Janet Yellen, a Fed elnöke a héten New Yorkban közgazdászok és befektetők előtt beszélt arról, milyennek látja az amerikai gazdaság helyzetét. A hallottak alapján a szaksajtó megítélése szerint arra a következtetésre jutottak, hogy az a USA jegybankja egyre inkább galambként viszonyul a jövőbeni kamatemelések lehetőségéhez, azaz vonakodik szigorítani a hitelfeltételeket.

A legnagyobb meglepetést vagy akár meghökkenést, azonban azzal a kijelentésével kelthette a Fed-elnök, amely szerint "zavarba ejtőnek" tartja a jelenlegi inflációs várakozásokat - írja a Financial Times (FT) internetes portálján megjelent cikkben Gillian Tett publicista.

Kapcsolódó

Most mi van?

A Fed elsősorban a University of Michigan fogyasztói inflációs vizsgálatait és a Treasury Inflation-Protected Securities (Tips) ármozgásait követi figyelemmel. Mind az előbbi, mint az utóbbi mutató meredeken csökken 2014 eleje óta. Azt sugallják, hogy az inflációs várakozások egy-ötéves távlatban 2,5 százalékon állnak, miközben 2011-ben még 4,5 százalékot mutattak. Szerencsére ez még nem nevezhető veszedelmesen alacsonynak és a michigani index szerint a fogyasztók nem árcsökkenést, hanem némi drágulást várnak.

A várakozások ezzel együtt ellentmondanak a statisztikai adatoknak. Az utóbbiak szerint a gazdaság és a fogyasztói árak szintje is emelkedik. A washingtoni kereskedelmi minisztérium szerint a hazai infláció, azaz a fogyasztói maginfláció, amely kiszűri a változékony energia- és élelmiszerárak hatását 1,7 százalékkal nőtt februárban az egy évvel korábbihoz képest. Ez hároméves csúcs.

Lehetőségek

Szóval miért esnek az inflációs várakozások? - teszi fel a kérdést az FT szakírója. A legkézenfekvőbb válasz szerint a befektetők és a fogyasztók pesszimistábbak a gazdasági kilátásokkal kapcsolatban, mint a Fed, és elvesztették a bizalmukat abban, hogy a jegybank rendkívüli monetáris politikájával képes feljebb tornázni az árakat.

További lehetőség, hogy az inflációs várakozásokat valami eltorzítja. Yellen például arra célzott, hogy a piaci alapon számolt várakozásokat összekuszálják a hosszú idő óta tartó, különböző "mesterséges" beavatkozások.

Népszerű az a feltételezés is, amely szerint az olajárak zuhanása befolyásolhatja mindkét mutatót. Az alacsony energiaköltségek például aránytalanul nagy hatással lehetnek a kis jövedelmű háztartások véleményére.

Fejre állt világ

Mindegyik magyarázatban lehet igazság. A fogyasztókat jobban aggaszthatják a gazdaság gyengeségei, mint a Fedet, és az alacsony energiaárak is hatással lehetnek benyomásaikra. Fontos szerepe lehet azonban a várakozások furcsa alakulásában a technológiai változásoknak.

A fogyasztók a XX. században ahhoz szokhattak hozzá, hogy a fogyasztói javak ára idővel nő, mint ahogy a béreik is emelkednek. Ez azonban ma már nem igaz. A nagy kulturális értékkel bíró eszközök, például az okos telefonok ára jellemzően csökken és a hagyományos alkalmazottként foglalkoztatott embereknek meg kellett tapasztalniuk, hogy a béreik eshetnek is.

Szociológiai elemzés

Az átlagemberek nem kétféle árváltozást, inflációt és deflációt látnak, mint a szakértők, hanem cseppfolyós, hullámzó ármozgásokat. Az FT publicistája szerint ez lehet a kulcspont: az ártrendek meghatározásakor nem csupán gazdasági elemzést kell végeznünk, hanem szociológiai vizsgálatokat is.

Olyasmit is figyelembe kell venni, mint például az, hogy a háztartások magasabb inflációt várnak, amikor nehéz anyagi helyzetbe kerülnek, illetve amikor a média sokat foglalkozik az inflációval.

Az FT szerzője szerint a szociológiai elemzés hiányára vezethető vissza, hogy a közgazdászok és a piaci szereplők többsége nem látta előre a 2008-as pénzügyi összeomlást. Nem fordítottak ugyanis figyelmet a katasztrófát sejtető társadalmi jelenségekre, például arra, hogy vészesen megugrottak a szociológiai jellemzőik alapján nem hitelképes (sub-prime) ügyfeleknek nyújtott kölcsönök.