A hónap elején az Európai Parlament a Fit for 55 (Irány az 55 százalék) javaslatcsomagról tartott bemutató sajtószemináriumot Brüsszelben, ami az első hosszúlépés lehetne az 2050-re kijelölt célok elérésében. A csomag részeként például 2035-ig teljesen kivezetnék a belsőégésű motorok értékesítését, karbon vámhatárt hoznának létre, és egy klímaalapból megpróbálnák növelni az energiafelhasználás hatásfokát Európa-szerte, legfőképpen a meglévő épületek széleskörű felújításával.
A szerdai szavazások ez idáig többnyire a Zöldek preferenciáinak megfelelően alakulnak, de a tájékoztató szemináriumon többek között a hozzájuk tartozó Bas Eickhout is tartott egy blokkot, amiben a szerinte aránytalanul érdektelen nevet kapó taxonómia felelőseként, annak jelentőségéről és hibáiról beszélt. Szerinte a rendszertan könnyen használhatatlanná válhat, ha azt a lobbiérdekek mentén módosítják, és zöld címkét kapna az atomenergia és a földgáz bármilyen formája.
Eickhout a többszáz oldalas jogi megfogalmazású taxonómiát tisztázandóan elmondta, hogy az 2020-as szabályozás nem tilt semmiféle befektetést, sem a piaci befektetőknek, sem pedig az országoknak, akik - szerinte sajnálatosan - maguk határozhatják meg az energiamixüket. Egyszerűen egy egyértelműsítő rendszertanról van szó, ami világosan jelzi a piaci szereplőknek, hogy milyen projektek nevezhetőek valóban környezetkímélőnek.
A legnagyobb problémának ő a zöldre mosás (greenwashing) gyakorlatát tartja, tehát azt, hogy rengeteg cég teljesen alaptalanul hivatkozik környezetbarátként saját munkájára. Szerinte a gáz és az atomenergia bevevésével teljesen kiüresítenék a taxonómiát, ami pont ezt a szokást lenne hivatott megszüntetni.
Mint zöld politikus, elmondta: megérti az esetleges hitetlenkedéseket, de ebben az esetben az Európai Központi Bank is az ö álláspontján van.
Papíron zölden
Elmondása szerint természetes, hogy mindenki lelkesen bólint a fenntartható fejlődés hallatán, de az EU taxonómiájáig nem született széles körben elfogadható leírása annak, hogy pontosan mit is jelent valójában az, hogy valami "fenntartható". A rendszertan kidolgozásánál, hat tételnyi ilyen környezetvédelmi célkitűzést nevesítettek:
- az éghajlatváltozás enyhítése
- az ahhoz való alkalmazkodás
- a víz- és tengeri erőforrások ésszerű használata és védelme
- a körforgásos gazdaságra való áttérés
- a szennyezés megelőzése és csökkentése
- a biodiverzitás és az ökoszisztémák védelme, illetve helyreállítás
Ahhoz, hogy egy projekt megkapja a taxonómia zöld címkéjét, ezek közül a célok közül egyrészről legalább egyhez hozzá kell járulnia, másrészről pedig amit nem teljesít, azt nem szabad visszavetnie. Így teljesül a "ne okozz jelentős kárt" elve (Do No Significant Harm, DNSH). Ezek mellé jönnek az emberi és munkajogi kritériumok, tehát például, hogy terméke előállításához ne alkalmazzon a cég gyermekmunkát.
Eickhout szerint az év eleji módosítók elfogadásával értelmét vesztené a taxonómia zöld kategóriája, és ez már többek között az Európai Befektetési Bank, német és holland szereplők reakciójából is látható, akik előre jelezték, hogy egyszerűen nem fogják használni az útmutatást. Ennek ellenére, Eickhout azt mondta van olyan érdek, ami felülírhatja a rendszertan logikáját, ez az érdek pedig szerinte Emmanuel Macron francia elnöké.
Érdekmerénylet
Bár nem a franciák lennének a taxonómia kiterjesztésének egyetlen nyertesei, Eickhout egy személyben teszi felelőssé Macront az atomenergia és a földgáz félrevezető bezöldítési kísérletéért. A módosítás gáz része ugyan elsősorban német és olasz érdekekhez fűzhető, de előbbi fél az orosz-ukrán háború hatására kitáncolt mögüle, az utóbbinak pedig közel sem olyan fajsúlyos kérdés, hogy tartósan kardoskodjon mellette.
