Olyan sok zavaros politikai folyamat zajlik egyidejűleg az Egyesült Államokban mostanában, hogy az elemzők figyelmét elkerüli az ország költségvetésének lerombolása - kezdi szerkesztőségi cikkét a Financial Times (FT). Ez olyan időszakban történik, amikor az elnök republikánus és a kongresszus mindkét házában jobboldali többség van - azaz immáron nem igaz, hogy a republikánusok a költségvetési fegyelem őrei.

Donald Trump elnök eleve az állami beavatkozás híveként lépett színre, infrastruktúra-fejlesztéseket ígért, amit adócsökkentéssel párosít. Az utóbbiban, amely alapvetően a jómódúak anyagi helyzetét javítja, lelkesen csatlakozott hozzá a kongresszus. És Trump július utolsó napjaiban még rátett erre egy lapáttal.

Kapcsolódó

Zsarolás

Nem elég, hogy az elnök figyelmen kívül hagyja az ország hosszú távú költségvetési problémáit, átvette a republikánusok egyik rossz szokását is, amit az elmúlt években vettek fel. Nevezetesen azt, hogy a válsággal játszadoznak. A központi kormány leállításával fenyegetőzött, ha a kongresszus nem szavazza meg a mexikói határon építendő falra szánt állami kiadást.

Eközben az adócsökkentések - rövid és hosszú távon egyaránt - kockázatosak. Rövid távon akkor adnak lökést az amerikai gazdaságnak, amikor az amúgy is lendületben van, így várhatóan felpörgetik az importot és a magasabb kamatok nyomán erősítik a dollárt. Ezzel éppen ellenkező hatást érnek el, a külkereskedelemben, mint amit Trump akar: növelik a deficitet, ahelyett, hogy mérséklődne a hiány.

Még nagyobb baj

A hosszabb távú hatás még riasztóbb. Az adócsökkentések miatt olyankor csökkennek a költségvetési bevételek, amikor a szociális és az egészségügyi kiadások az öregedő népesség miatt - nyugdíjba mennek ugyanis a második világháború utáni baby boomban született generáció tagjai - egyre emelkednek.

A kongresszus költségvetési bizottságának számításai szerint a következő tíz évben a költségvetési hiány átlagosan a GDP öt százaléka lesz, szemben a 3,5 százalékos 2017-es adattal. A szövetségi államadósság pedig megközelíti a GDP 100 százalékát, amire pedig a második világháború óta nem volt példa.

Tékozlás egyoldalúan

A republikánusok tékozlása az FT véleménye szerint meggondolatlan és egyoldalú. Az előző elnök, a demokrata Barack Obama kormányzása idején a republikánus többségű kongresszus az ország fizetőképességének fenntartására hivatkozva a legegyszerűbb költségvetési műveltekből, például az államadósság plafonjának emeléséből is drámát csinált, beleértve a költségvetési válság kiprovokálását is.

Ezzel szemben az Obama előtt regnáló George W. Bush minden megalapozatlan kiadásnövelését támogatták, miközben további adócsökkentésekről döntöttek. Az elmúlt néhány évtizedben, Reagan elnökségétől kezdve az volt a képlet, hogy a republikánus elnökök alatt romlott a költségvetés helyzete, amit a demokrata államfők kormányai igyekeztek rendbe hozni a büdzsét.

Ez még a 2008-as pénzügyi összeomlás után is igaz volt, pedig akkor az USA gazdasága közpénzért kiáltott. Az első Obama-adminisztráció csak ideiglenes, korlátozott hátszelet (költségvetési forrást) adott és később visszafogta a kiadások növekedését.

Semmi jele

A republikánusoknál szinte semmi jelét nem látni ennek a fegyelmezettségnek. A képviselőház elnöke, Paul Ryan szereti magát pénzügyi héjaként, a kiegyensúlyozott költségvetés atyjaként eladni. Ez az FT szerkesztői szerint "vetítés". Ryan úgy kombinálná az adócsökkentéseket a költségvetési hiány kordában tartásával, hogy feltételezi a gazdasági növekedés felpörgését.

Az utóbbit állítólag az adócsökkentések okoznák, a gond az, hogy ez a feltételezés nehezen alátámasztható. Ryan emellett kiadáscsökkentésekről is beszél, de nem igazán derül ki, honnan, kiktől venne el.

Igaz, hogy nincs jele egy hamarosan bekövetkező költségvetési válságnak - ismerik el az FT szerkesztői. Hiába jó adós azonban az amerikai kormány jelenleg, ez nem jelenti azt, hogy a következő időszakban valamikor nem lesz szüksége a költségvetés fájdalmas, megszorításokkal járó rendbe tételére - szól a figyelmeztetés.

A fotó forrása: Shutterstock.