Az amerikai külpolitika alapvetését 1950-ben fektették le politikai stratégiák Harry Truman elnöknek írt feljegyzésükben. Ez az NSC-68 dokumentum (a rövidítés a National Security Councilt jelöli), amely eredetileg az USA válasza kívánt lenni a szovjet kommunizmus terjedésére. Legalapvetőbb állítása az, hogy az Egyesült Államok érdekei úgy érvényesíthetők, hogy az ország vezető szerepet visz a világon.

Ezt kezdte el szétzúzni Donald Trump az USA elnöke - kezdi háttérelemzését Philip Stephens a Financial Times publicistája. Az NSC-t a koreai háború kezdetekor tették le Truman asztalára, nem véletlen, hogy letette a voksát az amerikai elzárkózással szemben, illetve a máig élő a nyugati világrend mellett. Emellett persze - mindezek alapjaként - kezdeményezte a katonai kiadások felfuttatását.

Kapcsolódó

Orosz-amerikai csúcs

Hogy az elnök mit készül tenni ezzel a doktrínával arra utal, hogyan készül ő, illetve tárgyalópartnere, Vlagyimir Putyin orosz elnök kettejük helsinki csúcstalálkozójára. Az utóbbi, sajtóhírek szerint nagy erőfeszítéseket tesz, hogy a tanácskozás eredményt hozzon, míg az előbbi golfozni akar egy kicsit Skóciában. Ez rávilágít a szakértők nagy tévedésére az USA garabonciás államfőjével kapcsolatban.

Azt hitték, hogy Trump gyengeségei, sok elődje hasonló hibáihoz hasonlóan kezelhetők lesznek. Nem újdonság, hogy inkább nézi a Fox News tévéhíradókat, mint hogy a munkájához kapcsolódó hivatalos dokumentumokat olvasna. Ronald Reagan arra lopott időt nemzetközi kötelezettségei megkurtításával, hogy régi westernfilmeket nézzen.

Nagyobb gondok

Ennél komolyabb gond, hogy nem titkoltan lenézi a NATO-t (bár képes ennek az ellenkezőjét hangoztatni). Azt gondolja, hogy az európaiak az USA elleni gazdasági támadás eszközeként hozták létre az EU-t és azok a hírek, amelyek szerint Putyin manipulálta a 2016-os amerikai elnökválasztást, csak növelték elismerését az orosz elnök iránt. A legnagyobb baj azonban az, hogy azt hittük, át lehet vészelni Trump elnökségét - fogalmaz Stephens.

Hogy a világról való tudásának hiányosságait és előítéleteit figyelmen kívül lehet hagyni vagy enyhíteni lehet. Hogy fogcsikorgatva ugyan, de némi elnézéssel és hízelgéssel a viták közben vissza lehet fogni az elnököt. Végül is igaz ugyan, hogy azt ígérte a választóinak, átformálja az országát, ám ezt az USA érdekében akarja tenni, nem az a célja, hogy lerombolja a házat.

A macsóké a világ

Mostanra nyilvánvalóvá vált Trump viselkedéséből, hogy nem fogadja el az NSC-68 alapvetését az USA világszintű vezető szerepének fenntartásáról, a szövetségépítésről és a nemzetközi intézmények fontosságáról. Ehelyett az ösztöneit követi, amelyek azt súgják neki, hogy az Egyesült Államoknak mint a világ legerősebb államának kétoldalú egyezségeket kell kötnie a vele szövetséges és a vele szemben álló államokkal.

Ha ebből indulunk ki, akkor érhető Putyin iránti csodálata. Mindketten erős emberként gondolnak magukra. Úgy vélik, hogy az erőseknek kell diktálniuk a gyengéknek. A nemzetközi intézmények és szabályok csak csapdák, amelyekbe lépve nem tudják érvényesíteni az akaratukat. A normáknak, az értékeknek, a morális szabályoknak nincs helyük az államközi kapcsolatok szabályozásában. Akárcsak a gyengék, ezek is érdektelenek.

Nagy, nagy, nagy

E felfogás jegyében rúgta fel a 2015-ben megkötött iráni atomalkut, célzott arra, hogy van logika abban, ahogy Moszkva irányítani akarja a szomszédságában lévő kis államokat, illetve ajánlotta Emmanuel Macron francia államfőnek, hogy országa hagyja el az EU-t, és kössön kétoldalú egyezséget az USA-val. Ezért képes alku tárgyává tenni az USA ázsiai biztonsági kötelezettségvállalásait cserébe azért, hogy Kínától kereskedelmi könnyítéseket szerezzen.

Az FT szakírója szerint ha mindezt egybevesszük, akkor a mániákus önáltatás nagyon nagy adagját kapjuk. Ennek legjobb bizonyítéka, hogy minden ész érv és bizonyíték ellenére Trump azt hiszi: Kim Dzsongun észak-koreai diktátorral tartott szingapúri csúcstalálkozója után a sztálinizmusból kinőtt dzsucse ideológiát követő ország fel fogja adni atomfegyverprogramját.

Vesztesek és nyertesek

Még John Boltonon, nemzetbiztonsági főtanácsadóján is látszik, hogy aggasztja főnöke viselkedése, pedig ő aztán Trumphoz hasonlóan az America firs elborult híve. Ha az elnök folytatja jelenlegi irányvonalát, akkor a nyugati elvekre alapozott világrend értelmét és jelentését fogja veszteni - állítja az FT publicistája.

Az USA szövetségesei Ázsiában és Európában új barátokat, megoldásokat fognak keresni biztonságuk garantálására. Egyesek megtalálhatják Kínát, mások a nukleáris fegyverkezésbe kezdhetnek, Európa rájöhet, hogy képesnek kell lennie megvédenie önmagát.

A folyamat nagy nyertesei Kína és Oroszország lehetnek, amelyek stratégia célja régóta az Amerika vezette nyugati világrend felszámolása. Peking szembe szegül az USA ázsiai jelenlétével, Moszkva vissza akar térni a nagyhatalmak egyensúlyozásán alapuló, 19. századi nemzetközi politikához. Bizonyára sohasem gondoltak arra, hogy éppen az Egyesült Államok elnöke nyújtja át nekik tálcán céljuk elérésének lehetőségét.

A fotó forrása: Mandel Ngan/AFP