Donalt Trump, az Egyesült Államok elnöke gigantikus árulást követett el kormányának első költségvetésével. A büdzsé olyan intézkedéseket tartalmaz, amelyek elvonják a nélkülözhetetlen védőhálót azok alól a középosztálybeli amerikaiak alól, akik a szavazataikkal tavaly a hatalomba emelték - foglalja össze véleményét cikkének elején Edward Luce, a Financial Times washingtoni tudósítója.

Trump ingatlanbefektető azzal házalt az elnökválasztási kampányban, hogy segíteni fog a középosztálynak, amelynek hangját egyre kevésbé hallotta meg az amerikai elit az elmúlt évtizedekben. Trump elnök azonban olyan büdzsétervezettel állt elő a 2017 októberétől 2018 szeptemberéig tartó költségvetési évre, amely a segítség helyett tovább nyomja lefelé, a szegénységbe ezt a réteget.

Kapcsolódó

Ledózerolt kiadások

A büdzsé azzal kezdi, hogy megvonná az élelmiszer-támogatásokat a legrászorultabbaktól, de nem kímélné a nálunk jobban állókat sem, ugyanis eltörölné a felsőoktatási képzés támogatását is. Megszüntetné azoknak a fiataloknak a támogatását, akik nem tudják kifizetni a magas tandíjakat. Erősen megkurtítaná azokat az ösztönzőket, amelyek munkavállalásra sarkallják az alacsony keresetűeket.

Durván csökkentené, a munkaügyi továbbképzésekre, a kábítószerfüggők kezelésére és az ösztöndíjak fizetésére rendelkezésre álló pénzt. Csak a katonai kiadásokra és a mexikói Trump-kerítésre rendelkezésre álló forrásokat növelné.

Feladott lehetőség

Az elnök feláldozza az befektetést a humán tőkébe azért, hogy az adócsökkentésekkel jókora talált pénzhez juttassa azokat, akiknek a legkevésbé van erre szükségük. A költségvetés tervezésénél a józan észt a mágikus gondolkodással helyettesíti. A legnagyobb bűne azonban az, hogy megfosztja a szövetségi büdzsét azoktól az eszközöktől, amelyekkel segítséget nyújthatna az ország gondjainak orvoslásához.

Az elnök négy minisztériuma - az oktatási, a lakásügyi, az energiaügyi és a környezetvédelmi - élén áll olyan vezető, aki be akarja zárni az irányítása alatt álló intézményt. Ennél is nagyobb azonban az államigazgatásban a pazarlás. A Trump tevékenységére rálátó újságírók kaotikus kormányzati munkát látnak, amely vélhetően az elképesztő elnöki hanyagság mintapéldájaként kerül be a történelemkönyvekbe.

Felhalmozódó elégedetlenség

Az ingatlanmágnás elnökválasztási győzelme a középosztály elitellenes lázadásának eredménye. A tavalyi szavazást megelőzően az USA történetében a leghosszabb ideje stagnáltak a közepes jövedelmek. Nőtt a halálozási ráta a középosztálybeliek körében és a kékgalléros munkások jelentős része elvesztette morális tartását. Egyre többen fogyasztottak közülük fájdalomcsillapítókat kábítószerként.

Trump elnökké választása arról a súlyos problémáról árulkodott, hogy az amerikai középosztály elvesztette a hitét a liberális demokráciában. Az elitellenes kívülálló üzletember hatalomra kerülése lett volna a gyógymód e baj orvoslására, ám úgy tűnik, a gyógyszer romlott, csak fokozza a bajt.

Búcsú a vesztesektől

A méreg az új adminisztráció költségvetésében van, amely exponenciálisan növeli a szakadékot a társadalom felső és alsó része között. A tervezett adócsökkentések még több pénzhez juttatják a sikereseket, a szegények egészségbiztosításáról gondoskodó Obamacare eltörlése megfosztja a veszteseket legfontosabb védőhálójuktól.

A szövetségi büdzsének eddig is háromnegyedét vitték el a védelmi kiadások, az adósságok kamatai és a szociális kiadások. Trump kormánya ezt az arányt felnyomná 80 százalékra, tovább csökkentve eközben az emberekbe történő befektetést, főként a tanulás támogatását. A költségvetés eddig is a jövőt élte fel a jelen finanszírozása érdekében, amit az új elnök a jövő kifosztásává fokoz.

Lázadást lázadás követhet

Mindennek azonban van egy messzebbre mutató következménye is. Az USA alig több mint negyed századdal ezelőtt győzte le a Szovjetuniót, amit a középosztályt erősítő jóléti társadalomnak köszönhetett. A szovjet fenyegetés a legtöbbet hozta ki a - nevezzük így - felvilágosult kapitalizmusból.

Az amerikai eliteknek elég volt ennyi idő, hogy elfelejtse ezt a tanulságot, és lehet, hogy Trump viselkedése csak megtestesíti ezt a rövidlátást. A társadalmi különbségek két évtizeden át tartó szélesítése a vesztes oldalon állók tűrőképességének határához közelít. Az elnök arra készül, hogy elmenjen a falig, hogy tesztelje ezt a határt.

A lázadást, ami hatalomra segítette újabb lázadások követhetik - valahol már gyúr a következő meccsre az a politikus vagy kívülálló, aki a vele szemben felgyűlt elégedetlenség hullámára ül majd fel.

Még működik a rendszer

Egy bizonyos szempontból még működik az amerikai rendszer. Az elnök hatalmát még korlátozza a demokratikus ellensúlyok hálója. A bíróság megakadályozta, hogy diszkriminatív szabályokkal korlátozza a muszlimok beutazását az USA-ba. A média és a civil társadalom mindent megtesz azért, hogy rávilágítson Trump záporozó baklövéseire. Különleges ügyész vizsgálja kampánycsapata homályos orosz kapcsolatait.

Úgy tűnik, a demokratikus intézmények teszik a dolgukat, ám ha egy kicsit távolabbról nézzük, már nem ilyen rózsás a képet látunk. Donald Trump elnökválasztási győzelme világos jele volt annak, hogy nagyon-nagyon sok amerikai nem bízik a demokráciában. Amit azonban az elnök tenni szándékozok, az csak tovább fogja gyengíteni a hitüket a rendszerben, márpedig anélkül egyetlen politikai berendezkedés sem maradhat fenn.