni a telet, addig Tranznisztriára hatványozottan fog hatni a helyzet, mivel az gázfelhasználás elosztása végső soron a moldáv kormány kezében van.

Bár a Gazprom a héten már belengette a menetrend szerinti földgáz-fenyegetést, Tofilat szerint Putyin nem kockáztatná, hogy az ő lelkén száradjon egy tranznisztriai humanitárius krízis, ezért nem zárja el teljesen a gázcsapokat. A szállított mennyiség csökkentésével inkább Moldávia vezetésére terheli a felelősséget, akik viszont csak akkor osztják vissza a szakadár régióba a szükséges gázt, ha fizetnek érte.

Ezzel Tranznisztriában is tisztában vannak, és mivel már csak nagyjából két hónapnyi tartalékuk van, Tofiat azt várja, hogy a lehetőségek szűkülése valamilyen kiegyezésre kényszerítheti őket a moldáv kormánnyal.