A közgazdászok közhelyes viccelődése, hogy akkor lesz igazán nagy baj a világgazdaságban, ha a pénzpiaci szakemberek nem riogatnak egy válsággal, ám idén nyáron elérkeztünk ehhez a pillanathoz. Az amerikai központi bank, a Fed vezetője, Janet Yellen és a Bank of England kancellárja, Mark Carney is azt mondta, hogy megnyugodhatunk, kihevertük a 2008-as krízist, a következő pedig nincs a láthatáron.

A múlt héten Yellen egy londoni fórumon azt mondta, "úgy vélem, hogy nagyobb biztonságban vagyunk, mint voltunk (9 éve), abban bízom, hogy a mi életünkben már nem jön egy következő válság". Carney pedig a G20-as országok találkozóján mondta azt, hogy helyreállt a világgazdaság, az érdemek között pedig azt sorolta fel, hogy a nagybankok likviditása jelentősen javult, jóval kevesebb a rosszhitel-állományuk. Csökkentették a piacok volatilitását, cserébe szerinte növelni kéne a pénzintézetek transzparenciáját - foglalta össze a Quartz.

Kapcsolódó

Olyan nagy a nyugalom a tőzsdéken, hogy azt a Fed kamatemelései sem tudják megingatni. Az ilyen időszakoknak csak háború vagy recesszió tudott eddig véget vetni - vélik a Goldman Sachs elemzői.

A Fed folyamatosan fölélő

A Fed estében azért nem meglepő az optimizmus, mert azóta, hogy 2007-ben elkezdték publikálni negyedéves GDP-előrejelzéseiket, egyik sem volt helytálló. Nagyobb baj, hogy - a Quartz egy korábbi cikke szerint - mindegyik jobb teljesítményt jósolt az Egyesült Államok gazdaságának, mint amit az ténylegesen hozott. 2008 év eleje óta. A Fed átlagosan 1,2 százalékkal lőtt a tényleges szám fölé.

Árulkodó az is, hogy a válság kirobbanásának évében úgy becsülték, hogy 1,65 százalékos növekedés lesz, helyette 2,8 százalékos visszaesést kaptak a nyakukba. Két fedes közgazdász, Kevin Lansing és Benjamin Pyle már 2015-ben felfigyelt a központi bank túlzott derűlátására, ezért kutatni kezdték a jelenséget. Arra jutottak, hogy a központi bank döntéshozói túlbecsülik a döntéseik hatását. Elemzésükben példaként azt a jelenséget hozták fel, hogy a piaci szereplők nem érezték magukat megmentve a Fedtől érkező olcsó hitelekkel, mert egyrészt recesszió volt, másrészt eleve sok adósságuk volt.

Európában is korai lenne győzelemről beszélni

Az IHS Markit pénzügyi kutatóintézet legfrissebb, szerdai jelentése szerint az eurózóna 19 tagországában a vártnál jobban nőtt a gazdaság. Nőtt az ipar, a mezőgazdaság és a szolgáltató szektor beszerzési menedzser indexe. Ráadásul a szervezet adatai szerint nem csak Németország húzza fel az átlagot, hanem a francia, az olasz és a spanyol gazdaság is nőni tudott - írja az ABC News.

Mario Draghi, az Európai Központi Bank (ECB) vezetője azt mondta június végi beszédében, hogy "minden jel arra utal, hogy az euróövezeti gazdaság fellendülése erősödik és szélesebb alapokra kerül. A deflációs erőket reflációsak váltották fel. Mindazonáltal továbbra is szükség van jelentős mértékű monetáris beavatkozásra, hogy az infláció emelkedése tartós és önfenntartó pályára lépjen". Kijelentését sokan félreértették, azt hitték, hogy az ECB szigorúbb monetáris politikára vált a jövőben, amely kisebb piaci összeomláshoz vezetett.

Épp az utóbbi jelenség mutatja, hogy Európában nem jött még el a hurráoptimizmussal való kacérkodás ideje. A helyzet az olasz bankválság miatt is kényes. A mentés nem úgy halad, ahogy azt elképzelték, például elbukott a római kormány terve, hogy a Banca Popolare di Vicenza SpA és a Veneto Banca SpA rosszhitel-állományait (ezeket 6,4 milliárd eurósra becsülik) feltőkésítéssel oldják meg. Végül egy konzervatívabb megoldásról döntött az ECB és az olasz vezetés: a két bankból csinálnak egy rosszat.

Óvakodni kell az olaszoktól

Aztán pár nappal később az Intesa Sanpaolo megkapta az olasz kormány engedélyét, hogy megvásárolja a két bank eszközeit. Az olasz kormány második legnagyobb hitelezőjeként nyilvántartott pénzintézet akár 5,2 milliárd eurós támogatást is kaphat az olasz kormánytól, ráadásul a rossz minőségű eszközöket hátrahagyhatja. A döntés azért is érdekes, mert az unió tiltja, hogy adófizetői pénzből segítsenek a bankoknak, itt viszont technikailag mégis ez történik.

Ha Olaszországban további csontvázak kerülnek elő, és a bankok rossz hiteleivel nem tudnak mit kezdeni, az nagyobb problémát jelent az eurózónának, mint amekkora teher jelenleg Görögország.

A megoldás viszont már lehet, hogy a láthatáron van: Emmanuel Macron francia elnökké választása óta újra napirenden van a közös kötvények és egy Európai Valutaalap létrehozásának a terve, hogy a kisebb eurót használó gazdaságokat könnyebb legyen finanszírozni. Előbbit ugyan Berlin elutasítja, de utóbbi lehetőségtől egyelőre még nem zárkóztak el, a Bloomberg szerint azonban Angela Merkel kancellár akkor tárgyalna róla, ha a rendszer "egyértelmű és szigorú" lenne.

Árnyékbankok árnyéka Ázsiában

Ázsiában viszont egészen mástól kell tartani. Kína gazdasági növekedésének stabilizálása érdekében ismét a hitelekből finanszírozott befektetések ösztönzésének eszközéhez nyúlt. Ez azt jelenti, hogy már középtávon is több rossz eszközzel, hitellel és túlkapacitásokkal kell számolnia a kínai gazdaságnak.

Mivel a Kínai Kommunista Párt idei kongresszusán a növekedés és a gazdasági stabilitás lesznek majd a fő témák, a növekedés kiegyensúlyozottsága és a strukturális reformok kérdése érthető módon a háttérbe szorul majd. Azonban ha Kínában nem indítják be be a strukturális reformokat és nem gátolják a hitelállományok masszív növekedését, hamarosan újra a kemény landolás kockázatával kell majd számolni - vélekedett Nouriel Roubini amerikai közgazdász professzor a Marketwatchnak adott júniusi interjújában.

A japán jegybank elnöke, Haruhiko Kuroda pedig amiatt aggódik, hogy az alacsony alapkamatok már nem ösztönzik eléggé a befektetéseket. Helyette az árnyékbankrendszert erősítették meg: Japánban ezek a szereplők főleg a bankok és a nagyobb vállalatok, míg Kínában az önkormányzatok által szervezett befektetői társaságok, amelyek kötvénykibocsátásokból vonnak be tőkét. A befolyt pénzből ezután ingatlanpiaci beruházásokat finanszíroznak. A legtöbb árnyékbank által kibocsátott kötvény valószerűtlenül magas hozamokat ígérő bóvli. Ha a lufi kipukkad, hiába a központi bankok optimizmusa, jöhet az újabb fogcsikorgatás.