A franciák részéről a gáz csak egy mellékes tényező, ők viszont nem fogják egy könnyen elengedni a Macron számára rendkívül fontos atom ügyet, és vezető szerepe révén könnyen szerezhetnek támogatókat ehhez más atomenergiában érdekelt kormányoktól, így akár Magyarországtól is. Mivel a tanácsban már csak minősített többséggel, tehát legalább 20 szavazattal lehetne ezt visszacsinálni, Eickhout szerint egyetlen esélyük a parlamentben lesz.
Eickhout nem kertelt: közölte, hogy mindent megtesz azért, hogy "megölje" a módosítást. De ehhez először egy egyszerű többségre lesz szüksége az Európai Parlamentben. Ugyan széles körben szerzett támogatókat, a legtöbb pártcsaládtól nem várhatja, hogy egy irányba szavazzanak tagjaik. Mivel a szoros francia kötődései miatt a Renew valószínűleg inkább védi majd a módosítót, könnyen a Néppárton múlhat a dolog kimenetele.
Mosott kezek
A háború több szempontból is rányomta bélyegét a javaslatcsomagra, így a taxonómia sorsára is, de a módosítók tervezetét még annak kitörése előtt, szilveszterkor kapta készhez Eickhout. Lévén, hogy a földgáz fosszilis energiahordozó, ennek zöldnek titulálása egyértelműen szembemenne a párizsi megállapodásban megfogalmazott klímavédelmi irányelvekkel, amire az egész Fit for 55 épül.
A német-orosz földgázvezetékek eredetileg felülírták ezeket az elveket, de miután az új európai véleménykonszenzus szerint teljesen le kell válnunk az orosz energiahordozókról, a főként Amerikából érkező folyékony földgáz (LNG) fogadására képes terminálok létrehozásába folyhatna a piaci és állami szereplők pénze, mint az átálláshoz szükséges zöld befektetés.
Ugyan az ilyen terminálok működésük alatt relatíve kevés károsanyag-kibocsátással járnak, Eickhout szerint aligha nevezhető zöldnek az a folyamat, amivel Európa hozzájutna az LNG-hez. Ha a teljes ökológia lábnyomát nézzük, akkor a feldolgozásával, Atlanti-óceánon való szállításával, és legfőképpen a kitermeléséhez használt rétegrepesztéses technikával, még a szénnél is károsabb lehet a környezetre.
Az uniós hozzáállás azonban ehhez Eickhout alapján végtelenül egyszerű: nem a mi sarunk az Egyesült Államokban történő szennyezés. Szerinte pedig annyit mondani, hogy a lehető legjobb standardokhoz kérjük kötni a kitermelést, egyszerűen elégtelen, főleg ha Európa földgázigénye, így még nagyobb mértékben hozzájárulhat a globális klímaváltozáshoz.
Riasztó atom
Bár az földgázhoz hasonlóan, a DW tényellenőrzése alapján az atomenergia kapcsán is elmondható, hogy termelése elenyészőbb szén-dioxid kibocsátással jár, itt sem teljesen tisztázott az, hogy végül is mennyire lehet környezetbarátnak nevezni, ha azt egy reaktor teljes életciklusára vetítve vizsgálják. Meglehetősen nagyok a felhúzásukkal járó költségek, és a gyakran több mint 10-15 évnél is hosszabb üzembe helyezési idejük miatt, legalább megkérdőjelezhető hasznosságuk, különösen a 2050-es határidőt figyelembe véve.
Még ha el is fogadjuk a atomérdekeltségekhez köthető kutatók állításait a használatban lévő technológia biztonságosságáról, zöld szervezetek jogosan érvelhetnek azzal, hogy túl későn térülnek meg az ide szánt befektetések, és ezzel túl nagy mennyiségben vonnak el forrásokat a valóban zöld energia megoldásoktól - mondta Eickhout, akit azonban még csak nem is ez zavar igazán.
Szerinte mostanra egyszerűen társadalmilag annyira megosztó lett az atomenergia kérdése, hogy zöldnek nevezni vészjelzés minden befektető számára, aki komolyan szeretné venni az EU-s taxonómia jelzéseit. Miközben a zöld szervezetekről is könnyen feltételezhető, hogy elfogultan keresik az indokokat a technológia megfúrására, addig az energia szektor szereplői által rendelt kutatások cáfolatként való elfogadása sem nyugtatna meg senkit.
Megoldás lehetne erre, egy külön címke létrehozása, akár kifejezetten az atomnak, akár egy sárga jelzés bevezetése, ami az átmenet ideje alatt elfogadható technológiákat jelölné, ezek a tervek azonban eredetileg megbicsaklottak, amikor taxonómia részeként, környezetre ártalmas vállalkozásokhoz is színt akartak társítani. Ezeket Eickhout szerint azzal az indoklással vágták el, hogy túlságosan "átpolitizálnák" a rendszertan szerepét.
Tájékoztatás